Nem akarok visszavonulni, az nem én lennék – exkluzív interjú Budaházy Györggyel

Egy nagyon hosszú út végén van, tizennégy év után Novák Katalin köztársasági elnök kegyelemben részesítette, a Hunnia-per többi elítéltjével együtt. Hogyan éli meg a szabadulást?

Alapvetően kétféle érzés most a meghatározó: egyrészt a boldogság, az öröm, másrészt a hála, hogy megkaptam a kegyelmet. Köszönet a döntéshozók és azok felé, akik mellettem álltak!

Bár a jogerős ítéletben jelentősen csökkentették a büntetését, mégis vissza kellett mennie a börtönbe. 

Amikor az ítélőtáblán kimondták az ítéletet, már érezni lehetett, hogy a bíróság egy háromoldalú nyomásnak volt kénytelen megfelelni. Egyrészt a társadalom felől érkezőnek, másrészt a politikainak, amely megfogalmazta annak a tarthatatlanságát, hogy ez az ügy már tizennégy éve húzódott. Harmadrészt ott volt a bíróságon belüli nyomás, hogy az első fokon ítélkező, de a táblabíróságra helyezett Ignácz György döntését ne kelljen rögtön hatályon kívül helyezni. Született egy olyan döntés, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Ugyanakkor

Kicsit üröm az örömben, hogy a büntetés letöltését függesztették fel, így most csak feltételesen kerültünk szabadlábra. De a legfontosabb mégis az, hogy szabadok vagyunk!

Milyen tervei vannak a jövőre nézve, megszólal közéleti témákban továbbra is?

A közügyek gyakorlásától el vagyok tiltva, de a közszerepléstől nem, úgyhogy az életem ezen részének biztosan lesz folytatása. Nem akarok visszavonulni, az nem én lennék.

Mindegy, hogy radikálisabb vagy mérsékeltebb gondolkodású emberek vagyunk, ugyanannak tudunk örülni és ugyanazok miatt keseredünk el. Most olyan változó világban élünk, hogy hatalmas súlya van a nemzeti összefogásnak.

Fotó:Földházi Árpád/Mandiner