Amikor az ítélőtáblán kimondták az ítéletet, már érezni lehetett, hogy a bíróság egy háromoldalú nyomásnak volt kénytelen megfelelni. Egyrészt a társadalom felől érkezőnek, másrészt a politikainak, amely megfogalmazta annak a tarthatatlanságát, hogy ez az ügy már tizennégy éve húzódott. Harmadrészt ott volt a bíróságon belüli nyomás, hogy az első fokon ítélkező, de a táblabíróságra helyezett Ignácz György döntését ne kelljen rögtön hatályon kívül helyezni. Született egy olyan döntés, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Ugyanakkor
elismerem a másodfokon ítélkező tanács törekvését, amely lehetőséget adott a politikának, hogy ezt a dolgot helyre tegye.
Kicsit üröm az örömben, hogy a büntetés letöltését függesztették fel, így most csak feltételesen kerültünk szabadlábra. De a legfontosabb mégis az, hogy szabadok vagyunk!