Azbej Tristan: Történelmi léptékű humanitárius katasztrófa a keresztényüldözés

(bemásoltírás)kurucinfo-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ROBERT BOWERS ÉS A VILÁG TÁRSADALMA Mint ismeretes, október 27-én, egy szombati napon, a 46 éves Robert Bowers besétált egy pittsburghi zsinagógába, és tüzet nyitott a jelenlévőkre, megölve 11 zsidót. Tettének indítéka a nem fehér bevándorlás támogatásában játszott jelentős zsidó szerep ellen érzett dühe volt. Legutolsó bejegyzése egy közösségi portálon így szólt: „A HIAS szeret megszállókat behozni ide, akik megölik a népünket. Nem ülhetek csendben azt nézve, hogy azok lemészárolják a népemet.” Valamiért a muszlim terrortámadások kapcsán szokásos „toleráns” kórusokat most nem hallhattuk: „Nem minden fehér nacionalista gyilkos!”, „A legrosszabb a mészárlásban az, hogy most ártatlan fehéreket fognak megbélyegezni!”, „A fehér nacionalizmus a szeretet vallása!”. A Bowers tettére adott zsidó reakciót azonban érdemes egy kicsit nagyító alá helyezni, helyenként ugyanis meglepően nyílt és egyértelmű beismeréseket és kijelentéseket találunk, ahogy azzal egy időben pedig a további cenzúra és szabadságjogok korlátozásának és a további migrációnak az agresszív követelését is. Erre mindössze az elmúlt pár hétből számos példa szolgál, legyen az a legtekintélyesebb sajtóorgánumokban írott szó, rádióbeszélgetés, vagy akár rejtett kamerás felvétel... A gyanúsított és a tett helyszíne Kezdjük azzal, hogy kijelentjük: Bowers meglátása helytálló. A HIAS, akiket megnevez, a Héber Bevándorlástámogató Társaság (Hebrew Immigration Aid Society), egy zsidó migránssegítő szervezet, akik nyíltan a korlátlan nem fehér bevándorlás segítői – mármint Amerikába. Az ilyen szervezetek előszeretettel pózolnak a moralitás, a humanizmus csillogó köntösében, de valós szándékaik ennél jellemzően öncélúbbak. Ezt teszi világossá a The Forward nevű tekintélyes zsidó lap által pár évvel ezelőtt leközölt cikk is, melynek címe eleve az, hogy Zsidók egyesülnek a bevándorlási reform iránti nyomásban. Ebben megszólal a HIAS vezérigazgatója, Mark Hetfield, és ki is jelenti: a migránspárti bevándorlásreformok iránti aktivizmus „nekünk stratégiai érdekünk”. De miféle stratégiai érdek lehet emberek megsegítésében, amit ők elvileg tesznek, ha a stratégiai érdek eleve öncélúságot feltételez? Erre választ kapunk vezető szerepeket betöltő zsidók számos korábbi kijelentéséből, de az alábbiakból, az elmúlt hetek megnyilvánulásaiból is világossá válik majd. A HIAS reakciója a támadásra a következő volt: „Ez nem fogja a küldetésünket befolyásolni egyáltalán. (...) Tudtuk, hogy vannak emberek, akik megvetik a HIAS-t és a küldetésünket a menekültek ebbe az országba való befogadásáért, bármennyire is nehéz ezt megérteni. Ez minket csak még inkább agresszívabbá és egységesebbé tesz a gyűlölet elleni felszólalásban – a menekültek és a zsidók elleni gyűlölettel szemben.” Hasonlóan állnak ehhez más zsidók is. Bari Weiss, a New York Times egyik pittsburghi zsidó újságírója, aki a zsinagógától nem messze nőtt fel, így kommentálta a vérengzést egy beszélgetés keretében: Steve Inskeep: A gyanúsítottal kapcsolatba hozott közösségi oldalon írt bejegyzése arra utal, hogy érdekelték őt összeesküvés-elméletek, melyek a zsidókat a menekültekhez kötik. Érdekelte őt a [Közép-Amerikából az USA felé tartó] karaván, amit Trump elnök fújt fel egy nagy nemzeti hírré. A szomszédságodról, és erről a konkrét zsinagógáról szeretnélek kérdezni. Milyen hozzáállásuk volt az ottani embereknek a menekültekhez? Bari Weiss: Hát, ez az. A zsidók kapcsolata a menekültekkel nem összeesküvés. Ez olyasvalami, amire nagyon, nagyon büszkék vagyunk. A Robert Bowers által említett szervezet a HIAS, mely embereket hozott, köztük [a Google-főnök] Segey Brint is, ebbe az országba. 1880-ban hozták létre arra a célra, hogy a kelet-európai pogromok elől menekülő zsidókat hozza ide. Most azon zsidókat és nem zsidókat segítik, akik üldöztetés elől menekülnek világszerte. Vasárnap Arizona államban találkoztam egy zsidóval Kairóból, akit Egyiptomból segítettek ki az 1967-es háború idején. Ez a zsinagóga megtestesítette ezeket az értékeket. Olyasmiben vett részt, mint a menekült szombat. Az előző szombaton ez volt az egyik résztvevő zsinagóga országosan. És a koncepció, tudod, az minden zsidó zsinagógában, mely a legszentebb zsidó értéket tükrözi, a hachnasat orchim értékét, az idegen befogadását és kiváltképp a közösségünk leggyengébbjeit – és nincs a menekülteknél gyengébb kategória a társadalmunkban. És mi erre nagyon, nagyon büszkék vagyunk. Steve Inskeep: Látod bármi jelét annak, hogy ez változna a támadást követően? Bari Weiss: Egyáltalán nem – ellenkezőleg. Ez a gyűlölködő antiszemita azért jött, hogy