A nagy háború

„Összevissza halandzsázott, hízelgett a már megbukott Angela Merkelnek, zavarba jött Trumptól, közben pedig Pétain marsallt kezdte mentegetni. Az 1916-os verduni kiváló hadvezér 1940-ben az egyik leggyalázatosabb francia politikus lett, náci kollaboráns, sok tízezer zsidó ember haláláért felelős háborús bűnös. Nem volt eddig olyan politikai oldal Franciaországban, amely ne vetette volna meg. A második világháború után halálra ítélték, minden kitüntetésétől megfosztották, és csak azért nem végezték ki, mert 90 éves volt. A börtönben halt meg.

De Macron emlékezni akart rá, nem nehéz persze átlátni, hogy miért. Az antiszemita muszlimok között ez – gondolhatta – népszerű ötlet, és Macronnak tényleg ez az utolsó választói tartaléka: a szavazójoggal rendelkező, másodgenerációs bevándorlók elrángatása a választásra. Persze, óriási botrány lett belőle, később mindent vissza kellett vonni.

Tíznapos francia vidéki túra, alapvetően viták sem lehetnének, ha jól csinálná, csak a méltóságteljes vagy annak hazudott emlékezés – és ezt is elrontotta Macron.”