Az emberi jogok természetjogi mércéje

Aquinói Szent Tamás úgy vélekedett, hogy az ember alkotta törvények annyiban hordozhatják magukon a jogot jellemző sajátosságokat, amennyiben azok a természetjogból levezethetők. Ugyanakkor, ha az emberi törvények nem veszik figyelembe a természetjogot, akkor többé már nem jognak, hanem sokkal inkább a jog lezüllésének tekinthetők. Az emberi jogok nemzetközi terjesztésének kiváló iránytűjeként szolgál Aquinói Szent Tamás azon megfigyelése, amely szerint az emberi törvények vagy az ember alkotta jogba ültetik át a természetjogot, vagy pedig erodálódásnak indulnak.

Ezt a felfogást igyekszik most érvényesíteni az amerikai külügyminisztérium, ahol Elidegeníthetetlen Jogok Bizottsága (Commission on Unalienable Rights) néven tanácsadó testületet hoznak létre annak vizsgálatára, hogy az emberi jogokról folyó viták vajon eltértek-e a természetjog alapvető mércéjétől. A progresszívek által hevesen kritizált korrekciós testület felállítására az elmúlt évek emberi jogi gondolkodásának tükrében igen nagy szükség mutatkozik. A baloldal által az Egyesült Államokban és külföldön felépített jogi és közpolitikai gondolkodás ugyanis mára eltávolodott az embereket a természetjog alapján megillető elvektől. Ma tudniillik olyan követelményeket terjeszt, amely eltiporja ezeket az alapvető jogokat.

Amerika a megalapításakor arra az elgondolásra épült, hogy embereknek joguk van a véleményük kifejezésére, a lelkiismereti szabadsághoz, az önvédelemhez, a magántulajdonhoz (amely a munka eredményének kézzel fogható eredménye) , valamint még sok más alapvető jog illeti meg őket. Az országot alapító dokumentumok úgy fogalmaznak, hogy ezek Istentől származó jogok, amit Aquinói-tól kezdve John Locke-on keresztül Thomas Jeffersonig (aki saját maga fogalmazta meg e szavakat a Függetlenségi Nyilatkozatban) bezárólag senki sem kérdőjelezett meg. Ezek olyan egyetemes igazságok, amelyek szükségképpen megelőzik a kormányzat létrehozatalát. A jó kormányzás pedig abban ismerszik meg, hogy biztosítja ezeket a jogokat, miközben a rossz kormányzat csorbítja őket.

Az emberi természetben figyelhető meg az, amit a huszadik századi természetjogi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, Leo Strauss úgy írt le, hogy „minden embert megillető egyenlőség az önfenntartáshoz való jog terén”. Nincsen szükségünk kormányzatra vagy az ENSZ-re ahhoz, hogy elmagyarázza, mindenki küzdene a saját maga megvédéséért. A szabadsághoz és tulajdonhoz való jogok ugyanis valójában a túlélés alapvető ösztönéből fakadnak.

Konzervatív körökben jelenleg vita zajlik arról, hogy a kormányzati beavatkozástól való szabadság valóban egyetemes jog-e vagy pedig a hagyományokon és a kultúrán alapuló értékek eredménye. Leo Strauss úgy pontosítja Aquinói Szent Tamás megfogalmazását, hogy „a részletesebb jogok alapját képező axiómák egyetemes és megváltoztathatatlan értékekből fakadna.” Másként fogalmazva egyes kulturális szokások olyan kormányzathoz vezetnek, ahol az egyetemes természetjogon felüli többletjogokat is védelemben részesítik, míg más kulturális szokásoknál ez nem figyelhető meg.

Míg azokat a kormányzatokat, amelyek az olyan egyetemes jogokat csorbítják, mint az élethez, a tulajdonhoz vagy a lelkiismereti szabadsághoz való jog, valós kritika illetheti, ugyanakkor a kulturális szokásokból fakadó jogok terén – mint például a jóléti szolgáltatások köre, az azonos neműek házassághoz való joga vagy olyan más egyéb jogok, amely körül minden államban vita zajlik –a kormányok önállóságra jogosultak. A kulturális szokások terjesztése ugyanis a valódi egyetemes jogok érvényesülését ásná alá. Ennek megfelelően például a különféle identitáshoz tartozók számára újabb és újabb jogok kiolvasztása az alapvető emberi jogokat és magát a jogegyenlőséget erodálja. A Heritage Foundation elemzése szerint bár lelkiismereti szabadság valamennyi emberi jog kiteljesedésének alapja, Európában és az Egyesült Államokban számos példa található arra, hogy az antidiszkriminációs szabályokat eszközként használják az új „szexuális ortodoxiák” elfogadtatásához.