Frontális támadás Seehofer ellen

„A magyar miniszterelnök lejáratásában már jól begyakorolt szófordulatokkal vették össztűz alá és kezdték szélsőséges nacionalistának, rasszistának, nácinak nevezni, sőt betiltással fenyegetni a csaknem hatmillió választó akaratából 94 képviselővel a lehető legdemokratikusabb módon a Bundestagba jutott jobboldali radikális pártot, az AfD-t. Ezek a verbális csatározások most lassanként palotaforradalomba mennek át, amelyben a kormányzó pártok az őket kiszolgáló sajtóval, valamint a liberális művészvilággal karöltve aljasságok válogatott eszközeivel próbálnak rendet teremteni immár a saját soraikon belül.

A palotaforradalom első áldozata Hans-Georg Maassen, a szövetségi alkotmányvédelmi hivatal CDU-s elnöke lett, aki a chemnitzi tiltakozások ügyében azt merészelte mondani, hogy semmiféle hiteles bizonyíték nincs a külföldi ­kinézetűek ellen folytatott állítólagos utcai hajtóvadászatokra. Meggondolatlan kijelentése miatt Maassen, elsősorban az SPD nyomására, hosszas huzavona után kénytelen volt lemondani.

Erre Horst Seehofer belügyminiszter, egyben a CSU elnöke, mentőövet dobva neki államtitkárnak vette volna maga mellé, ám szintén belső nyomásra ő is meghátrált, és a dolgok pillanatnyi állása szerint Maassennek be kell érnie egy tanácsadói poszttal a belügyminiszter mellett, aki viszont ezzel a döntésével saját magát sodorta bajba.

Szeptember 21-én pénteken ugyanis több mint háromszáz ember, aki a volt NDK pártzsargonjából kölcsönzött rossz emlékű kifejezéssel kultúrateremtőnek nevezi magát, nyílt levélben intézett ellene támadást.

Ezzel pedig a palotaforradalom, a tisztogatási folyamat átterjedt a legbelső kormánykörökre is. A Méltóság, felelősség, demokrácia címet viselő nyílt levelet jellemző módon a kormánykoalíció központi sajtóorgánumai közölték először, a Süddeutsche Zeitung, a Die Welt és a Focus online.

Az öt kezdeményező személy neve nemhogy a magyar, de a német olvasónak sem mond semmit, ellenben a foglalkozásuk, a társadalmi pozíciójuk jól mutatja, honnan is fúj a szél. Van köztük színházi rendező, filmrendező, drámaíró, író és képzőművész.”