zsidókat öljön és terrort vessen el a közösségünkben. És megölt zsidókat és köztük közösségünk legszeretetreméltóbbjait és legbátrabbjait is. De ezen túl elképesztő egységet is okozott. Rámutatott a zsidó közösségünk értékeire és, tulajdonképpen, Pittsburghéra is, a világ felé. És, tudod, azt jósolom, hogy a zsidók, nem csak Pittsburghben, de szerte az országban, ezen a szombaton elárasztják majd a zsinagógákat. Pár nappal később azonban már a fehérek lecserélését nem fehérekkel, amelyben a zsidók domináns szerepet játszanak, már összeesküvés-elméletnek nevezte (Háárec-cikk erről itt), a szintén zsidó Bill Maher HBO-s műsorában (2:40-től), miután nyugtázzák, hogy a lövöldöző utálta Trump elnököt annak zsidópártisága miatt: Bill Maher: De [Bowers] mindenképpen hallotta Trump üzenetét, hogy jön az invázió. És amire nemrég rájöttem, az az, azt hiszem a te cikkedből, hogy amikor azt a skandálást hallottuk Charlottesville-ben [2017 nyarán], hogy „a zsidók nem cserélnek le minket!”, én azt hittem, arról beszélnek, hogy egy zsidó engem személy szerint lecserél, de ezek micsoda összeesküvés-elméleteket szövögetők: arról beszéltek, hogy a zsidók nem cserélnek le minket a barna emberekkel. Ők mozgatják a bábokat. Ők alkalmazzák őket, ők irányítják a világot. A zsidók nem magukkal cserélnek le minket, a mexikóiak azok, akik elveszik az állásainkat. Bari Weiss: Igen, amire fontos emlékezni, az az, hogy az antiszemitizmus nem csak előítélet, hanem összeesküvés-elmélet is, ugye, amely azt mondja, hogy van egy titkos kéz, amely a világot irányítja, és ennek a titkos kéznek a neve a zsidó. Természetesen Weiss e pár napon belül ugyanarról beszélt, csak másként. A fehér ember lecserélése (elárasztása idegenekkel, akiknek a folyamatos özönlése és magasabb gyerekvállalási aránya miatt idővel a fehér ember kisebbségbe kerül, melynek idejét Amerikában 2045-re teszik), ami Weiss dicsekvése által is elismerten a zsidók „nagy, nagy büszkesége” és „nem összeesküvés-elmélet”, márpedig annak a folyamatnak pont a Maher által bemutatott kép az eredménye: a zsidók nem fehér tömegekkel (idővel) lecserélik, felhígítják a fehér társadalmat, annak összetartó erejét gyengítik. Ehhez nem kell a „világot irányítani”, és nem kell igazából még „titkos kéz” sem, hiszen ő maga is büszkélkedik pont azzal (pár nappal korábban), amit most összeesküvés-elméletnek nevez és egyfajta nevetséges teóriaként fest le. A dominánsan zsidó szervezetek és figurák elárasztják a fehér társadalmat nem fehérekkel, majd e nem fehérek lecserélik a fehér embert, majd mindez ellen a fehér ember felemeli a szavát és a zsidó domináns szerepre mutat rá. A kör bezárul és ez a képlet helytálló, ahogy azt Weiss is tudja nagyon jól, de Maher a félrebeszélés narratívájával indított, így Weiss is azzal folytatta. Megvan a megfelelő és lejátszható lemez minden alkalomra. Rejtély, hogy kik segíthetik az USA felé tartó sötét karavánt... Weiss lapjában, a New York Timesban egy másik zsidó is beszélt a fehérek lecseréléséről, de ő még Weissnél is nyíltabban: Michelle Goldberg Lecserélhetjük őket című cikkében szintén a zsidókat nagyon érzékenyen érintő tavaly nyári néven nevezésüket emlegeti fel ismét, és szerinte „Jelenleg Amerika széttépi önmagát, amint egy elkeseredett fehér konzervatív kisebbség ragaszkodik a hatalomhoz, megrémülve attól, hogy egy kevert fajtájú, többnyelvű többség ellepi őket.” A múlt heti időközi választások kapcsán is világosan fogalmaz, rámutatva, hogy az áruló fehér liberálisokkal együtt a nem fehérek helyenként már politikailag is kiszoríthatják a fehéreket: „[A néger Stacey] Abrams célja, hogy egy afrikai-amerikai koalíciót állítson fel más kisebbségekkel és fehér liberálisokkal. A potenciál megvan: Georgia kevesebb mint 53%-a fehér. »Georgia egy kék [Demokrata, liberális] állam, ha mindenki szavaz«, mondta nekem DuBose Porter, a georgiai Demokrata Párt elnöke. Szombat reggel, Abrams azzal zárt, hogy a tömeget [a Republikánus Brian] Kemp demokráciáról vallott nézeteire emlékeztette. »Azt mondta, ha mindenki, aki szavazásra jogosult, elmegy szavazni, elveszti a választásokat«, mondta. »Bizonyítsuk ezt be!