Most még megpróbálunk úgy tenni, mintha a két esetnek semmi köze sem lenne egymáshoz. Az egyik a Narancshitler bukása, a másik egy demokratikus aparátus önkorrekciós mechanizmusa.
De a lelkünk mélyén teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy mindkét puccs ugyanarról szól.
Arról, hogy nehogy már az képzelje az a mosdatlan csőcselék, hogy ők fogják eldönteni, hogy kinek a kezébe kerüljön a gyeplő.
És nehogy már azt képzelje egy öltönyös-nyakkendős politika-bohóc, hogy csak azért mert néhány szavazógép felkrákogta a helyes választ, ő fog itt dönteni a dolgokról.
Nem kell aggódni.