Boris Johnson hatalomra tör – szakértő a Mandinernek

Két nap alatt két miniszter távozott a brit kormányból. Először a brexit-ügyi miniszter, majd hétfőn a brexit egyik legnagyobb szószólójának számító, Boris Johnson külügyminiszter is. Mi a távozásuk oka?

A távozásuknak két oka van. Egyrészt David Davis és Boris Johnson keményvonalas brexit-párti politikusok. Számukra a pénteken Theresa May által előterjesztett brexit-javaslat, amely szabadkereskedelmi övezetben tartaná az Egyesült Királyságot az Európai Unióval, nem elfogadható. Ez a javaslat ugyanis a puha brexit egy formáját jelentené, amely szerintük nem felelne meg annak az elvárásnak, amit a népszavazáson a brit választók kifejeztek. A másik ok a politikai motiváció. Theresa May ugyanis Angela Merkelhez hasonlóan nehéz helyzetben kényszerül manőverezni. May kapcsán már nagyon régóta mondják, hogy legfeljebb a brexit tényleges pillanatáig lehet miniszterelnök, de nem lenne csoda az sem, ha már azelőtt távozásra kényszerülne.

Boris Johnsonék May megfúrására törekednek?

A konzervatív párton belül különböző érdekcsoportok léteznek. Boris Johnsont érdemes kiemelni, hiszen ő már egyszer, David Cameronnal szemben nyíltan állást foglalva buktatott királyt. Nem véletlen, hogy

ezért az sem véletlen, hogy May bevette Johnsont a kormányba, mondván: egye meg, amit főzött. Johnson és köre egyébként a hard brexit vonalat képviseli, amelyet sokan populistábbnak, keményvonalasabbnak, szuverenistábbnak szoktak nevezni. Johnson és Davis valószínűleg úgy gondolják, hogy a konzervatív párton és szavazóbázison belül annak a vonalnak, amit ők képviselnek, még mindig konjunktúrája van. Most pedig találtak egy jó pillanatot arra, hogy a May által vezetett kormányt elhagyják, és ezáltal akár platformot alakítva, kihívást intézzenek May felé. Johnson ambíciója véleményem szerint nem lehet más, mint hogy a későbbiekben ő legyen az Egyesült Királyság miniszterelnöke, és az ehhez vezető úton a „May-féle brexit megállapodás” következetes ellenzése lehet a politikai tartalom, ez lehet az ügy, mellyel meghatározza magát a választók előtt, mondván, „Ti nem ezt akartátok”. 

Theresa May pozíciója mennyire stabil? A hírek szerint már elindult a számolgatás arra vonatkozóan, hogy miként lehetne bizalmatlansági indítvánnyal elmozdítani a pozíciójából.

A tory képviselők tizenöt százalékának, tehát negyvennyolc képviselőnek a kezdeményezésére indulhatna el a bizalmatlansági eljárás, melynek végén a tory képviselők szavaznának Mayről, egyszerű többséggel. Nehéz megjósolni, hogy hogyan alakulna egy ilyen szavazás, de én azt gondolom, hogy most egy ilyen szavazás még nem lenne Johnsonék, Rees-Moggék szempontjából sikeres, hiszen hatalmas a tét, és a tory képviselők derékhada számára túl nagy bizonytalanságot jelent May leváltása. Ők jelen pillanatban nem érzik úgy, hogy jól járna a konzervatív párt azzal, ha a tárgyalások közben váltanának lovat, így szerintem inkább biztonsági játékot fognak játszani, és kivárják, hogy May megkösse a brexitre vonatkozó megállapodást, majd hagyják megbukni, illetve az új politikai helyzetre való tekintettel új választást fognak kezdeményezni, ahol már könnyen lehet, hogy nem Theresa May lesz a toryk jelöltje. Az biztosnak tűnik, hogy Theresa May nem maradhat sokáig a helyén,

A kérdés az, hogy az utódlást Jonhsonék most időszerűnek tartják-e vagy hosszabb távra terveznek, és egyelőre kivárnak. Én úgy látom, hogy most inkább kivárnak és túl akarják élni Mayt, így inkább kiszállnak a kormányból, és ezzel leveszik magukat arról a listáról, akik ezt a brexit-megállapodást aláírják, így azt majd később támadni tudják. Láttuk már olyat a történelemben, hogy nem élvonalbeli politikusok írnak alá egy nemzetközi dokumentumot. Például Magyarország esetében, 1920. június 4-én a trianoni békediktátum ellenjegyzését is szándékosan nem élvonalbeli politikusokra bízták (a Simonyi-Semadam kormány követe és népjóléti minisztere), ezzel is kifejezve, hogy Magyarország nem ért egyet az eljárással.

