Kulcsfontosságú a tranzitzónákról szóló strasbourgi ítélet

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) Nagykamarája csütörtökön jogerős ítéletet hozott az Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügyben. Az ügy főkérdése az volt, hogy a menedékkérők várakoztatása a tranzitzónában mindaddig, amíg elbírálásra kerül a kérelmük, jogellenes fogvatartásnak minősül-e. 

Az ítélet azért bír kiemelt jelentőséggel, mert ezáltal pont kerül a Magyarország által létrehozott tranzitzónákkal kapcsolatos viták végére. Az EJEB most egyértelműen kimondta, – ezáltal elfogadva Magyarország érvelését – hogy a menedékkérők ilyen módon történő várakoztatása nem minősül a fogvatartásnak, így nem sértheti az Emberi Jogok Európai Egyezményét (Egyezmény). 

Az EJEB abban a kérelmezőknek adott igazat, hogy a magyar hatóságok nem vizsgálták meg kellőképpen, hogy a menedékkérők kiutasításuk következtében milyen helyzetbe kerülnek Szerbiában, van-e lehetőségük ott hatékony eljárásban menedékkérelmet benyújtani, illetve nem áll-e fent a veszélye annak, hogy onnan „lánc-visszaküldés” révén ismét Görögországba kerülnek. 

Két bangladesi menedékkérő fordult a strasbourgi bírósághoz

A konkrét ügyben két bangladesi állampolgár 2015 szeptemberében hazáját hátrahagyva, Pakisztánon, Iránon, majd Törökországon keresztülutazva Görögországnál lépett be az Európai Unió területére.  A két menedékkérő Szerbiából érkezett Magyarországra, ahol menedékkérelmet nyújtottak be. Ezt követően 23 napig a röszkei tranzitzónában kellett maradniuk a kérelmek végleges elbírálásig, Magyarországra ez idő alatt nem léphettek be.

2015 októberében kérelmeiket a magyar hatóságok elutasították arra hivatkozva, hogy Szerbián keresztül érkeztek, amely biztonságos harmadik országnak minősül. A hatóságok szerint a kérelmezők nem hivatkoztak olyan okokra, amelyek révén egyéni esetükben Szerbia nem tekinthető biztonságos harmadik országnak. A két bangladesi állampolgárt a döntést jóváhagyó bírósági ítélet közlését követően a szerbiai határhoz kísérték, majd elhagyták a tranzitzónát.

A kérelmezők azonban a Helsinki Bizottság támogatásával az EJEB-hez fordultak: több ponton is azt állították, hogy sérültek az Egyezményben foglalt jogaik. 

A Nagytanács megváltoztatta az elsőfokú döntést: nem volt jogellenes fogvatartás

Az EJEB elsőfokon 2017 márciusában hozott döntést, amelyben többségében – többek között a tranzitzónák kérdésében - a kérelmezőknek adott igazat. Magyarország fellebbezett, így került az ügy az összes bírából álló Nagytanács elé, amely az ítélet jelentős részét megváltoztatta. 

Az EJEB Nagykamarája most kimondta, hogy a tranzitzónában várakoztatás nem minősül fogvatartásnak, illetve a tranzitzónában biztosított körülmények nem sértik az Egyezményt. 

Bármikor, szabadon elhagyhatták volna a tranzitzónát

Az ítéletben kifejtették, hogy a menedékkérők önszántukból tartózkodtak a tranzitzónában és megvolt a reális lehetőségük arra, hogy azt bármikor szabadon elhagyják Szerbia irányába. Annak ténye, hogy egy adott helyen kell várakozniuk a kérelmük elbírálásáig egy bizonyos, behatárolt ideig, nem minősül fogvatartásnak. A szabad mozgáshoz való joguk korlátozása pedig ilyen helyzetben nem szükségtelen és kapcsolódik a menedékkérelem benyújtásához. 

Hozzátették, hogy a határoknál elhelyezkedő tranzitzónák esetében más a helyzet, mint a repülőtéri tranzitzónáknál: a kérelmezők itt bármikor elhagyhatják a zónát, nem kell repülőgépre szállniuk ahhoz, hogy visszatérjenek az országba, ahonnan érkeztek. A menedékkérőknek így reális esélyük volt arra, hogy visszatérjenek Szerbiába, amely ráadásul alá van vetve az Egyezmény rendelkezéseinek. Azon kockázat, hogy a visszatérés által a menedékkérelmük elutasításra kerül, nem jelenti azt, hogy ez a lehetőség csupán teoretikus lenne, illetve megfosztaná a tranzitzónában tartózkodásukat annak önkéntes jellegétől. 

A tranzitzónai körülményekkel kapcsolatban az ítélet kimondja, hogy mind az életkörülmények, mind az ott tartózkodás hossza, illetve az egyéb menedékkérőkkel, NGO-kkal való kapcsolatlétesítés lehetősége alapján a menedékkérők nem kerültek olyan helyzetbe, amely alapján embertelen bánásmódot lehetne megállapítani. 

A hatóságoknak meg kellett volna vizsgálniuk, mi vár a menedékkérőkre Szerbiában

A Bíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy amikor a magyar hatóságok nem vizsgálták meg kellőképpen, hogy a Szerbia irányába történő visszafordítás milyen következményekkel járhat a menedékkérőkre nézve, megsértettek bizonyos eljárási kötelezettségeket. 

Kimondta, hogy a kérelmezők Szerbiába történő visszafordításával Magyarország az úgy nevezett lánc-visszaküldés veszélyének fennállását nem vizsgálta megfelelően, illetve nem tájékozódott a felől, hogy a menedékjogi eljáráshoz való hozzáférés biztosított-e Szerbiában. 

Tisztázódott a tranzitzónák megítélése

Az ügy fontossága a tranzitzónák megítélésében rejlik: az EJEB döntésével egyértelművé vált, hogy Magyarország által létrehozott, a menedékjogi eljárás lefolytatásáig várakozási helyként szolgáló határ menti tranzitzónákban történő várakoztatás nem minősül jogellenes fogvatartásnak. 

Ennek megfelelően ma fontos kérdés dőlt el az európai emberi jogi fórum előtt a tekintetben, hogy a Magyarország által alkalmazott tranzitzóna-megoldás nem sérti az Egyezményt. Így az akár mintaként is szolgálhat, sőt, központi elemét is képezheti a jövőben kidolgozandó – és a hamarosan működésbe lépő új Európai Bizottság által belengetett – új, közös menedékjogi szabályok kialakításának.