Egyenlők és egyenlőbbek

„A világmegváltó és látványos kudarcot vallott kvóta megszületése óta a szolidaritás fogalma jelentős mértékben szűkült, az európai politikában ugyanis a szolidaritás azt jelenti: a kelet-közép-európai tagállamok fogadjanak be menedékkérőket. Na meg azt, hogy ezt alázatos kussban tegyék, ugyanis Nyugat-Európa szórja Keletre a pénzt. Az egyes nyugati tagállamok hibás döntéseiből fakadó problémák megoldásában számítanak ránk, vagy mondjuk úgy, hogy hozzánk zsuppolnák át fölössé vált migránsaikat, mert van bőven. 

Borítékolható volt az Európai Bíróság döntése a mindenek felett álló kvóta mellett. Csak hogy miközben Brüsszelben századszorra is jogállamiságról papolnak, nem veszik tudomásul, hogy a bírósági ítélet semmilyen kötelezettséget nem teremtett Magyarország számára. Pont. A magyar kormány nem »nem teljesíti« a határozatot, nincs mit teljesítenie, a szlovák vezetéshez hasonlóan azt mondta, tudomásul veszi a döntést, de migrációs politikáján nem változtat.

Miközben a nyugati politikai elit elvárja polgáraitól, hogy fordítsák el a fejüket, ha az integráció kudarcának jeleit látják, vagy ha az újonnan érkezettek törnek vendéglátóik életére, a kelet-közép-európaiak elleni uszításnak zöld utat adnak. A románokat, magyarokat, lengyeleket vagy szlovákokat utálni ugyanis politikailag korrekt. Azokat tehát, akik dolgozni mennek Nyugatra, piacaikat pedig kinyitották a régi uniós országoknak, az uniós források pedig végeredményben – berlini politikusok által is bevallottan – a Nyugatot gazdagítják. A kiküldött munkavállaló a főellenség, ellene szónokol Macron és Juncker, jóindulatnak álcázva. Nyilvánvaló, hogy Macron azt akarja, a lengyelek menjenek haza, ne érje meg őket Franciaországban dolgoztatni, nem pedig azt, hogy a lengyelek, magyarok, románok vagy szlovákok ugyanannyit keressenek, mint a nyugat-európaiak. Hová vezetne ez?”