Davor Petrić, a Zágrábi Egyetem Jogtudományi Karának kutatója legújabb tanulmányában az Európai Unió Bírósága (EUB) és a nemzetállami igazságszolgáltatások közt feszülő konfliktusok kérdését járta körbe. Írásában bemutatta, hogy az EUB különféle stratégiákat alkalmaz annak érdekében, hogy saját szupremáciáját elismertesse a tagállamok Legfelsőbb Bíróságaival szemben. Ezek sorában találkozhatunk meglehetősen homályos és túlzó érvekkel is.
Az Európai Unió belső intézményrendszerének és működésének egyik kevésbé látható konfliktusa az Európai Unió Bírósága és a tagállami igazságszolgáltatások között húzódik. Petrić szerint a feszültség alapvető oka, hogy az EUB magát az Unió legfelsőbb bírói fórumaként igyekszik pozícionálni. Ezzel szemben a tagállamok legfelsőbb bíróságai saját alkotmányaikra hivatkozva – illetve, hangsúlyozva, hogy az EUB álláspontjának nincsen pozitív jogi alapja – magukat tartják az adott állam legfelsőbb igazságszolgáltatási szervének.
A bíróságok közti küzdelem elsősorban az Unió egyes alapelveinek értelmezése körül forog. Petrić értékelése szerint az EUB ennek során gyakorta él az „első csapás” eszközével, ami leginkább úgy foglalható össze, hogy a bizonyos ítéletek indoklásában megfogalmaz egy-egy új általános alapelvet – amelyet bár nem feltétlen alkalmaz az adott döntés során – de a későbbiekben már tud rá hivatkozni egy tagállami bírósággal folytatott dialógus során. Ugyancsak jól megfigyelhető stratégia az EUB részéről, hogy nem képvisel következetes bírói jogfelfogást, hanem szükség szerint választja ki azt, amelyik az ő joghatóságát támasztja alá.
Az EUB gyakran támaszkodik továbbá olyan megfoghatatlan legitimációs mankókra, mint például „az EU szerződéseinek szellemiségére” vagy éppen a Lisszaboni Szerződés kontextusára” történő hivatkozás. Saját szupremáciáját igyekszik rendre alátamasztani azzal a gyakran hangoztatott állásponttal is, miszerint, ha az uniós jog egységes alkalmazása veszélybe kerülne, az minden bizonnyal a Közös Piac összeomlásához vezetne, így az EUB joghatóságának kétségbevonása végeredményben az EU egészének kohézióját veszélyezteti.
Utóbbi érveléssel szemben már több kritika is napvilágot látott. Így – miként arra Petrić is rámutatott – korántsem törvényszerű, hogy az integráció és az EU stabilitása kizárólag az EUB vezető szerepe útján érhető el, hiszen a nemzeti bíróságok épp úgy a tagállamok jogrendjébe beleépülő uniós jogot alkalmazzák döntéseik során. Mindemellett az EUB érvelésében előrevetített „katasztrófahelyzet” erősen spekulatív, hiszen jelenleg nincsenek empirikus kritériumai annak, hogy miként mérjük az uniós jog egységességét és hatékonyságát.
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
Az Európai Unióban a többség szép lassan átvenné a magyar migrációs politika elemeit, csakhogy a népakarat teljesülését az Európai Unió Bírósága akadályozza. A törvényes parlamentek és kormányok azonban készek a cselekvésre.
Magyarország még október 22-én kérte az Európai Parlamentet, hogy vonja vissza az olasz képviselő mentelmi jogát.
A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást.
Már azt is tudjuk, mikorra várható az ítélet.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
