Mindig valamiféle jogi eszközön keresztül érkezik próbálkozás szuverenitásunk csorbítására – véli az új igazságügyi miniszter. Tuzson Bencével az igazságügyi törvénycsomagról, a bírósági ítéletek véleményezéséről és arról is beszéltünk, meddig kell még személyi igazolványt hordani magunknál.
A hivatalos közlés szerint ön kérte, hogy az uniós ügyek ne maradjanak az Igazságügyi Minisztériumnál. Nehéz volt meggyőzni a kormányfőt?
Egy beszélgetés során jutottunk arra, logikus, hogy a közelgő uniós elnökségünk miatt az ezen a téren sokasodó feladatok önálló intézményt igényelnek. Kérésemre ismét egy hagyományos, letisztult igazságügyi tárcát vezetek augusztustól, a struktúráról természetesen a miniszterelnök döntött. Ettől még a minisztériumnak is számos dolga lesz az Európai Unióval, különösen az uniós és a hazai jog harmonizációja miatt.
Az unió hatáskörébe nem tartozó követeléseket próbálnak érvényesíteni rajtunk”
A bizottsági meghallgatáson azt mondta, a tárca egyik elsődleges feladata a szuverenitás védelme. Mit értett ez alatt?
Az Európai Unió intézményrendszere felől mindig valamiféle jogi eszközön keresztül érkezik próbálkozás szuverenitásunk csorbítására, ezért ezen a téren is erősnek kell lennie az Igazságügyi Minisztériumnak. Friss fejlemény ezzel kapcsolatban az Európai Bizottság minap közölt jogállamisági jelentése, ami nem más, mint egy újabb nyomásgyakorlási eszköz. Illeszkedik abba a folyamatba, amelynek során az unió hatáskörébe nem tartozó követeléseket próbálnak érvényesíteni rajtunk. Újabban bonyolult jogi trükkökkel már az egyhangú döntési kötelezettséget is megkerülik bizonyos határozatoknál, így történt ez legutóbb a betelepítési kvóták bedobásával a belügyminiszterek tanácsában.
Ha már itt tartunk: az említett döntés ró kötelezettséget a tagállamokra?
Hamar eljuthatunk oda, hogy végre is kell hajtani. Csakhogy ezekkel az ideológiavezérelt lépésekkel szétverik az EU intézményrendszerét, veszélyeztetik a közösség egységét, az így kierőszakolt döntéseket egyes tagállamok nem fogják végrehajtani. Mondjuk azért, mert konkrétan ellentétesek a saját jogrendszerükkel. Ezért innen is mértéktartásra hívnám fel a brüsszeli döntéshozókat, térjenek észhez! Az uniós intézményrendszer sajátos a nemzetközi politikában, ahol évszázadok óta a nagyok diktáltak, a kisebbek alkalmazkodtak – ezzel szemben itt mindenki egyenlő feltételek és jogok mellett szólhatott bele a közös ügyekbe. Legalábbis elvileg. Sajnos most annak lehetünk a tanúi, hogy a nagyhatalmi érdekek kezdik megbontani a szisztémát, például a vétójognak csúfolt együttdöntési elv kikezdésével. Itt az ideje visszafordulni erről az útról!
Guy Verhofstadt és társai erre azt mondják: az élesedő globális versenyben épp egységesíteni kéne az EU-t, márpedig ha néhány tagállam folyton megakasztja a közös döntéseket, ez nem fog menni.
Az egység feltétele épp az, hogy a tagállami érdekek összhangba kerüljenek. Miért akarunk döntéseket rákényszeríteni egy csapat egyenrangú tagjaira? Ez a gondolkodás épp gyengíti a kohéziót. Látjuk azt is, hogy az Európai Bizottság egyre több hatalmat akar magának, épp a gazdasági kormányzás terén tervez „ajánlásokat” adni mindenkinek. Vigyázni kell arra is, hogy a közös uniós döntéseket, illetve igényeket ne próbáljuk meg túlteljesíteni. Ez leginkább a 2010 előtti magyar kormányokra volt igaz, amelyek alighanem ugyanannak a lobbiérdeknek akartak megfelelni, melynek nyomán az adott EU-s szabály is megszületett. Erre a szuverenitásunk érdekében egy igazságügyi miniszternek fokozottan oda kell figyelnie.
