Népszavazás Skóciában: mit gondolnak maguk a skótok?

A szavazás az identitásunkról szól

Az észak-skóciai Skye szigetén élő, egy szoftvercégnek dolgozó Joe Lyons Angliából származik, de már gyerekkorában a skót vidékre költözött a családja. „Mint egy egyedül élő fiatalember, természetesen nagyon érdekel, hogyan fog hatni a népszavazás eredménye a mi északnyugati vidékeinkre, illetve egész Skóciára, és hogyan hat majd mindez az Egyesült Királyság többi részére.” Joe nem vett részt egyik oldalon sem a kampányban, de mindkét táborban vannak barátai: egyesek nagyon függetlenségpártiak, mások ellene vannak. „Az én véleményem nem igazán változott az elmúlt időszakban, a kampány ellenére sem. Mindkét oldalnak érdekes és meggyőző érvei vannak. De egyetértek azokkal, akik szerint a függetlenséget ellenzőknek sokkal nehezebb dolguk van, hiszen a kampányuk szükségszerűen negatív hangvételű.” Joe szerint ugyanakkor az „igen” kampányban megjelentek a „kellemetlen nacionalista, sőt, bizonyos mértékig idegenellenes” szólamok is, amire J.K. Rowling, a Harry Potter-könyvek részben skót származású és részben ott is élő írónője utalt egy újságcikkében. A Skye szigetén élő fiatalember szerint összességében méltóságteljes volt a kampány, csak kevés személyeskedés és karaktergyilkolászás történt, ami pedig megszokott a politikában. „Mindent összevetve, a szavazás nem egy személyről vagy politikai pártról szól, hanem az országról és a benne élő emberek identitásáról.”

Joe elárulta: részt vesz a szavazáson és igent fog mondani a függetlenségre. Úgy látja, Skócia északnyugati vidékein igen erős a függetlenségpárti hangulat, különösen a fiatalabbak körében. A nemmel szavazó kisebbség meglátása szerint jellemzően idősebb emberekből áll. Joe megérti, hogy ezen a környéken az emberek elidegenedtek a londoni Westminster politikusainak 600 mérföldre található világától: nehezen tudják elképzelni, hogyan tudják a miniszterek megérteni, milyen is az élet errefelé és miről szólnak a helyi ügyek. „A jelenlegi skót nacionalista kormányzatról nagyrészt pozitív véleményem van: olyan érzés, mint egy lélegzetnyi friss levegő; és az bizonyos, hogy felrázta az elkényelmesedett Munkáspártot és a liberálisokat, így azok egyre baloldalibb politikákat kezdtek folytatni az utóbbi években. Nekem úgy tűnik, a skót kormányzat sok területen olyan iránt mutatott, amit később a Westminster is követni kezdett - a dohányzási tilalmak és az alkoholos italok alsó árküszöbének a bevezetése, az LMBT szexuális kisebbségek egyenjogúsítása, és így tovább.”

A skóciai politikai változások Joe szerint jobbratolódást okoztak a londoni Westminster világában, ilyen például az EU-ellenes UKIP felemelkedése. A londoni parlamentben egyre gyengébbnek tűnnek a baloldali pártok, de ha Skócia igennel szavaz a függetlenségre, az még tovább fogja gyengíteni a támogatottságukat a maradék Nagy-Britanniában. „Attól tartok, egy Skócia nélküli Egyesült Királyságban a legjobboldalibb kormány alakulhat majd meg az 1980-as évek óta.”

Mivel Joe egy olyan skót cégnek dolgozik, amelyik nagyrészt angol magán- és állami cégekkel üzletel, azért aggódik a munkája miatt. „De mégis, a jelenlegi skót kormány képes volt arra, hogy megvédje Skóciát a Nagy-Britannia többi részét érintő változásoktól és megszorításoktól.” Joe szerint egy függetlenségre nemet mondó Skócia azzal nézhet majd szembe, hogy széttörik és privatizálják az egészségügyi rendszerét, és növelhetik az egyetemi tandíjait is, ahogyan az Angliában történt. „Bevallom, az igen-szavazatom bizonyos mértékben protestszavazat lesz a westminsteri politizálással szemben. De biztos vagyok abban, hogy egy független Skócia politikailag, pénzügyileg és társadalmilag is sikeres lesz, a ránk váró ismeretlen miatti félelmek ellenére is.”

