A görög paktum a Nemzetállamok Európájának bukása

„Luuk van Middelaar a klasszikus nemzetközi diplomácia és a szupranacionális állam vízió között elhelyezkedő köztes szférájáról ezt írja: »Kétségbevonhatatlan tény, hogy az alapítók álmai az elmúlt hatvan évben nem váltak valóra. Az európai „konstrukció” ugyan sokat elért, de az államok egységesülése nem következett be. Ez a tény már jóval korábban a köztes szférára irányíthatta volna a figyelmet, mely a Közösség megszületésével egy időben, észrevétlenül jött létre. Az államok diskurzusát beszélők elégedetten konstatálták, hogy minden maradt a régiben, a Közösség szférájában sürgőlődők pedig áhitattal várták, hogy a brüsszeli Bizottság és a strasbourgi Parlament Európa kormánya, illetve törvényhozása legyen. A politikai folyamatok azonban nem a külső és nem is a belső szféra, hanem a tagállamok köztes szférája felé mutatnak.«

Azt gondolom, hogy a GrOxit válság azt bizonyította be, hogy ez a »köztes szféra« és a benne szereplő rabul ejtett államok vezetői tökéletesen alkalmatlan a konfliktus kezelésére nem egyenlő felek között. A fél éve folyamatosan napirenden levő görög válságban Európa egyik leggonoszabb és legkegyetlenebb pénzügyminisztere állt szemben az egyik legfelkészületlenebb hivatásos forradalmárral. Angela Merkelnek pedig meg volt a lehetősége arra, hogy történelmi jelentőségű Európai szintű államasszonnyá váljon, de megmaradt egyszerű vásári kofának, sok pénzzel.

A »hogyan továbbra« csak akkor kaphat jó választ az ember, ha jól azonosítja be, mi is történt valójában. Vajon megköttethetett volna e ez a méltánytalan alku, ha egy közvetlen választásokon választott bizottsági elnök felelős a tárgyalásokért parlamenti mandátum alapján és a közvetlenül választott európai parlament szavaz a végeredményről. Abban bízom, hogy nem, vagy legalábbis politikai következmények nélkül nem.”