Mindannyiunkat a félelmeink és vágyaink vezérelnek, olyannyira, hogy bizonyos esetekben képesek vagyunk ezeknek még a „rabságába is esni”, amiből akár fóbia is lehet.
Mik azok a fóbiák?
A fóbia kifejezés Phobosz, a pánik és a rettegés görög istenének nevéből származik. Először 1786-ban Benjamin Rush amerikai orvos használta különleges fixációk leírásra, addig csak a testi betegségek tüneteire alkalmazták. Rush úgy fogalmazott:
„a fóbiát úgy definiálom, hogy az egy képzeletbeli gonosztól való félelem, vagy egy valós gonosztól való indokolatlan rettegés”. Az amerikai orvos akkor 18 fóbiát különböztetett meg, köztük a kosztól, a szellemektől, az orvosoktól és a patkányoktól való irtózást – olvasható a
Guardian kapcsolódó írásában.
A 19. században a pszichiáterek egyre összetettebb képet alakítottak ki a fóbiák témakörben, amelyeket evolúciós és személyes történelmünk hátborzongató nyomainak, állati ösztönök és elfojtott vágyak megnyilvánulásainak tekintettek. Utóbbi gondolat Sigmund Freudtól származott.
Mit érdemes tudni a fóbiákról?
A fóbiáknak jelenleg több mint 100 változatát különböztetjük meg, és három nagy csoportba sorolhatók: agorafóbiák, a szociális fóbiák és egyéb, speciális fóbiák. Ezekhez gyakran társulnak szorongásos rosszullétek, ilyenkor a fóbiás beteg bepánikol.
A félelem tárgya vagy annak akár csak a gondolata is szívdobogást, fulladást, remegést, verejtékezést, hasi diszkomfortot, szédülést, sőt halálfélelmet is elő idézhet.
Ha ilyet tapasztal, mindenképpen érdemes segítségért folyamodnia!
Melyek a legelterjedtebb fóbiák?
Az agórafóbiák alatt a nyílt terektől, a tömegtől való szorongást értjük. Szorosan kapcsolódhat a pánikbetegséghez. Fő tünete a nem biztonságosnak vélt helyeken – például mozi, színház, lift, híd, alagút – előtörő pánik, ami miatt az érintettek félnek az utcára is kilépni.
A szociális fóbia esetén súlyos és tartós szorongás jelentkezik, ha az érintetteknek másokkal kell beszélni, találkozni, beszédet, előadást tartani vagy ügyeket intézni. A kezeletlen szociális fóbia elszeparálhatja a beteget társaitól, tönkreteheti a kapcsolatokat és a munkahelyen való helytállást is nehezítheti.
A speciális fóbiák ugyanakkor nagyon ritkán járnak tünetekkel, panaszokkal, de mégis a legtöbb érintett ebbe a kategóriába tartozik.
A specifikus fóbia csak egyetlen helyzetre, tárgyra vagy élőlényre – bohócok, apró rovarok, 4-es vagy 13-as szám – terjed ki. A köztudatban részben a média és a mozifilmek hatására ezek váltak a legismertebbekké.
A hivatalos álláspont szerint ahhoz, hogy valakinél fóbiát diagnosztizáljanak, a félelemnek túlzónak és ésszerűtlennek kell lennie, legalább hat hónapja fenn kell állnia, és akadályoznia kell a mindennapi életvitelt is. Bár ezek a fixációk jobban kezelhetők, mint más szorongásos zavarok, a legtöbb ember nem fordul velük orvoshoz, inkább igyekszik elkerülni a félelmének a tárgyát. Ezért nehéz meghatározni, hogy a társadalom mekkora rétege érez irracionális rettegés bizonyos tárgyak, jelenségek iránt. De akadnak olyan kutatások, amelyek szerint
a nőknél 10-ből 1, a férfiaknál pedig 20-ból 1 fő szenved valamilyen fóbiától.