Felelősnek kell lennünk saját döntéseinkért

Melissa angoltanár Glasgow-ban: természetesen érdekli a skót függetlenség kérdése, és részt is fog venni a népszavazáson. „Úgy vélem, bármi is lesz a szavazás eredménye, nagyon pozitív hatása volt már eddig is. Nagy érdeklődést keltett a fiatalok körében a politika és az iránt, hogyan működik vagy működjön az ország. Ennek tartós hatása lesz és változásokat fog magával hozni.” Melissa igennel szavaz a függetlenségre. „A Westminster döntései nem felelnek meg a skót nép kívánságainak. Felelősnek kell lennünk azért, hogy meg tudjuk hozni a saját döntéseinket.”

Az idegenforgalomban dolgozó Howard Edinburgh-ben él: szerinte mindenkit nagyon érdekel a népszavazás, ahogy őt is. Két hónapja döntött úgy, hogy igennel szavaz a függetlenségre. „Hosszú távon, úgy hiszem, Skócia jövőjét inkább biztosítja egy Skóciában működő kormányzat, mintsem egy londoni kormány.” Howard szerint a jelenlegi brit választási rendszer (melyben kizárólag választókerületek vannak, és az első helyezettek kerülnek a parlamentbe) nem igazán demokratikus. Emlékeztet: a skótok 84 százaléka a jelenlegi brit kormányzat és annak miniszterelnöke, David Cameron ellen szavazott 2010-ben, mégis ők lettek megválasztva országosan. Howard úgy látja, a jelenlegi brit konzervatív-liberális kormány alatt növekednek a gazdagok és szegények közötti különbségek: „mi ezt szeretnénk megakadályozni Skóciában”.

Ez csak a nemzeti büszkeségről szól

Chris Aberdeenből még igazán fiatal ember, a szüleivel él, de így is megfontolt véleménye van a politikáról. „Komolyan érdeklődöm a politika iránt, és úgy hiszem, ha valaki elégedetlen az országa helyzetével, akkor próbáljon meg részt venni a politikában. Ezért nagyon is szkeptikus vagyok azokkal szemben, akik nem akarnak részt venni a szavazásokon.” A jelenlegi népszavazásról viszont azt mondja: „Ebben az ügyben képtelen vagyok dönteni, de ennek meg is vannak az okai”. Úgy látja, a jelenlegi brit politikai rendszer nagyon unfair a skótokhoz, akik nagyon nem támogatják a konzervatívokat, mégis rendre konzervatívok kormányozzák őket. Szerinte egy skót nemzet jóval progresszívebb lenne az egészségügy, az oktatás, a jóléti intézkedések és az igazságszolgáltatás terén, mint a mai Nagy-Britannia, ahogy jóval kevesebb háborúban is venne részt. Viszont Chris szerint mind a kormányzatnak, mind a gazdaságnak sokba kerülne a függetlenné válás, többe, mint amennyi előny a függetlenséggel járna. „Sőt, úgy hiszem, hogy a skót függetlenség ügye nem annyira fontos más politikai ügyekhez képest: a skót kormánynak már most megvan a lehetősége arra, hogy progresszívebb legyen az Egyesült Királyság többi részénél, de eddig nem volt annyira radikális, mint amennyire lehetne. A népszavazásba ölt energiát ezekre a sokkal fontosabb szakpolitikai ügyekre fordíthattuk volna.” Chris egyszerűen úgy érzi, a szavazata nem érne annyit, mint egy olyané, akinek határozott véleménye van - ilyenek például a barátai, akiknek a többsége egyébként erősen függetlenségpárti. Az aberdeeni fiatalember végül megjegyzi: „A függetlenségpárti mozgalom szinte teljesen a nemzeti büszkeségen alapszik, és nem azokon a gyakorlati megfontolásokon, hogy miként lehetne a Skóciában élő emberek életét javítani. Ha kényszerítve lennék a szavazásra, akkor nemmel szavaznék, de nem fogok részt venni a szavazáson”.

