Facebook-cenzúra, BBC-sztenderd, mesterséges intelligencia – izgalmas beszélgetés zajlott az újságírás jövőjéről!

– Érvényes még a BBC-sztenderd? – tette fel a kérdést az újságírásról szóló panelben az MCC Feszten Kiss István, a Danube Insitute vezetője.

Boris Kálnoky azzal válaszolt, hogy a sztenderdeket gyakorlatra kell váltani, például több forrásból kell ellenőrizni az információkat, és akkor nem fognak elhangzani olyanok a CNN-en, mint hogy nem ülésezik a kovid alatt a magyar parlament. Mitterandról volt egy misztikus pletyka, hogy van egy gyereke, de senki nem írt róla riportot, mert az volt a közmegegyezés, hogy az elnök magánéletéről nem írnak az újságírók. 

– Az abszolút objektivitás nem létezik, sosem gondolt ilyesmit senki a szakmában, és tudnod kell a saját elfogultságaidról – tette hozzá a Die Welt egykori munkatársa.  – A konzervatív médiának ez volt az erőssége. De mára, a digitális korban ezt elvesztette a média. Az újságírás régen nagyon drága volt, sokba került egy háborús tudósító, ma viszont kiteszünk egy hírt, és semmibe nem kerül, de jön a forgalom, az olvasottság.

Michael Mosbacher brit újságíró kifejtette, hogy a brit média kiegyensúlyozott volt, de a BBC ma már nem annyira az, és

Ugyanígy írnak Izraelről vagy Magyarországról: ha nem tetszik nekik, ami ezen országokban folyik, akkor negatívan írnak róla. A BBC ma az establishment véleményét tükrözi.

Michael Zeyad egyiptomi újságíró rámutatott: régen volt idő felkészülni, cikket írni, ma azonnal kell kitenni mindent, nincs idő az elmélyedésre. 

– Mintha egyre kevesebb vállalat tulajdonolna egyre több médiakiadványt – vetette fel Kiss István. Mosbacher szerint ez annyira nem fontos kérdés, mármint van konzervatív média így is Amerikában, és a konzervatív média koncentráltabb tulajdonban van, mint a liberális. 

Zeyad szerint a közösségi média felfutásával megváltozott a helyzet, már nem egyes személyek által tulajdonolt lapok kezében van a véleményvezérség.

Boris Kálnoky szerint a fő baj, hogy a médiakiadványokat olyan cégek vásárolják fel, amelyeknek nem ez az elsődleges területe, például a Washington Postot megvette az Amazon. Franciaországban minden fő médium egy nagyvállalathoz tartozik, és egyiknek sem a média a fő profilja. Google, Facebook és Twitter, három cég tulajdonolja a közösségi média nagyrészét, ami a médiapluralizmus szempontjából erősen problémás. 

Kiss István felvetette, hogy a TikTokon egy gyerek is el tud érni egy videóval milliókat, vagy épp mennek a tudósítások a háborúról.

Mosbacher szerint a fő baj nem a fake news, hanem a fake newstól való félelem. A fake newst nem szabadna az államnak szabályoznia, a jó válasz a fake newsra a valódi hír, és a fake newsok megjelenéséről nem kellene hírt adni, mert az csak terjeszti. Fake news, hamis hírek ugyanis mindig voltak. 

Zeyad megjegyezte: régen az újságírók írták a cikkeket, de ma egyre inkább „SEO”-zni kell, hozzá kell igazítani a cikkeket a Google és más keresők igényeihez, ha olvasottságot akarunk elérni. 

Boris Kálnoky szerint problémás, hogy miként fogyasztanak az emberek híreket. Például értelmes magyarok sem tudják, ki a magyar köztársasági elnök, és azért nem tudják, mert a híreket a Facebookról és a Tiktokról szerzik be, és ha nem érdekli őket a politika, az algoritmus nem dob fel nekik politikai híreket. 

Mosbacher hozzátette: a lapok tudják, mit olvasnak az emberek online, és ezt az igényt fogják még jobban kielégíteni. A konzervatív lapok még konzervatívabbá válnak, a liberális lapok még liberálisabbá, mivel ebbe az irányba tolja őket az olvasói közösségük. Régen voltak felmérések, hogy mit olvasnak az emberek, de a válaszadók ilyen keretek közt még tudtak hazudni. Még vannak szerkesztőségi vezércikkek, de azokat az olvasók ezeket nem olvassák. Azt olvassák, amivel egyetértenek, és ezt a logikát kell követnie a lapoknak.

Zayed hozzátette: régen egy lapot elolvastunk az elejétől a végéig, a közösségi média viszont szelektív, és amit kedvelünk, olyasmiket kínál fel még nagyobb mennyiségben.