« Egy héten belül az amerikai szavazók azt tehetik a fehér nacionalistákkal, amitől azok a leginkább félnek. Megmutathatják, hogy le lesznek cserélve.” Itt Goldberg nyilvánvalóan faji szemüvegen keresztül tekint a választásra, támogatva egy fehérellenes kisebbségek általi „koalíciót”, ahogy az is világos, hogy a fehér nacionalisták „legnagyobb félelme” a faji lecserélés, amiről a hírhedt tavalyi felvonulás szólama is szólt, melyről cikként elnevezte. A fehérellenesség egyre kevésbé rejtett irányelv immár. Szintén az elmúlt hetek eseménye, Amerikában és a választásoknál maradva, hogy Floridában immár elítélt bűnözők is szavazhatnak, amit eddig nem tehettek. A The Forward dicsekszik is azzal, hogy – meglepő módon – itt is zsidók vívták ki ezt az újítást, de azt is elárulják, hogy miért is jó ez nekik: „Zsidó csoportok floridai szervezetei, köztük a reform mozgalomból a Vallásos Tett Központ, a Rágalmazásellenes Liga, a Zsidó Nők Nemzeti Tanácsa és a Csatlakozz az Igazságért kampányolt a törvénymódosításért, mely kizárta a gyilkosságért és szexuális bűncselekményekért elítélteket. Florida, mely régóta ingadozó állam, meglehetősen Demokrata lehet: a kisebbségek, akik az 1,4 millió újonnan választásra jogosult jelentős részét képezik, jellemzően a Demokratákra szavaz. »’Kol hakavod’ a floridai reform zsidó közösségeknek – és szerte Amerikában –, akik megszervezték és tettek azért, hogy ez megtörténjen«, a nemzeti Vallásos Tett Központ írta a Twitteren, a héber »szép munka« kifejezést használva.” Valóban, a nem fehérek jellemzően balra szavaznak. Jellemző az is, hogy ilyenkor az elítélt bűnözők közötti nem fehér felülreprezentáltságot képesek felismerni a folyton ilyesmit tagadók, ahogy az is, hogy ilyenkor, amikor a szavazatukra van szükség, a nőket megerőszakolók jogaiért küzdenek az egyébként feminista zsidók és liberálisok. A fentiek rövid illusztrációjaként nézzük ennek az államnak, Floridának a 2016-os választási eredményeit, hogy még világosabb legyen, miért is jó ez a zsidóknak: Donald Trump 4,6 millió szavazatot kapott, Hillary Clinton pedig 4,5 milliót. A különbség közel 113 ezer szavazat csupán. Világos, hogy a messzemenően balra szavazó, túlnyomórészt nem fehér elítéltek ezt az arányt átbillentik majd 2020-ban. A zsidók minden fronton, minden módszerrel tesznek azért, hogy számukra megfelelővé tegyék az országot – még kevertebbé. (Mert, bár Trump puhány és zsidóbarát, számukra nem eléggé fehérellenes.) Visszatérve a lövöldözéshez: az izraeli Háárecben is azt olvashatjuk a vérengzés kapcsán a Pittsburghi zsidókként úgy gyászoljuk a halottainkat, hogy menekültekért mozgósítunk című cikkükben, hogy „A mi nagy, virágos elnökünk »karavánról« kiáltott. A lövöldöző csatlakozott a csőcselékhez, kijelentve: a zsidók állnak mindez mögött. Erre a mi válaszunk: mi, zsidókként, minden egyes személyt, aki biztonságot és lehetőséget keres, szívesen látunk” – mármint Amerikában. Majd a szerző így zárja sorait: „Életem egyik nagy áldása, hogy a születés és földrajz véletlensége miatt egy olyan közösség része vagyok, amely emlékszik minderre, és mind egyenes cselekedeteken és egyszerű napi együttélésen keresztül a saját otthonát a világon bárhol élő mindenki más otthonává teszi. Tudom, hogy ezen halálok ellenére ez egy olyan dolog amiért továbbra is élni fogunk.” A „saját otthon” alatt persze itt a gazdanép hazája értendő. A város zsidóinak migránspárti válaszához kapcsolódik, hogy a lövöldözést követően 11 pittsburghi zsidó csoport egy nyílt levelet tett közzé Trump elnök bejelentett látogatása kapcsán, melyben három pontot tartottak fontosnak, s ezek szerint az elnök nem szívesen látott vendég addig, ameddig az el nem ítéli a fehér nacionalizmust; abba nem hagyja a kisebbségek célbavételét és veszélyeztetését és abba nem hagyja a migránsok és menekültek elleni kirohanásait. Peter Breinart De miért jó ez nekik egyáltalán? A The Forwardhoz fordulunk ismét válaszért, melyben a New York Egyetemen újságírást oktató professzor, Peter Breinart a vérengzés másnapján így foglalta össze, miért is fontos a zsidóknak a fehér egység felforgatása és a népesség összekeverése: A zsidók számára a tegnapi mészárlás tanulsága nagyon egyszerű és nagyon régi: a köztünk élő idegen védelmezése nem jótékonyság. Ez önvédelem. Minden alkalommal, amikor zsidók az amerikai muszlimoknak a saría törvénykezés követéséhez fűződő jogát védelmezik, a saját jogunkat is védelmezzük a háláchá törvények követéséhez. Minden alkalommal, amikor zsidók elutasítják azon politikusokat, akik démonizálják a latínókat, annál valószínűtlenebbé tesszük azt, hogy ezen politikusok minket is démonizáljanak. A »gyűlöld őket, ne minket« egy vesztes stratégia, mert ha egyszer hatalmat szereznek, a bigottok kiterjesztik a megcélzottak sorát. Azok számára, akik Amerikát egy fehér keresztény nemzetnek tartják, a zsidók sose leszek elég fehérek. Robert Bowers azzal vádolta a zsidókat, hogy azok muszlimokat és menekülteket »hoznak« az Egyesült Államokba. Számára, és más fehér nacionalisták számára, akiket Trump magabiztossá tett, a mi válaszunk az kell legyen: naná hogy! Megkövetelünk egy emberséges irányelvet azok számára, akik menedéket keresnek az Egyesült Államokban és megvédjük azokat a bevándorlókat – nem számít a származásuk vagy hitük –, akik már itt vannak. Így teszünk nem csak azért, mert mi is egykor