Újabb rakétakísérletet hajtott végre Észak-Korea

Nem ertem, hogy-hogy nem jart meg orban ebben a csucs illiberalis barati orszagban? Lukasenkaval is sikerult vegre osszehaverkodni. Kellemetlen, ha az ember akkora bunko, hogy csak ilyen proszto brigadba fer bele, mert a kulturemberek mar nem allnak szoba vele....

Elnézem erről a nagy óvodásról készült képet, és nem tudom eldönteni, azért fogják-e ketten is, mert különben eldőlne, vagy pedig pont azért mert közben azt sziszegi: "...Fogjatok le, fogjatok le különben!..."

Diki bácsi nagyon be lehet szarva, hogy ketten fogják a kezét.

A koreai gazdaságpolitika mintául szolgálhatna Magyarország számára is. Egy rövid leírás, hogy önerőből hogyan is kell egy boldog elégedett társadalmat, országot, nemzetet építeni. "Az Észak-Korea elleni propagandaháború elmaradottságról, diktatúráról, éhezésről és óriási elégedetlenségről szól. Ebben pontosan annyi a valóságelem, mint Szaddam Husszein atomfegyvereiben volt. Tehát semmi. Viszont a valós adatokat titkolják, azokról a cionmédiában soha semmit nem közölnek. Miért nem? Mert akkor megtudnák az általuk elnyomott és a végletekig kizsákmányolt országok valóban elégedetlenkedő lakói, hogy a mostoha természeti körülmények és a szinte az egész világra kiterjesztett embargó és a politikai bezártság ellenére létezhet egy kis ország, melynek lakói elégedettek, nagy tekintéllyel rendelkezik a vezetése, és óriási teljesítményekre képes a gazdasága. Hazánknak a természeti adottsága Észak-Koreához viszonyítva több mint kiváló. Ipari hátterünk a hetvenes években sokkal jobb volt, exportunk úgy ipari, mint mezőgazdasági, élelmiszer ipari téren szintén toronymagasan állt a koreaiaké fölött. A társadalmi közérzet is jobb volt. Ma viszont Észak-Koreához viszonyítva egy csődtömeg vagyunk, minden vonatkozásban. Nem hogy egy interkontinentális rakétát nem tudnánk legyártani, de már egy varrógépet sem. Idegen tulajdonú üzemekben, idegen technológiával és idegen vezetéssel, idegen tervek alapján folyik ugyan termelés az országban, de ennek a haszna is az idegenek zsebébe kerül. Csak a rabszolga-munkaerő hazai. Mezőgazdaságunk iparosítása és lassú átjátszása szintén idegenek kezére, folyamatban van. Egy ilyen komplett csődtömeg talán a világon nincs még egy, és nem javulás, hanem további leépülés várható a valós előrejelzések alapján. Akkor érthetjük meg a teljes valóságot, ha összehasonlítjuk hazánk adottságait és mutatóit az észak-koreai adottságokkal, mutatókkal. Hazánk területe 93.036 négyzetkilométer, lakossága 9.938.000 fő. Népsűrűség 106.8 fő/négyzetkilométer. Megművelhető földterülete a teljes területének 70%-a (65 ezer négyzetkilométer). Ennek 76%-a mezőgazdasági termőterület, a többi gyep, kert, gyümölcsös. Az ipari üzemek 70%-a megszűnt az ezredfordulóra (az 1980-as adatokhoz viszonyítottan), és az új beruházások 90%-a külföldi érdekeltségű volt (a teljes ipar 17%-a). Ez a folyamat azóta is tart, és romlik a magyar tulajdonú üzemek aránya. Egyes termelőszektorok teljes felszámolásra kerültek. A magyar lakosság döntő többsége depressziós, négymillióan élnek a szegénységküszöb alatt, és egy szűk hedonista réteg gazdagsága elképesztő méretű és rendkívül káros a társadalomra. Észak-Korea adatai: területe 120 538 négyzetkilométer. Népsűrűség 198.3 fő/négyzetkilométer. Megművelhető földterülete a teljes területének 18%-a, azaz 22.000 négyzetkilométer (egyharmada hazánkénak). A nemzetgazdaság húzóágazata az ipar (50%). A gépipar, ezen belül a szerszámgép-ipar (a koreai szerszámgépek nálunk is nagyon elismertek voltak), hadiipar, de a textilipar, a bányászat és a kohászat is jól teljesít. Az élelmiszer-feldolgozó ipara is fejlett. Kivitelének döntő többsége Kínába irányul, de jó a kereskedelmi kapcsolata Dél-Koreával is. Az ország teljesen önellátó, egyedül élelmiszert importál, vagy kap Kínától segélyként egy-egy rossz mezőgazdasági év esetén. A lakosság közérzete a világon a legjobbak közé tartozik, az államvezetés valóban nagy tekintéllyel rendelkezik. Igazi közösségi társadalom, ismeretlenek azok az emberellenes dolgok és folyamatok, melyek a kapitalista demokráciára jellemzőek. A koreai társadalom nem ismeri azt a megfélemlítésre alapuló terrorisztikus hatalomfenntartást, mely az atlanti országokra jellemző. Az “Annyit érsz, amennyi a vagyonod” – elvet még értelmezni sem tudják, és fogalmuk sincs arról, hogy hogyan lehet munka nélkül élni. Ennek köszönhetően óriási teljesítményeket tudnak felmutatni a gazdaság minden szektorában. Hadserege kiválóan képzett, jól felszerelt és a világ ötödik legnagyobb létszámú hadereje. 