Nagyhatalmi érdekek kezdik megbontani a szisztémát, például a vétójognak csúfolt együttdöntési elv kikezdésével”
A szuverenitás védelme kapcsán az isztambuli egyezmény példáját hozta fel a bizottsági meghallgatáson. Miért?
Nem vagyunk egyedül az uniós tagállamok között, nem csak mi nem ratifikáltuk a dokumentumot. Nem a gyakorlati, hanem az elvi részével van a gond, nevezetesen azzal, hogy a valódi helyett úgynevezett társadalmi nemekkel dolgozik, a kapcsolati erőszak elleni fellépés jelszavával be akarja csempészni a jogrendszerbe a genderideológiát. Ez szembemenne az Alaptörvénnyel, ugyanakkor a valós jogvédelmet nyújtó elemeket átvettük és alkalmazzuk. Ötgyermekes családapaként is mondom: azt sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az isztambuli egyezmény szellemében máshogy kellene büntetni a fiú- és másként a lánygyermek ellen elkövetett bűncselekményt. A gyermek, az gyermek, és egységesen a legmagasabb szintű védelem illeti meg.
De mi köze ennek a szuverenitásunkhoz?
Konkrétan a lopakodó jogalkotás veszélye sejlik fel amiatt, hogy példátlan módon az Európai Unió mint szervezet nemrég csatlakozott az egyezményhez. Így közvetlenül Magyarország még nem lett tag, ám az EU-s döntéshozatali szisztémákon keresztül beszivároghat a genderideológiai hozzáállás az egyes irányelvekbe és rendeletekbe. Ezek pedig előbb-utóbb hatással lesznek a nemzetállamok jogrendjére is, vagyis ez a riasztó precedens igenis érinti a szuverenitásunkat.
Hogyan értékeli az Európai Bizottsággal az uniós forrásokért „cserébe” letárgyalt igazságügyi reformot, amit a közelmúltban fogadott el a parlament?
Több típusba oszthatók az EB kérései. Először is voltak azok, amelyeket észszerűnek ítéltünk, ezekre mindig nyitott is a kormány. A következő kategóriába sorolhatók azok, amelyek ugyan nem teljesen észszerűek álláspontunk szerint, de mivel a magyar érdekkel nincsenek ellentétben, elfogadtuk. Aztán ott vannak a már szinte viccesnek mondható kezdeményezések.
Mire gondol?
Például a vagyonnyilatkozati rendszer körüli mizériára. A magyar szisztéma európai szinten is szigorú volt, ám kevesellték, mire átvettük az Európai Parlament szabályozását. Azt még rosszabbnak ítélték, így lényegében visszatértünk az eredeti verzió egy másik változatához, ami már megfelelt nekik. Erre most olvasom a jogállamisági jelentésben, hogy már megint valami gondjuk van. Amikor azt mondtam, vicces, persze nem jó kifejezést használtam. Ez inkább tragikomikus. Visszatérve a követelésekhez: a gyermekvédelemben, a szülők neveléshez való jogában, illetve a genderkérdésben vagy a migráció és a háború ügyében nem fogunk engedni. Az ellentétes lenne az alkotmányos berendezkedésünkkel.
Ha már jogállamisági jelentés: épp az igazságügyi változtatások kapcsán kaptunk némi dicséretet, ami talán érthető, hiszen ők kérték.
Majdnem önellentmondásba keveredtek magukkal, amikor egy új feltételt támasztottak Magyarországgal szemben, most az alsóbb szintű bírósági ügyelosztások rendszere nem tetszik nekik. Még tanulmányozzuk a dokumentumot. Ugyanakkor ez is azt támasztja alá, hogy az ilyen támadások inkább csak ürügyet jelentenek, nem az igazságszolgáltatási rendszerről szólnak. Annak ellenére, hogy a vállalásokat teljesítettük, és folyamatosan egyeztetünk az Európai Bizottsággal, Brüsszelből politikai érdekek mentén akarnak nyomást gyakorolni ránk.
Az Országos Bírói Tanács soros elnöke, Matusik Tamás hatalmas sikernek, önigazgatási diadalnak nevezte a reformot, míg Varga Zs. András Kúria-elnök arról beszélt, az ő működésükben komoly zavart okozhat az „oktrojált változás”. Hol az igazság?
