Nagyon is megértem őket. Az Egyesült Államokban élek, ahol egyre inkább meg akarják védeni magukat az emberek az illegális bevándorlóktól. A hangsúly az illegálison van. Amikor Amerikába költöztem Romániából, benyújtottam a kérelmemet és megvártam, amíg elbírálják. Ha egy országban a legelső lépésed illegális, mert illegális módon tartózkodsz ott, nehéz elképzelni, hogy később elfogadod a játékszabályokat. A Egyesült Államokban 16 millió illegális bevándorló van. 16 millió! És ha nem nyújtunk valamilyen ellátást nekik, akkor jó eséllyel radikalizálódni fognak vagy bűnözőkké válnak. Ráadásul Afrikában, ahonnan sokan érkeznek Európába, nem minden ország ugyanolyan: Líbia például nem is ország, hanem különféle törzsi területekből áll jelenleg. Sosem sikerült állammá és nemzetté válniuk. Tehát az onnan érkezőket még nehezebb lesz integrálni. Emberek százezreiről pedig lehetetlen olyan tempóban adminisztratíve dönteni, ahogy érkeznek most Európába.
Milyen helyzetben van az Egyesült Államokban a román diaszpóra?
Nem szeretek az amerikai román diaszpóráról beszélni, sőt, nem szeretek beszélni semmilyen diaszpóráról. Az emberek ugyanúgy viselkednek, mint otthon. Attól, hogy elhagyod a hazád, nem leszel jobb ember az otthonmaradottaknál; főleg ha nem veszed észre, hogy hálával tartozol a társadalomnak, ami befogadott.
Egy Erdélyben született magyar koreográfus-néprajzos, Novák Ferenc nemrég azt nyilatkozta nekünk, hogy a román értelmiség általában véve jobb állapotban van, mint a magyar. Egyetért?
Ez biztos, hogy nem igaz. (Elviharzik.)