Még a román nemzeti hősök szerint is három neve van Kolozsvárnak

Avram Janku (hogy hitelesek legyünk, hiszen amikor ő született, az oláhok még nemigen ismerték a latin ábécét) nem hős, hanem népirtó. Olyan, mint a szerbeknek Slobodan Milošević, Radovan Karadžić és Ratko Mladić vagy az araboknak Abu Bakr al-Bagdadi. És ennek a mészárosnak a nevét ma közterületek, repülőtér, ipari park, iskolák, települések viselik.

Janku, a román nemzeti hős. Idézet a wikipedia Avram Iancu szócikkéből. Iancu és az erdélyi MÉSZÁRLÁSOK: "A 2. balázsfalvi gyűlés után megindult a román csapatok felfegyverezése, melynek célja az erdélyi magyar lakosság megfélemlítése volt. Azonban a román csapatok szabályos irtóhadjáratba kezdtek a katonailag védtelen magyar települések ellen. Avram Iancu, mint a felkelő románok vezetője, 1848 októberében kisebb, megfélemlítő hadjáratokba kezdett Erdélyben a magyarok ellen. Az egyik legnagyobb visszhangot keltő román akció a zalatnai mészárlás volt. Avram Iancu egyik felkelő társa, Petru Dobra vezette a román csapatokat, akik 700 fegyvertelen nemzetőrt, asszonyt és gyereket, miközben aludtak, a preszákai mezőn lemészároltak. Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le a felkelő románok. 1849. január 8-án Ioan Axente Sever, aki Avram Iancu prefektusa volt, bevonult a védtelen Nagyenyedre és a kb. 8000-9000 főnyi felkelő csapata feldúlta a várost és mintegy 900 embert válogatott kegyetlenségek közepette lemészárolt. Néhány nap leforgása alatt a román felkelők Hariban, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán újabb magyarellenes mészárlásokat végeztek. A román felkelők azonban 1849 tavaszán visszaszorultak a hegyekbe Bem József győzelmeinek eredményeképpen, a mészárlások abbamaradtak, kisebb hadjáratokat azonban továbbra is vezettek, egy ilyen román–magyar összecsapásban esett el a márciusi ifjak egyike is, Vasvári Pál. 1848 októberében, novemberében a magyar települések elpusztítása hasonló forgatókönyv alapján zajlott le: a felkelők előbb fenyegetésekkel, majd ígéretekkel fegyverletételre bírták a lakosokat, majd legyilkolták őket. A magyarok a városokban semmilyen fegyveres erővel nem rendelkeztek, legyilkolásukat nem magyarázhatták biztonsági szempontok. Népirtásról kell beszélnünk ezekben az esetekben. Avram Iancut a magyar forradalom leverése után nem vonták felelősségre a mészárlások vezetése, szervezése miatt." Egy másik forrás: 1849 júliusában történt, hogy Vasvári Pált és önkénteseit a Gyalui-havasokban táborozó román felkelők ellen küldték, akik Havasnagyfalu – más néven Mărişel – közelében, a Funtinel nevű fennsíkon kelepcét állítottak. A magyarok besétáltak a csapdába, és a július 13-án vívott ütközetben 400 honvéddal együtt a szabadcsapat vezére is életét vesztette. Vasvári holtteste – egy másik nagy „márciusi ifjú”, Petőfi Sándor földi maradványaihoz hasonlóan – utóbb soha nem került elő, hősi emléke azonban mindmáig fennmaradt. A román magyar megbékélés jegyében tisztelték meg Vasvári Pál halálának színhelyét a következő módon (idézet, wikipédia, Havasnagyfalu) Vasvári Pál emlékére tisztelői a Fântânel-fennsíkon halálának helyén emlékoszlopot állítottak. Az oszlopot az elmúlt évtizedekben többször is sikertelenül keresték. Valószínűleg elpusztult, helyére egy fűrészgyár épült. Ma a körösfői református templom előtt áll egy emlékére készített kopjafa. Jókai Mór "Erdély aranykora" c. művében Marisel néven szerepelteti helyszínként a falut.

Ez a Frátye egy nagy bestye! Hisz van neki Bukarestje! Úgy hívatják: A Pót-Párizs! Kolozsvár meg pót-Pót Párizs? Mi a fene, három neve? Jegyezd meg jól:nota bene! Kolozsvári a szalonna! Kolozsvári a káposzta!, A kincsünk is kolozsvári! Süket frátye, lári- fári! Hívhatod te Napocának, A mindenségit a fajtádnak!

Kolozsvár a magyaroké! Szebb Jövőt!