idegenek voltunk, de azért is, mert tudjuk, valamilyen szinten, mint Lót, mindig azok is leszünk. Ahelyett, hogy a trumpizmussal békét keresnénk, szövetségeseket látunk a megvetettekben és bántalmazottakban. És így nem csak a zsidó etikát védelmezzük, de a zsidó életeket is. Breinart a The Atlantic oldalain is hasonlóan nyilatkozik pár nappal később: Egy oka annak, hogy a gyűlölködő nativizmus miért formálódik olyan egyszerűen antiszemitizmussá Trump korában az, hogy ma a zsidók felülreprezentáltan támogatják a bevándorlást. A nagy amerikai zsidó szervezetek messzemenően ellenzik Trump migrációs [azt mérsékelő] irányelveit. Ugyanígy tesznek mezei amerikai zsidók, sok felmérés szerint. A fehérek között a zsidók drámaian felülreprezentáltak voltak a polgárjogi mozgalomban is. A 20. század szegregációs antiszemitái és napjaink nativista antiszemitái tévednek a zsidók motivációi kapcsán. A zsidók nem azért támogatták a polgárjogokat akkor – és nem azért támogatják a migránsok jogait most –, mert le akarják igázni a fehér keresztényeket. Egyszerűen csak hajlamosak rá – saját zsidó történelmük ismeretével –, hogy a kívülállókkal azonosuljanak, és féljenek a fajilag és vallásilag kizárólagos amerikaiság meghatározásaitól. De azok, akik démonizálnak afrikai-amerikaiakat vagy latínókat és muszlim migránsokat, észreveszik ezeket a hajlamokat és az arra vezeti őket, hogy minket, zsidókat is démonizáljanak. Fontos beismerés ez több szempontból is: egyrészt mindez elismerése annak, hogy a zsidók képtelenek beilleszkedni és inkább az idegenekkel azonosulnak, mintsem a gazdanéppel, ami már önmagában elég lenne ahhoz, hogy útnak legyenek eresztve, másrészt mindez persze meg is nyilvánul a viselkedésükben: az idegennel való azonosulás és a fentebb is elmagyarázott félelem az, amiért a fehérekhez való alkalmazkodás helyett inkább a fehérek elkorcsosításában látnak megoldást ezen történelmi félelmük mentén. Ironikusan, pont ez a paranoid és ellenséges felforgatás az, ami miatt „démonizálva” lesznek, így ez egy olyan ördögi kör, amiből a zsidóság évezredeken keresztül bizonyította, hogy képtelen kitörni egészen a mai napig. Önvizsgálat és tiszteletteljes beilleszkedés helyett viszont inkább a gazdanép egységére és egészségére törnek, hogy atomizálva immár ártalmatlanítsák azt. A Rágalmazásellenes Liga korábbi vezetőjének, Abraham Foxmannak a zsidó Tablet magazinban leközölt pofátlan szavai jutnak az ember eszébe ennek kapcsán, aki úgy fogalmazta mindezt meg, hogy ők „Amerikát annyira felhasználóbaráttá teszik a zsidók számára, amennyire lehetséges.” Breinart tehát a fentebb már idézett HIAS-vezető kijelentését visszhangozza itt, és ő végre azt is elárulta, miféle „stratégiai érdek” a zsidók számára a gazdanép atomizálása. Hasonlóan sok más zsidó vezető is nyilatkozott, nem ő az első, érdemes például olyanokra emlékezni, mint Bryan Caplan, a határellenes mozgalom egyik zsidó szószólója, közgazdász professzor, aki szerint azért célszerű felhígítani a heterogén és egységes fehér nemzeteket, mert így a félt és megvetett fehérek ereje csökken, majd a sok egymással versengő és ellenségeskedő kisebb csoport helyzete (melyben immár a fehérek is csak egy erőtlen darabka), nem teszi lehetővé azt, hogy bármelyik csoport hatalomra törjön (lásd itt). Ez az elmélet logikailag is defektes, mert egy kis csoport is kerülhet hatalomra sok (akár nagyobb) csoport rovására, de mindenesetre ez is öncélú és fehérellenes. Emlékezhetünk még a mára már klasszikus Barbara Lerner Spectre, egy svédországi zsidó szervezet vezetője által elmondottakra, miszerint a zsidók vezető szerepe által a fehér Európának át kell esnie a keveredés folyamatán, mert anélkül „nem marad életben” (lásd itt), Emlékezhetünk még a szintén svédországi Göran Rosenberg újságíróra is, aki szerint „Történelmileg a zsidók mindig virágoztak azokban a nemzetekben és birodalmakban, melyek multikulturálisak, sokszínűek és toleránsak voltak, míg rosszul jártak erős vagy nacionalista társadalmakban. (...) Az európai zsidóság jövője függ attól, hogy mennyire multikulturális, sokszínű és sokféle társadalmat sikerül formálnunk.” (Lásd itt.) De akár George Soros fiát is felidézhetjük, aki pár hónappal ezelőtt ismerte be, hogy apja aktivizmusa annak zsidó identitásából ered, mert szerinte a zsidók csak egy multikulturális társadalomban vannak biztonságban (lásd itt). Nem kell azonban még hónapokat se visszamenni az időben, a zsidó öncélúság mentén való társadalombomlasztás beismerése a lövöldözés kapcsán is előfordult, mint fentebb is láthattuk, de továbbra is a New York Times-nál maradva, annak egyik internetes rádióműsorában beszélgetett a zsidó Michael Barbaro az író Jonathan Weismannal, a lap washingtoni szerkesztőjével, mely