1.2 millió katona a férfilakosság 20 százalékát (17-54 éves kor között) jelenti. A hadsereg védelmi jellege mellett társadalmi nevelőfeladatot is ellát. A tudományok magas szintű művelésének a bizonyítéka az atomfegyver és az interkontinentális rakéta is. Ezek létrehozásához a tudományos felkészültség mellett igen korszerű ipari háttér is kell. Sokan elhiszik azt, hogy a koreaiak nyomorognak, éheznek, tűrhetetlen a személyi kultusz és a terror. Ez nyilvánvalóan téves feltételezés, mert igaz, hogy az általános életszínvonal elmarad egyes gazdag nyugat-európai országokétól, de az életminőség viszont sokkal jobb. Rendkívül jó a közösségi szellem, ebből kifolyólag a segítőkészség, ismeretlen az önzés és az irigykedés társadalmi szinten, és a barátság, a bajtársiasság szelleme hatja át az egész társadalmat. Az is érthető és nyilvánvaló tény, hogy Észak-Korea ellenségei igyekeznek a propagandaeszközeik segítségével minél jobban lejáratni a kommunista rendszert. Hazudnak, és kockázat nélkül, mert kicsi a leleplezés lehetősége. Tudjuk, hogy állandóan és gátlástalanul hazudnak, saját világunkban ezt lépten-nyomon tapasztaljuk is, ennek ellenére vannak, akik hitelt adnak az ilyen lejárató, aljas propagandának. Mi nincs Észak-Koreában? Nincs luxus, nincs kiváltságos osztály, nincsenek milliomosok, nincs senki eladósodva, és bizony nincs pocsékolás sem. De nincs fajtalankodó parádé, nincs holokauszt-vallás sem, és nem pofázhat mindenki úgy, ahogy akar. Tehát nincs engedélyezve a társadalmi rend megbontása. Nincs munkanélküliség sem, de hajléktalanság sincs. És éhezés, fagyoskodás sincs, mert ha nem is bőven és nagy választékkal, de ma már mindenkinek megvan a megfelelő élelmezése, és nincsenek hideg lakások sem. Pornográfia és bűnözés sincs és azt sem tudják, mi a kábítószer. Mi van viszont ezekkel szemben? Egy nyugat-európai számára teljesen ismeretlen társadalmi békesség, amit akár népi testvériségnek is nevezhetünk. Sok gyermek, és egészséges ifjúság. Biztonság. Mindenkinek van munkája és igen nagy érték a munkás. Társadalmi öntudat és büszkeség. Katonaállami rend, mely az erős hadseregre épül. Igazi munkásállam, ahol a valós teljesítmény az értékmérő. Van egy óriási lakásépítési program, kiváló iskolarendszer, viszonylag magas technológiai szint (atomfegyvert és interkontinentális rakétákat csak ilyen szint képes előállítani). Az államvezetés abszolút tekintéllyel rendelkezik. A koreai ember erősen kötődik a vezetőihez. Mindezt, és azt a sok fel nem sorolt tényezőt összegezve, egy igen erős hazaszeretet és igazságérzet vezérli az ország népét. Erre építi terveit az országvezetés, és minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik az ország számára károsnak tartott folyamatoktól megóvni az ország népét. A 90-es évek hibás gazdaságpolitikája (az ipar túlzott fejlesztése) miatt kialakult élelmiszerhiány már csak egy rossz emlék, az igen kemény embargó ellenére képes Korea a saját ellátását a csekély termő földterülete ellenére biztosítani. Nem állítjuk, hogy Koreában nincsenek hibák. Vannak, de itt mifelénk sokkal nagyobbak a gondok. Ennek ellenére ez a kis ország nem fenyeget senkit, ha békében hagynák, minden erejével a népének a jólétén munkálkodna. De az imperialista alaptétel, miszerint a kisebbeket fel kell zabálni, ezt nem teszi lehetővé. Olyan Észak-Korea az USA számára, mint a bálna számára a szigony. Nem érdemes vele összefutni, mert nincs szabadulás. " Csak a Nemzet! Szebb Jövőt!