Ma már nehéz elképzelni, de a reformkorban húsvéthétfőn a budai Gellért-hegyre igyekezett mindenki, s nem volt ritka, hogy sokan halálra ették magukat a böjt után.
1826-ban több mint tízezren caplattak fel a Gellért-hegyre húsvét hétfőjén. Ott aztán mutatványosok, vendéglősök, zenészek várták az ünneplőket, s aki a szerencséjét is kisérteni akarta, az kockajátékot is űzhetett. A táncos, zenés mulatság egyik fénypontja volt, mikor a hegy lábánál várakozó gyerekseregnek számtalan almát ledobtak, akik aztán nagy örömmel szedegették össze az épen maradt gyümölcsöket. 1835-ben is így volt, ám akkor az eső véget vetett a mulatságnak. Ebben az évben
nem mellékesen pedig a budai hegyek ormain hó látszott.
Mivel a Lánchidat csak 1849-ben adták át, így Pestet és Budát egy átmeneti híd kötötte össze. 1837-ben ennek hídnak ment neki egy „vasakkal terhelt” hajó, amely megrongálta, így húsvéthétfőn a Gellért-hegyre igyekvők sem tudtak átkelni rajta. 1847-ben is az időjárás szólt közbe, az egyik korabeli újság szerint: „A Gellért-hegyi mulatság roppant néptömeget csalt fel hétfőn. Az erős szél csaknem lesodorta ugyan valamennyit a Dunába, de ők mulattak.”
A lap arra is kitért, mit csináltak a pestiek a húsvéti ünnepek alatt:
„Mások egész Vácig gőzöltek, de Vác maga a megtestesült unalom.
A zöld még nem zöld, oda nem rándult senki. Szóval: a fővárosi élvvágy nagy zavarba jött húsvét hétfőn.”
A pesti templomok szombaton és vasárnap megteltek, hétfőn pedig a locsolkodás pesti változatának hódoltak. Erről így írtak 1835-ben: „A pestiek egymást jól megkeresztelik, méghozzá szagos vízzel. Nem árt, ha kitől a természet az illatozást megtagadta, legalább húsvét hétfőjén illatozzon.”
Húsvéti mulatozás a Gellért-hegyen 1845-ben. Barabás Miklós rajza. Forrás: Wikipedia
Vidéken is locsolkodtak, a szokás szerint a hajadon lányokat megragadták a fiúk és a legközelebbi folyóig cipelték és „belemártogatták”. Ha nem volt folyó, akkor a kutakhoz vitték őket, a vályúba fektették és ott öntötték őket nyakon hideg vízzel. Nem egyszer megesett, hogy a hideg víztől gutaütést kaptak a hajadonok, vagy éppen tüdőgyulladás vitte el őket napokkal később. Éppen ezért meg is jegyezte egy újság:
„Némely helyütt az ily baromi öntözködés el is van tiltva.”
Akkoriban nem a karácsonyt, hanem a húsvétot kísérte nagy evés-ivás, s a böjt utáni hirtelen lakmározás sokak életét kioltotta. 1834-ben nem véletlenül írták a lapok: „Karácsony ünnepe alatt ritkán hal meg valaki gyomorterhelés miatt, holott húsvét közben gyakran megtörténik”.
Az idei húsvét is hideg lett, de ez nem egyedi eset. Olyannyira nem, hogy a népi mondás szerint a fekete karácsonyt fehér húsvét követi, tehát a hideg és a hóesés sem ritka. 1700-ban az egyik reformkori lap szerint olyan hideg volt húsvét előtt, hogy „a köpés, minek előtte a földre esne, reptében megfagyott.” Ellenpontként, ha ritkán is, de volt olyan esztendő, amikor már januárban virágzásnak indultak a fák. A reformkori népi megfigyelés szerint másnap akkor lesz csapadék, ha a patkányok túrnak, a giliszták a földből kibújnak és a leveli békák „nagyon rekeknek.” Meglátjuk...
Nyitókép: A Gellért-hegy (balra) egy 1825-ben készült litográfián. Forrás: Wikipedia
Kereken két évszázada, 1825. szeptember 11-én – közel másfél évtizeddel a megelőzőt követően – hívta össze újfent I. Ferenc király az országgyűlést Pozsonyban, amely elindította hazánk legnagyobb társadalmi átalakulását.
Amíg mi, magyarok kényszeresen méricskéljük az országunkat a külföldhöz, sok külföldi úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Rajcsányi Gellért írása.
Dálnoki Áron, a Tisza megszorító csomagjának atyja szerencsésen beházasodott az ország egyik leggazdagabb családjába, és most úgy gondolja, ő érti a kisemberek problémáját.
A katonai menetoszlop tagjai közé behajtani veszélyes és tilos.
A legnagyobb vesztesek a fővárosiak és azon belül is a budaiak lesznek.
Riasztást adtak ki az ország több mint felére.
Sajtószabadság ukrán módra. Az indoklás szerint a magyar oldalak álhíreket terjesztettek az ukránok „terrorista tevékenységéről”, gúnyolták Ukrajna támogatását és kritizálták a szankciós politikát.
A Tisza politikusa lakossági fórumokra járt a fegyverével, ami még a volt baloldali honvédelmi miniszter szerint is szabálysértés.
