Burkhard Jung, Lipcse szociáldemokrata főpolgármestere rövid köszöntő beszédében kiemelte: „a németek soha nem felejtik el, hogy milyen sokat köszönhetnek a magyaroknak”. Ugyanakkor „mély aggodalommal” töltik el őket a véleményszabadságot, a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét fenyegető folyamatok, amelyek éppen a közösen kivívott szabadsággal és demokráciával ellentétes irányba mutatnak – tette hozzá. „A sajtószabadság az egyike azon megkérdőjelezhetetlen értékeknek, amelyeken az Európai Unió alapul” – idézett a szociáldemokrata politikus egy petícióból, amelyet a lipcsei Média Alapítvány által odaítélt, Díj a sajtó szabadságáért és jövőjéért nevű elismerés magyar kitüntetettjei, Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka kezdeményeztek. Burkhard Jung hangsúlyozta: Lipcse városa támogatja a petíciót, amellyel a magyarországi média szabadságának biztosítására szólítják fel Angela Merkel német kancellárt és Orbán Viktor miniszterelnököt.
Az 1989. október 9-én tartott – a keletnémet rendszerváltási folyamat egyik legfontosabb állomásának számító – lipcsei tömegtüntetés évfordulóján az évtizedes hagyomány szerint a Beszéd a demokráciáról című, fő ünnepi beszédet évente más-más neves személyiség mondja el, a helyszín pedig a keletnémet ellenzéki mozgalmak egyik központjaként számon tartott belvárosi Miklós-templom. A lipcsei városvezetés az idén Dalos György Berlinben élő magyar írót, történészt kérte fel az ünnepi beszéd megtartására. A szónok a csaknem egyórás előadásban az államszocializmus és a rendszerváltás korszaka mellett a jelenkorról is szólt. Hangsúlyozta, hogy az ünnepélyes alkalmat nem kívánja aktuálpolitikai polémiára használni, de a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzék tagjaként végzett évtizedes munkája arra kötelezi, hogy szóljon a magyarországi helyzet két eleméről.
Az első a szerinte „kibírhatatlanul gyűlölettel teli légkör”, amely lerontja a demokrácia valamennyi értékét, és amely csak a „neofasiszta Jobbiknak” kedvez. „Ilyen körülmények közepette egyenesen abszurd” magatartás a kormány részéről, hogy „még egy kávéra sem hajlandó leülni a demokratikus ellenzék képviselőivel” – fogalmazott Dalos György. A másik elem a nemzetközi pénzintézetekkel kialakult konfliktus, amelyből fakadóan a kormány „állandóan kokettál Oroszországgal, Kínával, Kazahsztánnal és még Azerbajdzsánnal is”, és „cinikusan” egy szintre helyezi az európai intézményeket az egykori megszálló Szovjetunióval. Mindennek az a következménye az író szerint, hogy „Magyarország még a maradékát is eljátssza” annak a tekintélynek, amelyet a kelet-európai „emancipációs folyamatban” betöltött szerepe révén élvezett.