Az Európai Unió új Német-római Birodalommá alakulhat
A szerző könyvében megállapítja, hogy az Európai Unió eredeti célja az európai biztonság megteremtése volt, amelyet a tagországok viszonylag laza együttműködésével is el lehetett érni. Annak ellenére, hogy a hidegháború lezárultával indokolatlanná vált az integráció központosítása, az EU vezetése mégis az egyre szorosabb együttműködés mellett szállt síkra. Jenkins úgy véli, hogy az Unió egyre inkább a korábbi európai birodalmakhoz kezd hasonlítani. Minél nagyobb a brüsszeli központ hatalma, annál kevésbé érvényesül a demokratikus önrendelkezés elve, ráadásul a központosítással a fölösleges bürokrácia is csak egyre jobban növekszik.
Jenkins szerint a történelem logikája azt sugallja, hogy az Európai Unió új Német-római Birodalommá alakulhat, vagyis néhány nagy és néhány kisebb állam konföderációjává. A Német-római Birodalom garantálta a tagok számára a többszintű helyi autonómiát: a háztartásét, a plébániáét, a közösségét, a területét, valamint a régióét is. Ez a birodalom többnyire békében élt ezer évig. A Német-római Birodalomnak köszönhetően Európa a legnagyobb építészek, művészek, zeneszerzők és filozófusok otthona volt. A szövetség akkor omlott össze, amikor Napóleon, majd Bismarck birodalmi törekvéseik akadályaként tekintett rá. A szerző a birodalom bukásából azt a következtetést vonta le, hogy az Európai Unió összeomlásához vezet, ha a kontinens elveszíti ősi közösségeinek identitását és autonómiáját.