A véleményszabadság jelenkori kihívásai az amerikai Legfelső Bíróság előtt

Az amerikai Legfelső Bíróság egy meglehetősen rendhagyó ügyben tartott február 25-én nyilvános meghallgatást, amely a digitális korszak egyik súlyos és világszerte egyre aktuálisabb alkotmányjogi dilemmáját veti fel. Az ügyet olyan digitális platformok kísérik szoros figyelemmel, mint a Youtube, a Twitter, a LinkedIn, a Google vagy a Facebook, amelyek a nemcsak legjövedelmezőbb és egyúttal legdinamikusabban fejlődő üzleti vállalkozások közé számítanak, hanem egyre jelentősebb befolyást tudhatnak maguknak a modernkori véleményformálásban.

A bírák a Manhattan Community Access Corporation (vagy Manhattan Neighborhood Network a továbbiakban: MNN), egy úgynevezett „public access television channel” vagyis olyan, televíziós csatornákat üzemeltető szervezet ellen indított perben fogják kimondani a végső szót, amelynek sajátos jellemzője, hogy a programját a közönség szabadon alakíthatja. Az állami részvétellel működő MNN általános politikája szerint a csatornák tekintetében szabad és általános hozzáférést biztosít az úgynevezett first-come, first-served, vagyis az érkezési sorrend szerint történő kiszolgálás elve alapján. A televíziós csatorna ebből a szempontból tehát igencsak hasonlóan működik a digitális korszak más jelenkori platformjaihoz, hiszen a szolgáltató szerepe mindkét esetben lényegében a véleményeknek teret engedő fórum biztosítására szűkül. A perben szereplő felperesek DeeDee Halleck és Jesus Melendez, akik egyébként producerként és forgatókönyvíróként keresik kenyerüket. Korábban már számos televíziós műsort készítettek és tettek közzé olyan televíziós csatornákon, amelyeket a szóban forgó nonprofit MNN üzemeltet. Miután az MNN 2012-ben megszüntette a médiaösztöndíj-programját, a felperesek egy közel félórás olyan videót készítettek és adtak közre, amely kritikus színben tüntette fel az MNN-t. A videó további közvetítését az MNN döntése alapján megtiltották, emellett pedig mind Halleck, mind pedig Melendez hozzáférési jogát felfüggesztették. Az érintettek a véleménynyilvánítási szabadságuk sérelme okán indítottak pert egyfelől hivatkozva arra, hogy a közönség által hozzáférhető televíziós csatornák lényegében olyanok, mint az utcák és a terek, ahol az ízlés vagy érzékenység nem szolgálhat cenzúra alapjaként. Másfelől pedig, minthogy az MNN lényegében az állam nevében végzi tevékenységét, így a szólás szabadságát oltalmazó első alkotmánykiegészítés a működtetésére kétségkívül irányadó.

A nyilvános meghallgatás alapján a legfelső bíróság előtt az üggyel szoros összefüggésben szükségszerűen felmerülő kérdés, hogy vajon azok a magánkézen lévő üzleti vállalkozások, amelyek szabad hozzáférésű – túlnyomó többségében digitális – platformokat, vagyis vélemények kifejezéséhez szükséges tereket üzemeltetnek, az alkotmány első kiegészítésének alkalmazása során állami szereplőnek – úgynevezett state actor-nek – minősülnek-e. Ennek megfelelően pedig még akkor is kötelesek a véleményszabadságból fakadó követelmények teljesítésére, ha a kormányzat semmilyen ellenőrzést vagy anyagi hozzájárulást sem biztosít a tevékenységükhöz. A felperesek idevágó érvelése szerint a közösségi fórumok vagy platformok üzemeltetőinek – függetlenül attól, hogy tényleges kormányzati szereplők vagy pedig üzleti vállalkozások – mindenképpen a véleménynyilvánítás szabadságából fakadó követelményeket megtartva szükségesek eljárniuk, ugyanis ellenkező esetben a kormányzat könnyen kijátszhatná az alkotmányos követelményeket azzal, hogy a szabadon hozzáférhető fórumok – vagy éppen közterületek – üzemeltetésével magánszereplőket bízna meg.

Minthogy a digitális korszakban a „modern közterületek” valójában az interneten megszervezett fórumok, így a júniusban várható döntés könnyen kihathat az ezeket üzemeltető üzleti vállalkozások tevékenységére, korlátozva vagy teljes egészében megfosztva őket attól a lehetőségtől, hogy a saját szájuk íze szerint dönthessenek az egyes tartalmak megjelenéséről vagy tilalmazásáról. Számukra éppen ezért a bírósági döntés tétje a saját üzletpolitikájuk autonómiájának és a tartalomkialakítás önállóságának a megőrzése. Mindezeket a veszélyeket látva, a nagy internetes társaságok egy közösen szerkesztett, úgynevezett amicus curiae beadvánnyal fordultak a legfelső bírósághoz, amelyben azt hangsúlyozzák, hogy önmagában azért, mert egy vállalkozás olyan platformot üzemeltet, amely a véleménynyilvánítást ösztönzi, még nem jelenti azt, hogy a véleménynyilvánítási szabadságból fakadó alkotmányjogi kötelezettségek teljes körűen terhelnék őt. A júniusi döntésből derülhet ki, hogy a digitális korszak „modernkori terei” milyen alkotmányjogi megítélés alá eshetnek a tengerentúl.

A szerző Sándor Lénárd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Tanulmányok Kutató Központjának kutatója