Esdekelnek a thai barlangszellem megbocsátásáért

Ez kemény. A megmenekülésük a tudomány és technika eredményeinek, a profizmusnak köszönhető, enélkül könyöröghettek volna a szellemeknek. Tanulni, felkészültnek, gyakorlottnak lenni, konkrétan végigcsinálni az egész mentési akciót sokkal fáradságosabb, mint gyertyákat gyújtani vagy misztikus szertartáson részt venni. Csakhogy nem lehet megúszni. "Egy tanulságos tanmese – avagy a csökönyös pap története Egyszer egy faluban nagy árvíz volt. Mindenkinek sikerült nagy nehezen elmenekülnie, csak az öreg plébánosnak nem. Felmászott hát a templomtorony tetejére, és ott így imádkozott: - Kérlek Istenem, ments meg a vízbefulladástól! Majd nagy hittel várta a választ. Nemsokára arra jött egy csónak, odament hozzá, és mondták neki, hogy szálljon be. Azt válaszolta, hogy nem megy, mert őt maga Isten fogja megmenteni. Hiába győzködték, hogy nemsokára elmerül a templomtorony is, csak nem volt hajlandó beszállni. Kicsivel később egy másik csónak vetődött arra, de ő ugyanúgy elküldte őket. Végül egy helikopter is próbálta őt kimenteni, de azt sem fogadta el, mondván, hogy őt majd Isten menti meg! Végül annak rendje és módja szerint összedőlt a torony, és a derék pap vízbe fulladt vala… A Mennybe kerülvén aztán, Isten színe előtt állva megkérdezte: - Uram, hát imádkoztam hozzád, hittem Benned, és mégis hagytál megfulladni?! Miért nem segítettél?? - Fiam - szólt az ÚR – talán nem küldtem érted két csónakot, és az utolsó pillanatban még egy helikoptert is? De hát neked semmi sem volt elég jó…"

A szellemek mellett azért a búvárok és egyéb mentőegységek is benne voltak a happyendben...