Itt az óriási fordulat: Kálmán Olga leleplezte az „orbáni inflációs hazugságot”! (VIDEÓ)

Antiinflációs önképzőkörünk előző alkalmakor már megvizsgáltuk az infláció kibekkelésének néhány lehetséges technikáját; ugyanakkor volna itt néhány további tényező.

Kétségkívül látványos, amikor Kálmán Olga a videójában (miután szörnyülködött egy sort azon, hogy mennyivel drágább Magyarországon a kaliforniai paprika, mint Szlovákiában a tv-paprika) „ugyanazon” termékekként egymás mellé teszi a 800 forintos friss, üveges narancslevet és a „Fis naranča” elnevezésű terméket, amely Horvátországban mindössze 365 forintnak megfelelő euróért kapható. Önképzőkörünkben azonban arra buzdítunk mindenkit, hogy tanult emberhez méltóan ne dőljön be a gyanúsan rózsaszínű marketingnek, hanem ellenőrizze a tényeket. Márpedig a horvát bezzegtermékre rákeresve különösebb nyelvtudás nélkül is megállapíthatjuk: a készítmény három fő összetevője a víz, a glükóz-fruktóz szirup és a cukor. Innen nézve a 365 forint azért kicsit húzós ár.

Jóindulatúan ne tekintsük most ezt a bezzegnarancslevet a DK által kínált jutányosabb kormányzás potenciális szimbólumának („Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha narancslé lettünk volna”), hanem maradjunk témánknál, a körültekintő inflációkezelő magatartás tudományánál.

Talán érezzük, hogy adott esetben tápértékileg is jobban jár az, aki három liter stabilizátoros lötty helyett (amely egyébként Magyarországon is hasonló áron kapható) egyetlen liter frissen préselt gyümölcslevet vásárol, amelyet aztán kedvére hígíthat otthon vízzel és nyomhat tele ársapkás cukorral, ha fontos a mennyiség. A kulcsszó az ár-érték arány: egy felelős oktató akár erre is felhívhatná diákjainak figyelmét az Inflációs Akadémián.

Ahelyett, hogy egy fél raklapnyi ócska édességet tetszik hazacipelni az unokáknak, tessen nekik fejenként egyetlen minőségit ajándékozni, amit viszont valóságos ünnep a szájba venni – ez például lehetne egy hasznos tipp, már ha nem én vagyok az egyetlen, aki rendszeresen szembesül a kasszáknál a mégoly jó szándékú, de a legbénább csokikat-cukrokat összevásárló nagyik jelenségével. (Ha nekünk a szemetet is le lehet nyomni a torkunkon, ne csodálkozzunk, ha egyes cégek silányabb termékeket szállítanak a magyar piacra.)

Klímaszorongós időkben eleve nem baj, ha a felnövekvő nemzedék a világvégétől való pánikolás helyett idejében ráérez „a kevesebb néha több” bölcsességre; de népegészségügyi szempontból se hátrányos, ha esténként egy-egy liter 10 százalékos kannás lőre helyett ugyanannyi pénzből egy-egy deci 13 százalékos dűlőszelektált, hosszú lecsengésű battonage furmint kerül az asztalra. Elismerem, erről nem mindenki győzhető meg könnyedén; de

De azért vessünk egy pillantást a kínálati oldalra is. Ha az Inflációs Akadémiának lesz következő évfolyama, és ott már nem csupán a biflázás és a poroszos számonkérés megy majd, hanem lehet interaktívan kérdezni is, akkor muszáj lesz időben beiratkozni, hogy megtudakoljuk, milyen bevált gyakorlatokról tud beszámolni a Gyurcsány család a társadalmi szempontokat is mérlegelő etikus vállalkozás terén. A holland Rabobank nemrégiben közzétett tanulmánya szerint (angolul ide kattintva olvasható – a szerk.) ugyanis 2022-ben még a protestáns etikán nevelkedett Hollandiában is 2,2 százalékpontnyi inflációért voltak felelősek a „kapzsi” vállalatok, amelyek a zavarosban halászva az abszolút szükségesnél nagyobb mértékben emelték áraikat. Az ottani 11,8 százalékos áremelkedéshez viszonyítva ez eléggé el nem hanyagolható részarány – ha tehát Magyarországon ezzel szemben egyedülálló módon teljes egészében „Orbán emeli az árakat”, azaz még az egyéni vállalkozó szakit is ő kényszeríti, hogy tízezer forintos órabérrel dolgozzon számla nélkül, az azt jelenti, hogy az itt működő cégek közül egy se simlis, és egy se törekszik válságos időkben is a profitmaximalizálásra.

Ha viszont az inflációt egymagában a miniszterelnök okozza gonoszul (ahogy ezek szerint ő az egyszemélyi felelőse a megelőző tíz év folyamatos reálbér-növekedésének is), akkor az Inflációs Akadémia exminiszterelnök észosztójának azért adnia kellene arra egy megnyugtató választ, hogy 2007-ben – abban az évben, amikor elvileg be kellett volna vezetnünk az eurót – ki miatt volt a magyarországi infláció bő háromszorosa az uniós átlagnak.

(Nyitókép forrása: YouTube)