„Többször írtam róla, hogy mindmáig milyen precízen működik a kisantant országok nemzetpolitikája. Amikor van rá mód, bevagoníroznak, kitelepítenek, munkaszolgálatra hajtanak minket, esetleg falut rombolnak, lazább időkben »csak« nyelvtörvényekkel, állampolgársági törvényekkel és egyéb finomságokkal keserítik életünket.
Közben látványosan sorvasztják el gazdaságilag régióinkat és szobrokkal, településeink átnevezésével és történelemhamisításokkal jelölik meg területeinket, akár egy kóbor eb.
Az úzvölgyi temetőgyalázás éppen úgy illeszkedik bele ebbe a sorba, akárcsak a párkányi rakparton a Štúr-szobor állítása szemben a bazilikával. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy az úzvölgyi temetőbe is a román állam tényleg állíthatna egy Štúr-szobrot. Szerintem szép gesztus lenne, amolyan betyárbecsületbeli dolog. Merthogy pontosan annyiszor járt Štúr az Úzvölgyben (0), mint szlovákul a nevét viselő Párkányban, és pont annyi köze van Székelyföldhöz, mint a Garam mentéhez: az égadta világon SEMMI!
Tehát ne legyenek kétségeink afelől, hogy százezredik »egy-egy elszigetelt, véletlenszerű esetről« van szó. Van még bőven ott, ahonnan ez jött, fog is jönni, csak idő és helyzet kérdése, hogy legközelebb mi következik akár román, akár szlovák részről. És senkit nem akarok megrémíteni, de Trianon évfordulójának közeledtével ez csak fokozódni fog…
Egyben biztosak lehetünk: nem fog nekünk tetszeni, viszont ha szavunkat emeljük ellene, akkor jól bejáratott lendülettel zúdul fel ránk a világ, hogy már megint mi nem tetszik, akárcsak Márai soraiban:
»Minden rendű népek, rendek kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”«”