Eltüntetné Izraelt a Merkelnek síró palesztin kislány

A kislány egy próféta. --- A zsidók vallásáról azt lehetett volna hinni, hogy lényege Ábrahám ősapasága, a körülmetélés, az áldozatok, a szertartások, a frigyláda, a templom, Jeruzsálem, egyszóval Mózes törvénye és szövetsége. De szerintem: Sem az egyik, sem a másik nem volt, hanem kizárólag Isten szeretet, Isten minden egyebet kárhoztatott. Isten egyáltalán nem fogadta el Ábrahámtól való leszármazást. Valahányszor megbántják őt, Isten ugyanúgy megbünteti a zsidókat, mint a többi népet. Mózes V., VIII., 15.: "Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz,... bizonyságot tészel e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek..." Az idegen nemzeteket, ha szeretik őt, Isten éppúgy magához engedi, mint a zsidókat. Ésaiás LVI., 3.: "És ne mondja ezt az idegen...: Bizony elszakaszt az Úr engem az ő népétől!" "És az idegeneket a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét... szent hegyemre viszem föl ezeket... egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!" (6-7) Az igazi zsidók méltó voltukat nem Ábrahámtól, hanem kizárólag Istentől eredeztették. És. LXIII., 16.: "Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi atyánk, megváltónk..." Mózes maga mondta nekik, hogy Isten nem válogatja a személyeket, V., X,., 17.: "Mert az Úr... nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad." A szombat csupán jelkép volt, Mózes II.: XXXI., 13.: az Egyiptomból való kijövetel emlékezetére: Mózes V.: V., 15. Tehát immár nincs rá szükség, mivel el kell felejteni Egyiptomot. A körülmetélés csupán jelkép volt, Mózes I.: XVII., 11. Innen van az, hogy amikor a pusztában voltak, nem metélkedtek körül, ugyanis nem lehetett őket összetéveszteni a többi néppel; és az is, hogy Jézus Krisztus eljövetele óta ugyancsak szükségtelen. A törvény a szív körülmetéltetését parancsolta meg. Mózes V.; X., 16.; Jerem. IV., 4.: "Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit"; Mózes V.; X., 7.: "...és ne legyetek ezután keménynyakúak; mert az Úr, a ti Istenetek... nagy és hatalmas Isten, a ki nem személyválogató..." Isten megmondotta, hogy egy napon megcselekedi ezt. Mózes V., XXX., 6.: "És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből..." A körül nem metélt szívűek megítéltetnek. Jer IX., 26.: "Isten meg fogja fenyíteni a körülmetéletlen népeket, és Izrael egész népét is, mert "körülmetéletlen szívű". A külsőség nem használ a lélek nélkül: Jóel II., 13.: Scindite corda vestra: És szíveteket szaggassátok meg, (ne ruháitokat) stb. Ésaiás LVIII., 3., 4. stb. Isten szeretetét parancsolja elejétől végig a Törvény Summája, Mózes V., XXX., 19.: "Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd ezért az életet... (20.:) hogy szeressed az Urat, a te Istenedet és hogy hallgass az ő szavára... mert ő a te életed." E szeretet hiánya miatt a zsidók elvettetnek bűneik miatt, s a pogányok választatnak helyettük. Hóséás I., 10.; Mózes I.: XXXII., 20-21.: "Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, akikben nincs hűség! Azzal ingereltek ők, a mi nem isteni; ...én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket." Ésiás LXV., 1. A földi javak hiábavalók, az igazi jó az Istennel való egyesülés: Zsolt. CXLIII., 15. Ünnepeik nincsenek Istennek kedvére. Ámós V., 21. Áldozataik nem tetszenek Istennek. Ésaiás LXVI., 1-5.; I., 11. Jerem. VI., 20. Dávid, Miserere (LI. zsolt.) - Hasonlóképpen a jóké sem, Exspectavi: Várakoztam. Zsolt. I. 8., 9., 10., 11., 12., 13., és 14. Csak nyakasságuk miatt rendelte őket. Mikeás VI., kivált I. (Királyok) XV., 22.; Hóséás VI., 6. A pogányok áldozatait elfogadja Isten, és nem telik kedve a zsidók áldozataiban. Malakiás I., 11. Isten új szövetséges köt a Messiás által, s a régit elveti. Jerem. XXXI.? 31. Mandata non bona: Nem jó meghagyás. Ezékiel. A régi dolgok feledésbe merülnek. Ésiás XLIII., 18-19.; LXV., 17-18. Az Úr szövetségének ládájára senki sem fog emlékezni többé. Jerem. III., 15-16. A templom is elvettetik. Jerem. VII., 12., 13., 14. Az áldozatok elvettetnek, és más tiszta áldozatok rendeltetnek. Malakiás I., 11. Az áldozó papság Áron szerinti rendje elvettetik, és új állíttatik helyébe Melkizedek rendje szerint a Messiás által. Zsolt. Dixit Dominus: Szól az Úr. Ez a papság örökkévaló lesz. Ibid: Ugyanott. Jeruzsálem elvettetik, és Róma elfogadtatik. Zsolt. Dixit Dominus. A zsidók neve elvettetik, és új név adatik. Ésaiás LXV., 15. Ez az új név jobb lesz, mint a zsidóké, és örök lesz. Ésaiás LXI., 5. A zsidók próféták (Ámós), királyok, fejedelmek, áldozat, szoborkép nélkül fognak maradni. A zsidók mindazonáltal mindenkor fennmaradnak mint nép. Jerem. XXXI., 36. -Blaise Pascal-

Biztos szívesen eltüntetné, de nem ezt mondta. Minden oka megvan rá egyébként.

A történelmi Palesztía az micsoda? Bejelölték a térképen a két legmesszebb élő kecsbaszó ősük lakhelyét és kinevezék a közötte lévő területet "történelmi" Palesztínának?

No, lám-lám! A visszatoloncolást érdemlő kis bevándorló hirtelen milyen népszerű lett a derék jobber kommenetelők körében. Az ellenségem ellensége a barátom alapon. Akkor is, ha nem rég még ő is az ellenségem volt. Lol