beszélgetésből az alábbiakat tudhatjuk meg (17:45-nél): Michael Barbaro: Ami valamelyest bonyolult ebben a beszélgetésben, az az, hogy annyira számítottam rá, hogy majd elmondod nekem, hogy mindezek a közhelyek, amiket hallottál, tényszerűen hamisak, de ami nagyon trükkös ebben a beszélgetésben, és amivel nehéz megbirkózni, az az, hogy a zsidók Amerikában megtették mindazt, az idegenek befogadásával, amivel ezek a fehér nacionalisták vádolják őket. Így ez teljesen szembemegy az egyszerű gyűlölettel, de amit a fehér nacionalisták hisznek, ezek a dolgok, amiket elmondtál, nem emberségességből történnek, nem egyfajta jóságos szellemiségből, hanem azért, hogy felforgassa a fehér embereket. Ők ezt úgy látják, hogy valamit elvesznek tőlük, nem úgy, hogy valamit adnak nekik. Jonathan Weisman: Pontosan. Ez mind illik az alternatív jobboldal fehér népirtással kapcsolatos elméletébe. Michael Barbaro: Szóval mindabból, amit mondtál, logikusnak tűnhet, hogy az antiszemitizmus fellángolhat bármikor, amikor a nacionalizmus felívelőben van Amerikában. Jonathan Weisman: Vagy nemzetközileg. Őszintén szólva, az a véleményem, és ez egy vitás nézet, hogy amikor a határok elmosódnak, amikor a megkülönböztetések tulajdonképpen csökkennek, a zsidók jellemzően gyarapodnak, de amikor a felvonóhidakat felvonják, amikor a határokat világosan meghúzzák, amikor az emberek élesen meghatározzák, mit jelent amerikainak lenni, vagy franciának, vagy britnek, azok rossz korszakok a zsidók számára, mert amint a nacionalizmus felívelőben van, amint ezek az etnikai és nemzeti megkülönböztetések kiélesednek, a zsidók jellemzően kimaradnak abból a meghatározásból. Jellemzően elszigetelik, majd végül üldözik őket. Röviden: az elkorcsosulás gyengíti a gazdanép önképét és összetartozás-érzését, hogy ki kicsoda vagy micsoda, nem lesz fontos, az pedig biztonságos talaj a zsidók számára, mert egy öntudatos nép tisztábban lát és hamar kipenderíti a zsidókat, ha azok nem illeszkednek be – márpedig, mint tárgyaltuk, a zsidó képtelen beilleszkedni. Ezen korcsosulás fontos eleme pedig a nem fehér tömegek határok nélküli bevándorlása. Itt viszont megemlítendő, hogy a fajkeveredés és demográfia mellett ugyanezt a célt szolgálja a minden másféle korcsosulást okozó folyamat is: nemi szerepek és kapcsolatok, szexualitás és moralitás, az egész értékrend, de eleve a valóság átformálása, amikor már az ember olyan nemű, amilyennek „érzi magát”, az élvhajhászat cél és nem szégyen, a család teher, a karrier szabadság stb. A távoli múltba visszanyúló emlékezet jellemző a zsidókra, ahogy a paranoia is. A fentieket jól illusztrálja a degenerált „humorista” Sarah Silverman tavaly decemberi megnyilvánulása is, melyet az egyik műsorában hallhattunk (cikk erről itt): „Volt egy barátom sok évvel ezelőtt, az első olyan barátom volt, aki saját házzal rendelkezett, és egy nap kisétáltam az ajtón, hogy megnézzem, mit csinál, és éppen egy amerikai zászlót húzott fel a zászlórúdra az udvarán. És azonnal nagyon furcsán éreztem magam. Nem volt semmi értelme, de... féltem. Féltem. Úgyhogy rákérdeztem: »Mit csinálsz?«, ő meg: »Felhúzom a zászlót?«, én meg: »Miért?«, ő meg »Mert szeretem Amerikát?«, én meg: »Persze... Hát persze...«, de legbelül fel voltam zaklatva, és amikor lehiggadtan elsétáltam az autómhoz, beültem és felhívtam a testvéremet, Suzie-t, hogy elmondjam neki, mi történt. Most talán arra gondolhatnak, hogy »mit értesz az alatt, hogy ’mi történt’, semmi nem történt, a barátod felhúzott egy amerikai zászlót a saját házánál«, persze teljesen igazuk van, nem értettem miért pánikolok, de volt bennem egy nagyon zsigeri reakció... És a testvérem, aki tudja, mi a szar van, mert Izraelben rabbi, és elmagyarázta nekem, hogy »Figyelj, a nacionalizmus eredendően rémisztő a zsidók számára, gondolj csak bele: zászlók, menetelés, vak elkötelezettség... Ezek a dolgok emlékeztetnek minket valamire.« Hát persze, hogyne, logikus... És rájöttem, hogy azok a dolgok, amelyek egyeseket megrémisztenek, másoknak ugyanazok nagy biztonságérzetet adnak... Olyan ez, mint a rendőrautó oldalának a látványa, mely egyeseknek biztonságérzetet adhat... Például a fehér embereknek...” Ez mellesleg ugyanaz a Silverman, aki pár éve ezt mondta: „Mindenki a zsidókat vádolja Krisztus megölésével, a zsidók meg próbálják azt ráhárítani a rómaiakra. Én azon kevesek egyike vagyok, akik szerint a feketék voltak... Nem érdekel, de jó, remélem tényleg a zsidók ölték meg Krisztust, én megtenném ismét, kibaszottul megtenném ismét egy pillanat alatt!” (Videó itt és itt.) A Twitteren pedig előszeretettel teszi világossá, hogy megveti a fehér embereket: „Kibaszott fehér emberek”, mondja (lásd itt vagy itt). Pár hónappal ezelőtt a legfelsőbb bíróság új fehér férfi