A fenti jogértelmezés a következő ügy kapcsán merült fel. Alina Antónia Juliana egy Portugáliában nyilvántartott gépjármű tulajdonosa volt. Egészségügyi problémák miatt felhagyott e gépjármű vezetésével, és azt házának udvarán állította le, anélkül azonban, hogy eljárt volna a gépjármű forgalomból való hivatalos kivonásának érdekében. 2006 novemberében Juliana fia – anyjának engedélye és tudomása nélkül – birtokba vette a gépjárművet. Az autó letért az útról Juliana fiának és az utastérben utasként tartózkodó két másik személynek a halálát okozva.
Juliana a baleset időpontjában nem rendelkezett az említett gépjárműre vonatkozó felelősségbiztosítással. A Fundo de Garantia Automóvel (portugál gépjármű garanciaalap) az utasok jogutódjainak megtérítette a balesetből eredő károkat. Az alap ezt követően a portugál jog által előírt lehetőségnek megfelelően keresetet indított Julianával szemben az utasok jogutódainak általa kifizetett körülbelül 140 millió forint visszatérítése iránt, mivel úgy vélte, hogy Juliana a gépjármű-felelősségbiztosítás kötésére vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozott, és e kötelezettségét nem teljesítette. Juliana arra hivatkozott, hogy nem terheli felelősség a káreseményért, és mivel gépjárművét a háza udvarára állította, és nem is szándékozta forgalomba helyezni, nem volt köteles gépjármű-felelősségbiztosítást kötni.
Az Európai Unió Bírósága azonban kimondta, hogy az autónak még akkor is rendelkeznie kell gépjármű-felelősségbiztosítással, ha tulajdonosa úgy döntött, hogy nem használja már és csak a telkén tárolja. Az uniós irányelvek értelmében a luxemburgi bíróság ezzel az esettel precedenst teremtett, mivel e határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.