A Legfelső Bíróság ilyen előzmények fényében, és az emlékműnek helyet adó park, valamint az amerikai veteránok érdekképviseleti szervezetének fellebbezése alapján rendelte el a döntés felülvizsgálatát. Az ügy kétségkívül a Donald Trump elnök kinevezései nyomán konzervatív többségűvé vált legfőbb bírói fórum egyik első nagyobb próbatételének számított. Az elmúlt héten meghozott döntés az előzetes várakozásoknak megfelelően nemcsak a konzervatívok, hanem egészen egyszerűen a józan ész győzelmét hozta. A Legfelső Bíróság nagy többséggel, 7:2 arányban döntött úgy, hogy az egy évszázada fennálló emlékmű nem sérti az alkotmányban rögzített állam és egyház elválasztásának elvét, és ezért azt nem kell lebontani. Ugyanakkor a döntés indokolása nem egy koherens doktrínaalkotásról, hanem sokkal inkább különféle alkotmányértelmezési kísérletekről tanúskodik, amit jól mutat, hogy a testület elnökét leszámítva valamennyi bíró párhuzamos indokolást vagy különvéleményt csatolva szólalt meg az ügyben.
A bírák többségének támogatását élvező véleményt Samuel Alito jegyezte. Annak lényege szerint az emlékmű azért maradhat meg, mert nagyon-nagyon régi, és ledöntése a vallási semlegesség és tolerancia helyreállítása helyett a vallással szembeni „agresszív támadásként” lenne értékelhető. Alito ezért úgy fogalmaz, hogy amikor nem egy újonnan épülő, hanem egy már létező emlékmű megítéléséről van szó, akkor a vélelem az emlékmű alkotmányossága mellett kellszóljon. A többségi vélemény következtetése szerint bár a kereszt a kereszténység jelképe, a jelen esetben ezenfelül történelmi jelentőségű szekuláris jelentést is hordoz magában, nevezetesen a nemzetért saját magukat feláldozók előtti tisztelgést. Az ősszel kinevezett Brett Kavanaugh bíró ennél távolabb tekint, és párhuzamos véleményében arra enged következtetni, hogy a vallási emlékművek felállítása az amerikai történelemben és hagyományban gyökeredzik, így nemcsak a korábban, hanem az újonnan felépülő emlékműveket is megilleti az alkotmányosság mellett szóló vélelem.
Ugyanakkor bár az Alito által jegyzett többségi vélemény kritikát fogalmaz meg a progresszív Lemon-tesztet illetően, mégis inkább megkerüli, semmint kifejezetten felülbírálva kimondaná annak precedensként történő további alkalmazhatatlanságát. Lényegében erre a fogyatékosságra hívja fel a figyelmet az originalista alkotmányértelmezést valló Clarence Thomas és Neil Gorsuch, akik elsődlegesen arra mutatnak rá, hogy a perlekedőket meg sem illethetné a perindítás joga pusztán azért, mert „sértve érzik” magukat egy emlékmű láttán. Emellett álláspontjuk szerint a testületnek az alkotmány első kiegészítésében biztosított, úgynevezett Establishment klauzula eredeti értelméhez kellene visszatérnie, amely a lelkiismereti szabadságot és a kényszert jelentő államvallással szembeni védelmet garantálja. Az alkotmányi szabályra legnagyobb befolyást gyakorló James Madison szeme előtt a vallási szabadság üldözésére és kiszorítására törekvő, zsarnoki karaktereket magán viselő államvallási gyakorlat tilalmazása lebegett. Így az alkotmányos jog szívében a lelkiismereti szabadság foglal helyet. Ugyanakkor ez semmiképpen sem teremt jogot az ártalmatlan emlékművek ledöntésére vagy más vallási jelképek felszámolására a közéletben. Máskülönben pert lehetne indítani a Legfelső Bíróság tárgyalótermének szegélyléceit és az oda vezető ajtókat díszítő Ttízparancsolatnak, a kongresszusi könyvtárban elhelyezett Mózes és Pál apostol szobrainak vagy a Kongresszus épületében lévő kereszteknek az eltávolításáért is? – teszi fel a kérdést különvéleményének végén Neil Gorsuch. Ezekben a vitákban több a gyűlölet, mint az értelem, adja meg rá a választ.