tagot kapott, Silverman viszont nem nézi ezt se jó szemmel: „Meg lehet kérdezni, hogy egy olyan országban, amelynek a kormánya az állampolgárait hivatott képviselni, miért MÉG EGY FEHÉR FÉRFI a jelölt egyáltalán?” (Lásd itt.) Nos, meg lehet kérdezni, a fehérek kritizálása, nyílt megvetése és lecserélésüknek ösztökélése mindennapos, ahogy abból ő is kiveszi a részét. Amit viszont nem lehet megkérdezni, továbbra is a reprezentáció kérdésénél maradva, az az, hogy a kilenc bíróból miért zsidó három? Ez 33% a társadalomban betöltött 2 százalékukhoz képest – hogy Silverman „igazságérzetét” miért nem ez zavarja, világos. A HIAS egyik tüntetése A fehér egység és a heterogén, tiszta, kulturálisan, népességileg harmonikus társadalom a zsidók számára ijesztő, annak minden megnyilvánulása, még a zászló is „félelmetes”, mert szerintük a hazafiasság legapróbb jele is a következő holokausztot hozhatja rájuk... Ariel Ricker is hasonlóan érez... Hogy kicsoda Ricker? Az egyike azon migránssegítő „civil szervezeteknek”, akik Görögország partjainál segítik a sötét tömegeket a még valamelyest fehér Európa szíve felé özönleni, hogy a hőn vágyott keveredést előidézzék. Ricker, az Advocates Abroad szervezet fejese, egy zsidó, akiről pont a napokban került ki egy rejtett kamerás felvétel, amelyen arról beszél nyíltan, miként tanítják a migránsokat arra, hogy hazudjanak, mit, mikor és hogy mondjanak, adjanak elő ahhoz, hogy a lehető legnagyobb sikerrel maradhassanak Európában. Mindez persze nyílt titok, de érdemes az egyik fő felelős szájából hallani mindezt (2:25-nél, 3:44-nél és 5:40-nél): Ariel Ricker: Szóval megtanítjuk őket arra, miként tettessék az ideg-összeroppanást, néha ez egyszerű, és azt, hogy miként mondják el a történetüket, miként fogalmazzák meg, miként magyarázzák el, és hogy miként tartsák a privát érzéseiket és privát traumáikat meg maguknak, mert mindez a színjáték egy pajzs. Beépült férfi: Ki kell oktatnotok az embereket, mármint fizikailag? Ariel Ricker: Igen, erre úgy tekintek mint, azt mondom nekik, hogy ez színészkedés. Ez mind színészkedés, mint a színházban. Tehát ahhoz, hogy átjussanak, el kell játszaniuk a szerepüket, mint egy színházban, és ez a menekült trauma, mert ezek a menekültügyi tisztek annyira kibaszottul hülyék, csak azt tudják, ami a papírra van írva. Az EASO [Európai Menekültügyi Támogató Hivatal] azt mondja, hogy „ez egy menekült traumával, ilyen tüneteik vannak, úgyhogy kioktatjuk az embereket, hogy minként legyenek nekik ilyen tüneteik. Van egy szabvány, amivel előrukkoltunk, ami ironikus, mert nem vagyok jó a szabványokkal, de ez egy olyan jelentős esemény, dátum, helyszín, minden kérdést ugyanúgy kell megválaszolni: „A törökországi Izmirben, 2017 decemberében azért fenyegettek, mert keresztény vagyok, mert a főnököm és a barátai nekem estek, amikor a templomot hagytam el éppen, itt van a Biblia, amit szét akartak tépni, ez az a feszület, amit viseltem, amit le akartak tépni, és emiatt nem érzem magam biztonságban Törökországban”, és bumm. Ezzel a módszerrel megvan a dátum, a helyszín és az esemény, úgyhogy nagyon pontos választ adsz, és rövid, feszes válaszokra szorítkozol, a csapongás helyett. (...) Ezt sokkal nehezebb kétségbe vonni, mert megvan benne minden elem. A narratív idővonalunkon vannak üres részek, amelyeket be kell helyettesíteni, és van két példánk arra, hogy az adott ország jelentősen veszélyben legyen azon a helyszínen, és ugyanígy van minden más ország kapcsán is. Szóval a következetesség a legfontosabb dolog, akkor is, ha olyan helyzetben találod magad, amikor hazudni kell, mert hirtelen eszedbe jutott valami más is, a legjobb, ha megmaradsz annál, amit már mondtál. A döntéshozatalnál számít, hogy érzelemmel adtad-e elő, vagy nem, úgyhogy fontos sírni és megállni, öklendezni, szünetet kérni, szóval egy színésszé kell válni. Beépült férfi: Meg kell nekik mondani, hogy kérjenek szünetet? Ariel Ricker: Igen, tulajdonképpen el is játsszuk mindezt, adunk nekik egy mappát, és az első színjáték az, hogy mi vagyunk ők, és ők a tisztek, majd fordítva is, ha már gyakoroltak eleget, hogy lássuk, miként is sétáljunk be az irodába, miként mutatkozzunk be, miként adjuk át a mappánkat, hogyan üljünk le, mikor álljunk fel, mikor mutassuk meg, hogy miként kell imádkozni. Beépült férfi: Miért kell megmutatni nekik, hogyan imádkozzanak? Ariel Ricker: Mert ez jó arra, hogy őszinteséget mutassanak. Máshol is csinálják ezt, nem jó helyeken, hogy lássák, tényleg az vagy-e, aminek mondod magad, ha nem tudod megmutatni az imádkozás mikéntjét... (...) Azt is megkérdezik, hogy melyik a kedvenc ünneped. Sokan azt mondják, hogy a karácsony, de mi elmondjuk nekik, hogy ne csak ezt mondják, mert ez nem elégséges válasz, azt kell mondani, és