Boris Kálnoky szerint a véleménycikkírás és az újságírás két külön műfaj, és az olvasóknak a véleménycikkekre van a legkevésbé szüksége. Ami ma hiányzik világszerte a médiából, ami a legérdekesebb volt, az az, hogy az újságíró terepre megy riportot írni, mivel ez drága. A politikusoknak a vélemények a jók, de Kálnoky megjegyezte: őt személyesen az érdekli, mi folyik a világban, a véleménycikkek nem érdeklik. 

Mosbacher nem teljesen értett egyet, de a brit külpolitikai riportokra igaznak tartja. A magyarokat érdekli, mit írnak róluk a brit lapok, de a brit lapokat nem annyira érdekli Magyarország, ezért nem tesznek bele sok energiát, hogy utánajárjanak, a progresszív média ráadásul eleve nem szereti ma Magyarországot. 

Kiss István visszatért a cenzúra kérdésére, és elmondta, hogy a Facebook karanténba tette az általa szerkesztett Hungarian Conservative-ot, amiért egy Z-jellel ellátott orosz tankot ábrázoló képet tettek egy cikkhez, és egyébként a kép az AFP hírügynökség képe volt, amit a BBC és mások is használtak, és a cikk sem volt oroszpárti. Mosbacher felemlegette Trump kitiltását a Twitterről és más ismert eseteket. Mint mondta, a liberálisok nem úgy gondolnak erre, hogy ők direkt cenzúrázzák a konzervatívokat, hanem a saját álláspontjukat a megalapozott, racionális álláspontnak tartják,

Boris Kálnoky elmékeztetett, hogy még az Index is Facebook-karanténba került egy időre, ami viszont újraosztja a lapokat a médiapiacon, mert az Index nagy szereplő. A Facebook szerinte manipulálja a médiapiaci folyamatokat. 

Zeyad is áldozata volt egy Facebook-tiltásnak, amikor kritizálta azt az egyiptomi céget, amely minden médiakiadványt tulajdonol az országban. Bezárták az üzleti fiókját, és minden odaveszett. Nem is kapta vissza a fiókját, elveszett több év poszttörténete, és új fiókot kellett felépítenie. 

– Mi a megoldás a konzervatívokkal szembeni elfogultságra? – kérdezte Kiss István. Mosbacher szerint a megoldás nem az állami szabályozás, hanem a küzdés, a visszacsapás, az alternatívák keresése. Az állami szabályozás végül a konzervatívokat fogja diszkriminálni. Boris Kálnoky hozzátette: aztán jön az EU-s szabályozás, aztán a globális szabályozás. Boris és Kiss István szerint az állami szabályozás még mindig jobb, mert a kormányokat le lehet váltani, az EU-t nem, és ott nem tudjuk, ki hozza a döntéseket. 

Boris Kálnoky szerint az emberek nem azt látják a médiában, amit tapasztalnak. Szerinte

az emberek ugyanis gyanúval fogják ezt nézni, és azt kérdezik, kinek az érdeke mindez. Kálnoky szerint a tabloid lapok feladata, hogy populisták legyenek, és nem szabad ettől félni. 

Zayed kifejtette: az újságíró végülis szakember, aki a családja megélhetéséért is dolgozik, és ha a főnökei kérnek valamit, azt megcsinálja. Boris Kálnoky hangsúlyozta: ő nem tapasztalt ilyet, sosem mondták meg neki, miről írjon, erre Zayed azt válaszolta, hogy más országokban más a gyakorlat, náluk az a bevett, hogy a főnökök utasítják az újságírókat. 

– Van-e valami, amit lehet cenzúrázni? – szólt a következő kérdés. Mosbacher szerint a pornográfián kívül semmit, főleg nem politikai véleményeket. Ezt el kell kerülni mindenáron. Zayed szerint nem szabadna cenzúrának lennie. Van cenzúra, de az újságírók tudják, mit lehet megírni és mit nem. Mosbacher szerint ez nem cenzúra, mert a cenzúra külső beavatkozás. Zayed megjegyezte: szerinte van öncenzúra, de Mosbacher nem értett egyet. Boris Kálnoky szerint időnként vannak unalmas dolgok, és azokat ezért nem publikálják.

Az utolsó kérdés az volt, miként változtattja meg a mesterséges intelligencia az újságírást. Zayed szerint a következő tíz évben nem lesz változás, mert még kezdetleges a dolog, emellett

– Vajon lehet-e, hogy az MI deep fake-et csinál, szólt a kérdés. Az egyiptomi újságíró szerint ennak is vannak jelei, de ilyen szempontból az MI nemcsak az újságírásra jelent veszélyt, hanem mindenre. Boris Kálnoky szerint pár ember munkája talán feleslegessé válik a lapoknál, de a többségé nem – sok munkahely elveszik, de a gondolkodáshoz és a tudósításhoz ember kell.

Nyitóképünk csupán illusztráció! Fotó: Jaap Arriens / NurPhoto / NurPhoto via AFP