Az edinburgh-i Alex semleges nézőpontból szemléli a függetlenség körüli vitákat. „Nagyszerű azt látni, hogy sok skótnak egyre nagyobb az önbizalma a függetlenség és saját országuk kapcsán. És hiszem, hogy Skóciának nagy lehetőségei vannak arra, hogy a függetlenség működjön is. De aggódok amiatt, hogy sokan nem akarnak szembesülni a valódi ügyekkel és kihívásokkal, amikre csak azt reagálják, hogy az ijesztgetés.” Alex szerint fontos kérdésekre nincsenek válaszok, inkább csak ignorálják azokat, különösen a függetlenségpárti táborban. Ezért Alex valószínűleg nem vesz részt a népszavazáson - ha mégis így döntene, nemmel szavazna. „A nacionalisták nem veszik számba az unió előnyeit és elért eredményeit. Az, hogy jobb lenne nekünk a függetlenség, az furcsa, mert a skótoknak így is biztonságos és könnyű életük van.”

A környezetvédelmi szakértőként dolgozó Chris (Edinburgh) is szkeptikusabb véleményt fogalmaz meg: „Érdeklődök a függetlenség ügye iránt, de aggódok, hogy egy működőképes és tovább javítható uniót bontanánk fel”. Részt fog venni a népszavazáson és nemmel szavaz majd. „Fontos megvédeni és megőrizni az Egyesült Királyságot. Nem szabad elfutni előle egy pár probléma miatt. Skócia már így is nagyfokú függetlenséggel rendelkezik a kormányzás terén, és ezt tovább lehetne fejleszteni, ha még több önkormányzati hatalmat kapunk Londontól. Ez jobb lenne, mint a teljes elszakadás.”

Ez a felnőtté válás és a fészekből való kirepülés pillanata

Kay (Glasgow) joghallgatóként nagyon érdeklődik a népszavazás iránt. A politikát és az alkotmányjogot tanulmányozva úgy látja, a népszavazás egy lehetőség arra, hogy pozitív változások történjenek a kormányzás terén. „Egyszer-az-életben lehetőség ez, hogy elmozduljunk egy még mindig a feudális eredetére emlékeztető demokráciából egy valóban képviseleti demokrácia felé.” Kay igennel fog szavazni: „Érezni akarom, hogy a szavazatom számít. Az évek során egyre inkább kiábrándultam a westminsteri kormányzásból, és valódi változásokat szeretnék látni”.

Az edinburghi Deryck alapból a függetlenség mellett állna, de nincs megelégedve egyes függetlenségpárti politikusokkal. Viszont amikor a „nem”-pártiakkal beszél, nem hall tőlük meggyőző érveket arra nézve, miért is lenne jobb a további unió a függetlenséghez képest. Ehelyett inkább csak érzelmeskedéseket és aggódásokat hall tőlük. Egy egyetemet végzett, „nem”-párti közeli barátja is csak annyit tudott mondani: „Háromszáz éve az Egyesült Királyság része vagyunk, nem akarok változást, és nem akarok erről többet beszélni”. Deryck szerint a skót függetlenségi népszavazás megfeleltethető a felnőtté válás és a fészekből való kirepülés pillanatának. „És ebbe az otthonba háromszáz éve csak el lettünk rabolva! Milyen szülő az, aki azt mondja a felnőtté vált gyermekének, hogy »rosszabb lesz egyedül lenni, maradj csak velünk, majd mi, a szüleid tudni fogjuk, mi a jobb neked«”? Deryck ilyennek látja a Westminster és Skócia viszonyát. Viszont azt is hozzáteszi: „Ha győznek a függetlenségpártiak, az csak a kezdet lesz. Meg kell majd küzdeni a politikában is azért, hogy a függetlenség víziója valósággá váljon”.