Lemond a dalai láma

Ez az emberfeletti ember tavaly itt járt Budapesten, és ezt tanította hallgatóinak: Nyolc vers 1 Eltökélten, hogy a mindent adó ékkőnél is értékesebb legmagasabb célt elérem az összes lény javának szolgálatára – tartsak mindenkor nagy becsben minden lényt! 2 Találkozzak bárhol bárkivel, tekintsem magam mindenkinél alacsonyabbnak, és szívem legmélyéből, tisztelettel tartsak mindenki mást fölöttem állónak! 3 Vizsgáljam elmém minden cselekvésem közben, s amint zavaros gondolataim s érzelmeim támadnak, szembenézve velük szilárdan, hárítsam el azokat, mert rám és másokra is bajt hoznak! 4 Ha bármikor vétkektől és szenvedéstől terhelt bántó jellemű lényeket látok, tekintsem őket ritkán talált értéknek, mintha csak drága kincset leltem volna! 5 Ha mások, irigységből fakadóan, igazságtalanul bántanak, rágalmaznak s gúnyolnak, vállaljam magamra a vesztést, s a győzelmet nekik adjam! 6 Ha valaki, akinek segítséget nyújtottam, vagy akiben erősen bizakodtam, szerfelett fájdalmas módon bántalmaz, tekintsem még őt is becses tanítómnak! 7 Röviden: közvetlenül s közvetve ajánljak fel minden jótéteményt s örömet a lényeknek – mint anyáimnak1 – és vállaljam csendben magamra minden szenvedésüket és fájdalmukat! 8 Mindezen cselekedeteim a nyolc világi aggály szennyétől érintetlenek maradjanak, s felismerve az összes dolog merő téveszme voltát, kötődéstől mentesen, minden béklyómtól szabaduljak! Tiszteletem, Őszentsége!