A bírósági rendszer szereplői más-más szempontok mentén értékelik a fejleményeket. Én úgy látom, ezzel a reformnak semmiképp nem nevezhető átalakítással az igazságszolgáltatásunk se jobb, se rosszabb nem lett. Számtalan modellt ismerünk Európában, akad, ahol a terület a végrehajtó hatalom alá tartozik, amivel érdekes módon semmi gondja Brüsszelnek. Mindenesetre a gyakorlat mutatja meg, szükség lesz-e korrekcióra. Hiába van szó ennek kapcsán a nekünk járó uniós támogatásokról is, ezen a téren a legfontosabb mégis az, hogy a jogkövető állampolgár, ha szükséges, méltányos és gyors eljárásban tudjon érvényt szerezni az igazának. A forma másodlagos.
Erősíteni kell a társadalmi biztonságérzetet a bíróságokkal kapcsolatban”
Mit hoz magával a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati államtitkárságáról?
A feladatköreim részben beolvadnak az IM-be, az utóbbi időszakban a jogszabályi környezet deregulációjáért is feleltem kormánybiztosként, most is készül egy ezzel kapcsolatos törvényjavaslat. Államtitkárként a jogszabályok politikai összhangját voltam hivatva megteremteni, mondanom sem kell, ezzel lesz dolgom a továbbiakban is. Az igazságügyi miniszternek ugyanakkor elsősorban a jogbiztonság felett kell őrködnie, illetve ügyelnie kell a jogalkotás minőségére és az ítélkezési gyakorlatra is.
Utóbbiról már beszélt korábban, amit fel is kapott a sajtó. Mit jelent ez?
Igenis követni kell az általunk hozott törvények nyomán született ítéleteket, s nem tartom ördögtől valónak azt sem, ha azokkal kapcsolatban véleményt fogalmazunk meg.
Ezt értelmezték úgy, hogy rögtön nyomást gyakorolt a bíróságokra.
Badarság. Fontosnak tartom a bíróságok függetlenségét is, ugyanakkor legalább annyira azt, hogy a jogalkotói szándék érvényesül-e a bírósági gyakorlatban. Ha az volt a cél, hogy bizonyos területen jobb legyen az emberek élete, nem mindegy, hogy sikerült-e elérni, nem csúszott-e valahol félre a dolog. Hiába van meg sokszor a jobbító szándék, ha a joggyakorlatban a jogalkotó célja nem jelenik meg, akkor meg kell vizsgálni a rendszert, és ha szükséges, ki kell javítani.
Jogalkotással?
Az is lehetséges, de attól sem riadnék meg, hogy ilyenkor konzultációt kezdeményezzek a bírósági vezetőkkel. Segíteni kell a hivatásrendek munkáját.
Azért a hatalmi ágak szétválasztása miatt ez vékony jég.
Bizonyos határokat nem szabad átlépni, nem is tesszük majd, viszont az érintettekkel való párbeszédre szükség van. Szemléletváltás kell: az emberek mindennapjait befolyásoló jogi kérdésekről ne csak jogászok beszélgessenek egymás közt, vegyük figyelembe azt is, maguk az érintettek mit szeretnének. Nem állhat elő olyan helyzet, hogy amikor egy állampolgár bármilyen jogvitáját az igazságszolgáltatásban akarja rendezni, máris úgy érzi, szerencsejátékban vesz részt. Megpörgetik a rulettet, aztán vagy tudja érvényesíteni az igazát, vagy nem. Erősíteni kell a társadalmi biztonságérzetet a bíróságokkal kapcsolatban, illetve meg is kell kérdezni az embereket.
Lesz újabb nemzeti konzultáció?
Ez egyelőre inkább egyfajta szellemi alapvetés akar lenni arra vonatkozóan, hogyan érdemes beavatkozni jogalkotóként ennek a kiterjedt rendszernek a működésébe. Kormányzásunk egyik alapja eddig is az volt, hogy az emberek véleménye az irányadó. Túl azon, hogy egy demokráciában ez így helyes, a választási eredmények is igazolják e hozzáállás sikerességét. Röviden összefoglalva: úgy tudom meghatározni a célunkat, hogy átlátható és következetes joggyakorlatot szeretnénk.
Marad a TikTok-csatorna, talán több videó lesz igazságügyi témában”
Csak tippelek, de alighanem a bírósági eljárások elhúzódása is ott lehet az emberek problémalistáján.