A pénteken elfogadott új javaslatcsomag jóval szorosabb jövőbeni kapcsolattartást indítványoz az Európai Unióval, mint amilyet a keményvonalas tory brexit-tábor látni szeretett volna. Mit tartalmaz pontosan ez a csomag? 

A javaslat inkább a soft brexitet (puha brexit) irányozza elő. A puha brexit azt jelenti, hogy úgy lépnek ki a britek az Európai Unióból, hogy a kilépés másnapján már készen áll az a politikai és jogi konstrukció az Egyesült Királyság és az EU viszonylatában, amibe landolnak a britek, tehát nem a semmibe lépnek ki, hanem a további együttműködés keretei készen várják a brexitet. Ez azt jelentené, hogy bizonyos területeken megszűnne a jelenlegi együttműködés a britek és az EU között, míg más területeken csak a minősége változna.

ami abban különbözik a közös belső piactól, hogy a négy szabadság elve nem érvényesülne korlátlanul, ugyanis csak az áruk szabad áramlása maradna meg a jelenlegi feltételeknek megfelelően. A szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlását azonban korlátoznák. Ez viszont azt is jelentené, hogy a kilépés másnapján a britek nem szereznék vissza teljes jogi szuverenitásukat Brüsszeltől. A hard brexit-pártiak pont ezért ellenzik ezt a megoldást. Az egyik legfontosabb követelése ugyanis a brexit-tábornak az volt, hogy az európai uniós jog ne vonatkozzon közvetlenül Nagy-Britanniára a brexitet követően. Ehhez képest ebben a megállapodásban van egy olyan kitétel, ami kimondja, hogy az Egyesült Királyság joghatósága alá tartozó ügyekben az Egyesült Királyság bíróságai jogosultak eljárni, az Európai Unió joghatóságába tartozó ügyekben pedig az EU bírósága. Ugyanakkor az Egyesült Királyság automatikusan és időben korlátlanul átveszi az EU belső piacának egyes sztenderjeit, jogi megoldásait.

Ez egy olyan megállapodás-csomagot jelent, amit nem lehet részenként felmondani, mert akkor borul az egész is, az északír határkérdéssel együtt – vagyis az Egyesült Királyság elveszíti a rugalmasságoát arra az eshetőségre, ha a későbbiekben tovább távolodna az EU-tól. Ez pedig távol áll attól, amit jogi szuverenitásnak nevezünk. Ez egy hibrid megoldás, amit főleg ideológiai okokból a hard brexit támogatói nem tudnak elfogadni. Ezért mondják azt Johnsonék, hogy így nem szabadulnak meg Brüsszeltől.

majd ezt követően teljesen tiszta lappal kezdve építené újra az Egyesült Királyság a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait. Ezzel a verzióval kapcsolatban a közgazdászok derékhada modellszámításokra alapozva azt állítja, hogy egy ilyen hard brexit hosszú időre visszavetné a brit gazdaságot.

Magyarországnak gazdaságilag a soft vagy a hard brexit jönne jobban?

Meggyőződésem szerint a soft brexit, ugyanis Nagy-Britannia nagyon fontos gazdasági és kereskedelmi partnerünk, akivel ugyanakkor nem tudunk kereskedelmi kérdésekről különmegállapodásokat kötni, hiszen Magyarország a közös vagy egységes európai piac része marad, az Egyesült Királyság pedig elhagyja azt. Az EU pedig blokként tárgyal és állapodik meg kereskedelmi kérdésekről. Minél nagyobb lenne a hozzáférésünk a brit piachoz, minél akadálytalanabbul áramlanának a szoláltatások és a tőke a két ország között, az annál jobb lenne nekünk. Ráadásul a magyar munkavállalók helyzete szempontjából is ez lenne a jobb verzió. Gazdasági megfontolásokból tehát nem drukkolhatunk a hard brexitnek.

Mi jelenleg a brexit megítélése Nagy-Britanniában? Olyan felmérésekről is lehet olvasni, amelyek szerint jelenleg már többségben vannak azok, akik szerint rossz döntés volt a brexit.

Nagyon kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, nincsenek hatalmas szakadékok a két tábor között. Ez egyébként így volt a népszavazás előtt is. Azt sem jelezték előre, hogy a brexit-tábor fog nyerni, az csak a sikeres kampányolásnak és bizonyos tekintetben a rossz ellenkampánynak volt köszönhető. Utóbbi alatt például azt értem, amikor Martin Schulz vagy Guy Verhofstadt arrogáns, kioktató, brüsszelita stílusban beszélt a britekről. Ezeket a megszólalásokat ugyanis a brexit-tábor nagyon ügyesen felhasználta a saját kampányában. Most viszont akár az is lehet, hogy ebben a pillanatban a társadalmi támogatottság inkább egy uniós maradás vagy a soft brexit mellett van, hiszen

a választók ezzel kapcsolatos félelmei elbizonytalaníthatják őket. De különbség nem mondható sem tartósnak, sem szignifikánsnak, ezért nem érdemes határozott következtetéseket levonni ebből.

