Egy nagyon hosszú út végén van, tizennégy év után Novák Katalin köztársasági elnök kegyelemben részesítette, a Hunnia-per többi elítéltjével együtt. Hogyan éli meg a szabadulást?
Alapvetően kétféle érzés most a meghatározó: egyrészt a boldogság, az öröm, másrészt a hála, hogy megkaptam a kegyelmet. Köszönet a döntéshozók és azok felé, akik mellettem álltak!
Bár a jogerős ítéletben jelentősen csökkentették a büntetését, mégis vissza kellett mennie a börtönbe.
Amikor az ítélőtáblán kimondták az ítéletet, már érezni lehetett, hogy a bíróság egy háromoldalú nyomásnak volt kénytelen megfelelni. Egyrészt a társadalom felől érkezőnek, másrészt a politikainak, amely megfogalmazta annak a tarthatatlanságát, hogy ez az ügy már tizennégy éve húzódott. Harmadrészt ott volt a bíróságon belüli nyomás, hogy az első fokon ítélkező, de a táblabíróságra helyezett Ignácz György döntését ne kelljen rögtön hatályon kívül helyezni. Született egy olyan döntés, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Ugyanakkor
elismerem a másodfokon ítélkező tanács törekvését, amely lehetőséget adott a politikának, hogy ezt a dolgot helyre tegye.