„Van-e kommunikáció a kisebbségek és a többségi nemzet politikai képviselete között a tekintetben, hogy mi az a minimálisan elfogadható törvényi keret, amelyben a kisebbségek létezni tudnak, illetve a román–magyar összefogás erősebb érdekérvényesítést tenne-e lehetővé?
Sajnos a kommunikáció elég felszínes és egyoldalúnak mondható. Számos kezdeményezés volt az Ukrajnában élő magyar közösség érdekképviselete és szakmai szervezetei, például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) részéről. A nemzeti kisebbségeket érintő jogszabályok megalkotásánál konkrét, írásos javaslatokat nyújtottak be az őket érintő alapvető nyelvi, oktatási, kulturális jogokról a készülő törvényekhez, azonban még ha meg is hallgatták őket, kéréseiket teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. Nemrég a sajtóban felröppentek a hírek, hogy Ukrajna és Románia külügyminiszterei tárgyalóasztalhoz ülnek, és bilaterális alapon kezelik az ukrajnai román kisebbség helyzetét érintő kérdéseket. Úgy gondolom azonban, hogy a legmegfelelőbb az lenne, ha közös és európai összefogással próbálnánk eredményeket elérni a kijevi vezetésnél, hisz a bilaterális megoldások nem oldják meg a törvényi keret problémáit. Pozitív példa erre a már előzőleg említett, az Európa Tanácsban történt magyar–román összefogás, amely a Velencei Bizottságig juttatta a kérdést.
Brüsszelben mennyiben érzik és értik a kisebbségek problémáit, a csatlakozási folyamatok felgyorsításával nem járhat e együtt, hogy a kisebbségek ügye háttérbe szorul?
Sajnos Brüsszelben a Minority SafePackkel kapcsolatos uniós retorikát követve legtöbbször szőnyeg alá söprik az őshonos nemzeti kisebbségek ügyeit. Még az Európai Parlamentben – ahol kétharmados támogatást kapott a kezdeményezés – sem szívesen foglalkoznak olyan kisebbségi ügyekkel, amelyek Ukrajnában történnek. Az EU nem szolgáltat jó példát a kisebbségvédelem terén a csatlakozni vágyó országoknak, kettős mércét alkalmaz. Ez megfigyelhető például az LMBTQ-közösség tekintetében is, vagy a távoli országokban élő kisebbségekkel, például az ujgurokkal előszeretettel foglalkoznak, míg az EU-ban és szomszédságában élő nemzeti kisebbségeket érintő jogsértések fölött szemet hunynak. Legutóbb például a Kulturális és Oktatási Bizottság ülésén az EU soros elnökségét ellátó svéd oktatási és kulturális miniszterektől kérdeztem rá a Minority SafePack polgári kezdeményezéshez való viszonyulásukra, hogy például a munkaprogramjukban szerepel-e a nemzeti kisebbségek védelme. Kérdésem azonban válasz nélkül maradt és a miniszterek szóra sem méltatták a kisebbségek ügyét válaszadásuk során. Jelenleg az unió teljes mértékben a háborús helyzetre és Ukrajna segítésére koncentrál, ami érthető. Ennek ellenére napirenden kell tartanunk minden téren a kisebbségek ügyét, hogy az ne lehessen a háború járulékos vesztesége.