egy bizonyos módon kell azt mondani, hogy december 25., ami karácsony, ami a Megváltónk születésnapja. Az Advocates Abroad a videó napfényre kerülése után gyorsan törölte Facebook- és Twitter-fiókját, de Ricker egy tanulságos Facebook-bejegyzése még megtalálható archiválva. Ebből a fentiekből ismerős zsidó paranoia és öncélúság olvasható ki, mely megint csak felfedi, hogy Ricker ilyen szenvedélyes migránstámogatása nem holmi humanizmusból, hanem a fehér nemzetek megvetéséből, azok felforgatásának vágyából ered: „Szóval miért adnám az életem Izrael védelméért, de nem Amerikáért? Miért szeretem Izraelt? Röviden: Mert kibaszottul túl akarom élni a zsidók következő népirtását, melyben nem lehetek biztos a világ egyetlen pontján sem. Élni akarok, malakas [seggfejek görögül], élni akarok! (...) Soha nem fogom nem támogatni Izraelt. Hol máshol lesznek nemzeti irányelvek arra, és lesznek felkészülve arra, hogy megvédjék a zsidókat, ha a nácik visszatérnek? (...) Mire a nácizmus felvonul ismét, Izraelben leszek már. Futnék, sose állnék meg egyszer sem, saját munkásságomban keresve biztonságot. (...) Támogatom Izraelt mert élni akarok. Támogatom Izraelt mert nem látok rá okot, hogy már, vagy még megbízzak az emberiségben.” Megint csak azt láthatjuk, hogy a beteges félelem és megvetés elegyeként bomlaszt egy zsidó, azt gondolván, hogy egy kevert világ biztonságosabb számára, miközben Izraelnek zsidónak kell maradnia, hogy baj esetén védelmet nyújtson... Ez az a borzalmas mentalitás, ami miatt az emberek mindenhol, minden korban utálták a zsidókat, de ahogy Beinart sem fentebb, úgy Ricker se képes ezt megérteni. A görög szigeteknél maradva, a hetekben tudhattuk meg, hogy a Soros-vagyonból immár a Mastercard bankkártyáival ingyen pénzt kapnak a minket ellepő migránsok: „A milliárdos befektető George Soros a Mastercarddal társul egy olyan kezdeményezésben, ami szerintük segítheti a migránsokat, menekülteket és másokat, akik világszerte azzal küszködnek, hogy jobbra fordítsák az anyagi és szociális helyzeteiket. A társulás, Humanity Ventures, Soros szeptemberi fogadalmából ered, miszerint 500 millió dollárt fektet a migránsokat és menekülteket érintő kihívásokba. (...) A múlt héten Soros Nyílt Társadalom Alapítványa azt mondta, hogy tovább dolgozik velük és pénzeli a magyarországi szervezeteket, annak ellenére, hogy annak kormánya szerint minden civil szervezetet »ki kell söpörni«.” Szintén a görög partoknál tevékeny az izraeli IsraAID szervezet, mely ugyanezen sötét tömegek Európába áramlását segíti: Idehaza is dominánsan zsidó a migránssegítés: nem csak a Migration Aid egyik vezéralakja az, Siewert András, de az egyik zsidó aktivista pár éve a The Forwardnak írt cikkében (melynek beszédes címe: Az én zsidó felelősségem a menekültek megsegítésében) is úgy fogalmazott, hogy a magyarországi aktivisták közül „sokan zsidók”. Miközben migránsokkal és egyéb fehérellenes irányelvekkel és ideológiákkal bomlasztják a gazdanépeket, annak panaszkodó tagjait is igyekeznek elhallgattatni, visszakanyarodva kicsit a pittsburghi lövöldözéshez, a New York Times cikkéből: „A gyűlölködő tartalmaktól megtisztítani a világhálót egy kihívás. Az Alkotmány garantálja a szólás szabadságát, ami egy úttorlasz a gyűlöletbeszéd betiltásának folyamatában az Egyesült Államokban”. Zsidó szervezetek, mint az ADL vagy SPLC, közben már sikeresen befurakodtak az olyan népszerű médiumokba, mint a Facebook, Google, Twitter, Microsoft, hogy ha már törvényileg nem tiltható a „gyűlöletbeszéd”, legalább a legnagyobb felületeken tiltva legyen zsidó igények mentén. A szájzár-törvények kiharcolásában és szigorításában a zsidó aktivizmusnak nagy szerepe volt mindig is, lásd Anglia esetét. Hazánkban a Tett és Védelem hivatott a nemzetközi zsidó elnyomógépezet szerepét betölteni, és a közelmúltban ők is terjeszkedtek Európa-szerte, s közben dicsekednek a „több mint száz” magyar eretnekbeszédért való meghurcolásával, a kiharcolt törvényekkel és az oktatás zsidósításával: „A Rabbi ismertette a magyar zsidó közösségek helyzetét és azokat a kihívásokat, amelyek 2012-ben a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megalapítását motiválták az általa említett értékek mentén. Majd röviden felvázolta azokat az eredményeket, melyeket a TEV elért az elmúlt hat évben: Az Alapítvány Európában egyedülállóan, havi rendszerességű antiszemitizmus monitoring jelentéseket ad közre; több mint 100 eljárásnak volt kezdeményezője, vagy nyújtott hozzá jogi segítséget; Kezdeményezője volt a magyar Alaptörvény, a Ptk. És Btk. módosításainak, amelyek megkönnyítik az antiszemita megnyilvánulásokkal szembeni jogi fellépést; Az antiszemitizmussal, gyűlölet cselekményekkel és a zsidó közösséggel kapcsolatos akkreditált képzést