A keményvonalas brexit-pártiak kormányból való távozása magával hozhatja a maradáspártiak erősödését? Eljuthatunk oda, amit Tony Blair szorgalmazott korábban, hogy új népszavazás legyen a brexitről?

Nem juthatunk el oda. Politikai tőkéből minden politikusnak csak annyi van, amennyit el tud égetni. Egy ilyen visszavonulással az egész tory párt és konzervatív generáció eljátszaná a hitelességét. Az Európai Uniót tehát Nagy-Britanniának el kell hagynia. Nincs olyan konzervatív politikus, aki ennek ellenkezőjét felvállalná, az politikai öngyilkossággal érne fel. Ettől függetlenül nagyon komoly erők dolgoznak azon, hogy a brexitet visszafordítsák. Elég Soros Györgyre gondoltunk, aki szinte rögtön a népszavazás után közölte, hogy vissza kell csinálni, mert a nép tévedett, megvezették őket, nem tudják szegények, mi a jó nekik. Ráadásul van ilyen irányú aláírásgyűjtés és mozgalom is. De nincs olyan komoly politikai erő vagy párt ma, aki az új népszavazással kampányolna jelenleg, ugyanis

A britek valamilyen formában kilépnek, és aztán évek elteltével ismét lehet népszavaztatni, ha erre politikai akarat van, hogy érdemes volna-e újra beadni a tagfelvételi kérelmet az EU-ba. Tony Blair személye kapcsán pedig el kell mondani, hogy ő már messze nem tekintélyes vagy elfogadott figura a brit közéletben. A reputációját tönkretette az, hogy ő küldte el megalapozott bizonyítékok nélkül Irakba harcolni a brit katonákat. Inkább negatív kontextusban merül fel a neve a brit Munkáspárt neoliberális irányváltásának és a szavazóktól való eltávolodásának felelőseként. Mindemellett el kell ismerni, hogy a tény, hogy 10 éven át miniszterelnök tudott maradni, politikailag rendkívüli sikert jelent máig.

Mi az EU stratégiája a brexit kapcsán? Inkább büntetni akarja Nagy-Britanniát vagy azért nem akarja teljesen elvágni a szálakat?

Ahhoz képest amennyire tragikusan kezdődött ez a folyamat, már sokat javult a viszony a britek és az EU között a tárgyalások kapcsán. Az egész úgy kezdődött, hogy az Európai Parlament részéről tárgyalónak Guy Verhofstadtot jelölték ki. Ennél nagyobb arculcsapást és diplomáciai ostobaságot nehéz elképzelni, bár az EP jelenlei állapota és összetétele, a Tavaresek és Sargentinik világa tükrében nem meglepő. Nyilván a cél a büntetés volt.

De mélypontja volt a folyamatnak az is, amikor Juncker akkori kabinetfőnöke, a hírhedt brüsszelita cselszövő Martin Selmayr kiszivárogtatta a Juncker és Theresa May közötti bizalmas vacsoráról készült feljegyzést, amiben a brit felet kvázi idiótának nevezték, azt láttatva, hogy Maynek és kormányának fogalma sincs, mihez kezdjen a brexittel.

Ez nagyon rosszul vette ki magát, és semmilyen eredményre nem vezetett. Sőt, ilyen megalázó gesztusok után egy brit miniszterelnöknek nincsen más lehetősége, minthogy a leghatározottabban visszautasítja a támadásokat, amihez a választók jellemzően támogatást nyújtanak, hiszen egészséges nemzettudatú társadalmak általában összezárnak a külső fenyegetések esetén. Ami az EU mostani pozícióját illeti: a jelenlegi eu-s főtárgyaló Michel Barnier kifejezetten dicsérte a javaslatot. Az EU is felméri azt, hogy már csak egy bizonyos pontig lehet elidegeníteni az Egyesült Királyságot. Mivel az aktuális brit javaslat konstruktív, és a miniszterelnök tanúságot tett arról, hogy a sajátjaival is hajlandó konfliktust vállalni a megegyezésért, ha kell, Brüsszelnek lélektanilag támogatóként kell fellépnie. Ha Maynek sikerül felszínen maradnia a következő hónapokban, akkor nagy lépést tehet a megegyezés irányába.