Az utóbbi időben felgyorsultak a perek, nem is állunk rosszul az eredménytáblán. Persze soha nem lehetünk elégedettek. Fontos alapelvnek tartom azt is, hogy a bírák függetlensége nem azt jelenti, hogy az érintettek mindentől függetlenek, hiszen a törvények szövegének és szellemének igenis meg kell felelniük. Biztosítani és garantálni kell a tárgyalások nyilvánosságát, a bíróságok társadalmi kontrollját is, a perek követhetőségét, persze a megfelelő garanciákkal.
Megvan ehhez a szükséges infrastruktúra?
Sokat léptünk előre mind jogi, mind technikai téren, de át kell tekinteni az adottságokat, hiszen a folyton változó technikai fejlesztésekhez alkalmazkodni kell.
Meghirdette az online piac fogyasztóvédelmi rendszabályozását is. Mi az irány?
Kiemelt területnek tekintem, s az elődöm, Varga Judit már komoly eredményeket ért el, ám a világ gyorsan változik. Az online térben a nem a saját termékeiket értékesítő, úgynevezett piactér-szolgáltatók esetében egy év alatt drasztikus forgalomnövekedés mutatkozott, miközben a rájuk vonatkozó szabályozás európai szinten is hiányzik. Ez azért fontos, mert fogyasztóvédelmi szempontból a felelősség nem csak a gyártóé, míg az ilyen kereskedő lehet, hogy egy kis cég valamelyik környező államban. Őt megtalálni, sérelem esetén vele szemben a fogyasztói jogaimat érvényesíteni nehéz. Ezzel foglalkozni kell!
Említette a dereguláció kapcsán, hogy újabb törvényi változás készül. Folytatódik a bürokráciacsökkentés?
Nem szeretem ezt a kifejezést, nem az irodában dolgozó állami alkalmazottak számát akarjuk csökkenteni, hanem kifejezetten az állampolgárok mindennapos adminisztratív terheit. Ebben az esetben felesleges, adatok átadásával járó eljárások megszüntetéséről van szó. Előfordul olyan is, amikor egy állami intézmény olyan adatot kér be, ami egyébként a rendelkezésére áll, szerepel a nyilvántartásában. Továbbá: ne kelljen senkinek magánál hordania egy állam által kiadott engedélyt, hogy aztán annak meglétét épp az állam képviselőjének igazolja. Ehhez persze informatikai fejlesztések kellenek az adatvédelmi szabályok biztosítása mentén, de a cél az, hogy megkönnyítsük az emberek mindennapjait, és csökkentsük a felesleges adminisztrációt.
Akár az is elképzelhető, hogy a jövőben személyi igazolványt sem kell hordanunk magunknál?
Ennyire nem szaladnék előre, de a technikai lehetőség elvileg már adva van, most is itt van a kezemben. A boltban mobiltelefonnal is fizethetünk, vagy egyes ügyintézési folyamatoknál azon keresztül azonosíthatjuk magunkat. A jövőben akár erre is lehetőség nyílhat.
Ha már okostelefon: mi lesz a TikTok-csatornával?
Marad. Nagyjából két éve indult kevésbé politikai, inkább egyfajta ismeretterjesztő felületként. Talán több videó lesz igazságügyi témában.
Tuzson Bence
1972-ben született Budapesten, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Politikai pályafutását a Magyar Demokrata Fórumnál kezdte, 1998 és 2006 között már fideszes önkormányzati képviselő a XII. kerületben. 2014 óta parlamenti képviselő, 2015-től kormányzati kommunikációért felelős, 2018-tól közszolgálatért felelős államtitkár, majd 2020-tól a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati államtitkára. 2023. augusztus 1-jétől igazságügyi miniszter. Nős, öt gyermek édesapja.
Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
Az Európai Unióban a többség szép lassan átvenné a magyar migrációs politika elemeit, csakhogy a népakarat teljesülését az Európai Unió Bírósága akadályozza. A törvényes parlamentek és kormányok azonban készek a cselekvésre.
Már azt is tudjuk, mikorra várható az ítélet.
Ursula von der Leyen nemrég beismerte, a gyermekvédelmi törvény áll a háttérben.
Egy jelentésből kiderül, Brüsszel mégis elvenné a 13. havi nyugdíjat.
Az Európai Unió olyan hatásköröket vett magához, amelyekről a Szerződések egyáltalán nem rendelkeznek.
Szerinte nem zárható ki az Oresnyik hiperszonikus fegyver Ukrajna elleni alkalmazása sem.
„Példamutató módon kitűnt a buzgóságával.”