kezdeményezett a Nemzetvédelmi Egyetemen; Facilitálta az új közoktatásban alkalmazott tankönyvek tartalmi auditálását.” Végezetül pár gondolat erejéig gondolkodjunk el a címben feltett kérdésen: érdemes-e zsidót ölni? Erre persze csak az adott helyzet ismeretében lehet pontos választ adni, de Robert Bowers cselekedete kapcsán könnyű kijelenteni, hogy nem érte meg. Az áldozatok mind idősek voltak, a cselekedet semmiféle hasznot nem hoz a Bowers által elvileg képviselt (fehérpárti) irányelv számára – sőt: az ilyen vérengzéseket a zsidók által alaposan befolyásolt és sokszor birtokolt médiumok, majd szervezetek, politikusok és pártok, a törvényhozásra és kultúrára ható elit ki fogja használni erkölcsi tőke és hivatkozási alap gyanánt, legyen az a szólásszabadság korlátozása, szervezetek betiltása, vagy egy agresszívabb filoszemita légkör kialakítása. És pont ez az a színtér, ahol jelenleg a harc zajlik: spontán öldöklések csak muníciót adnak a megtámadott csoport számára, főleg ha ez a csoport elit státusszal és politikai hatalommal rendelkezik. Pár jelentéktelen zsidó halála az elitet nem siklatja ki, a zsidó felforgatás ellen nem egyéni zsidók elleni akciókkal, hanem a zsidó elit réteget és magát a csoportot annak hatalmából kiszorító légkör megteremtésével lehet tenni jelenleg. Egy hadviselésben a Bowers-félék cselekedete tulajdonképpen öncélú, és inkább a személyes kielégülés, dühkitörés esete. Az ilyen fegyelmezetlenséget semmilyen hadviselésben nem méltányolnák. A zsidóság egyik hatásos módszere az áldozati szerepben való mutatkozás: az erőtlen, elnyomott, bántalmazott, oktalanul gyűlölt, ártatlan és csak élni akaró csoport látszata, melynek álcája alatt kiharcolnak maguknak ilyen-olyan védelmeket, amely védelmek viszont a gazdanép korlátozását jelentik. Bowers, forró fejjel, sajnos pont ez alá adta a lovat cselekedetével, ráadásul az eleve paranoid zsidók az ilyen támadások láttán csak még inkább aktivizálják magukat: egy egész iparág épült a zsidók ijesztgetésére, mely kimutathatóan megnyitja pénztárcáikat és adakoznak szervezeteiknek. Erre példa az SPLC, a Capital Research cikkéből: „A szélsőbaloldali Southern Powery Law Center (SPLC) a múlt évet közel félmilliárd dollárral zárta – 477 millió – miután egy meghökkentő 136 milliós összeget gyűjtött abban az évben, ismerte el a csoport egy új adóbevallásban. Honnan a pénzözön? Tekintve, hogy az Egyesült Államok nem volt színtere semmilyen jelentős civil zavargásnak az elmúlt évben, úgy tűnik, az SPLC profitál az egy tucatnyi apró szélsőjobboldali csoport miatti meg nem alapozott félelemkeltéséből, és abból, hogy helytelenül Trump elnököt egy rasszista majdnem-diktátornak állítja be.” Tekintve tehát, hogy a zsidók az ilyen ritka esetek, és a folytonos riogatás miatt („erősödik az antiszemitizmus” – hányszor halljuk ezt hétről hétre?) csak jobban fognak adakozni és adott esetben aktivistaként tevékenykedni, az értelmetlen támadások jelentéktelen zsidó egyének ellen csak a zsidó elit és aktivizmus erejét növelik, s azzal együtt a fehér tömegek is inkább a (zsinagógában, vallásgyakorlás közben) megtámadottak mellé állnak. Pont ezt az áldozati szerepet kell támadni inkább, a fentiekben is bemutatott zsidó elkövetői szerep bemutatásával. A zsidók mára már mitikus, vallásos jellegű (iskolákban is oktatott és törvényileg védett) szenvedéstörténeteinek a szentként kezelése helyett inkább az általuk elkövetett borzalmak és bűnök bemutatását kell a hétköznapok részévé tenni. A bírálhatatlan zsidóság láthatatlan béklyóját kell levetni, és másokkal levettetni, egy olyan légkört kell megteremteni, ahol a zsidóság egy 2 százalékos kisebbségként, és se nem szent mártírként, se nem érintethetetlen elitként nincs kezelve. A hatalmuk ártalmatlanítása kell legyen a cél, ahhoz hogy idővel ezt a hatalmat és minden káros befolyásukat kirekeszthessük nemzeteink életéből – de a Bowers általi öncélú akciók csak a már megszerzett politikai helyzetüket segítik megerősíteni. Úgy is mondhatnánk: egy szórólap, mely bemutatja a káros zsidó hatást, többet árt ennek a hatalomnak, mint egy bedobott zsinagógaablak. A cél tekintetében Bowers is több eredményt ért volna el, jobb híján, ha legalább szórólapokat osztogat hátralévő életében, mint 11 öreg zsidó megölésével, a börtönben ücsörögve haláláig. Csonthegyi Szilárd

-Hozzátette: ők, keresztények nem ismerik az „erőszak kultúráját”, nem "a vér és a fosztogatás kultúrájában nevelkedtek", ezért szükségük van valakire, aki megvédi őket.- Azért az önvédelem jogáról nem szabad lemondani, az jár minden élőlénynek.

Ott volt a keresztenyseg bolcsoje, mara a kozel keleti keresztenyeket gyakorlatilag kiritottak vagy elzavartak.

A fehér, keresztény civilizáció öngyilkosságának mellékterméke.