„Van-e kommunikáció a kisebbségek és a többségi nemzet politikai képviselete között a tekintetben, hogy mi az a minimálisan elfogadható törvényi keret, amelyben a kisebbségek létezni tudnak, illetve a román–magyar összefogás erősebb érdekérvényesítést tenne-e lehetővé?
Sajnos a kommunikáció elég felszínes és egyoldalúnak mondható. Számos kezdeményezés volt az Ukrajnában élő magyar közösség érdekképviselete és szakmai szervezetei, például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) részéről. A nemzeti kisebbségeket érintő jogszabályok megalkotásánál konkrét, írásos javaslatokat nyújtottak be az őket érintő alapvető nyelvi, oktatási, kulturális jogokról a készülő törvényekhez, azonban még ha meg is hallgatták őket, kéréseiket teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. Nemrég a sajtóban felröppentek a hírek, hogy Ukrajna és Románia külügyminiszterei tárgyalóasztalhoz ülnek, és bilaterális alapon kezelik az ukrajnai román kisebbség helyzetét érintő kérdéseket. Úgy gondolom azonban, hogy a legmegfelelőbb az lenne, ha közös és európai összefogással próbálnánk eredményeket elérni a kijevi vezetésnél, hisz a bilaterális megoldások nem oldják meg a törvényi keret problémáit. Pozitív példa erre a már előzőleg említett, az Európa Tanácsban történt magyar–román összefogás, amely a Velencei Bizottságig juttatta a kérdést.