Nem is jelent meg az első tárgyalási napon, lakóhelyéről - egy idősotthonból - pedig eltűnt.
Hamburgban állította elő a rendőrség, öt napra őrizetbe vették. A bíróság előtt csak az utolsó szó jogán szólalt meg, sajtójelentések szerint csupán annyit mondott, hogy sajnálja a Stutthofban történteket és sajnálja, hogy a lágerben dolgozott. Védői felmentést kértek, arra hivatkozva, hogy nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani, hogy tudott a koncentrációs táborban üzemszerűen elkövetett gyilkosságokról.
A Gdansk (Danzig) közelében kiépített stutthofi lágerbe mintegy 110 ezer embert hurcoltak, közülük nagyjából 65 ezren vesztek oda. A ZSt évtizedekig nem kezdeményezett vádemelést náci koncentrációs táborok és megsemmisítő táborok segédszemélyzetének tagjai ellen, mert úgy látta, hogy nincs esély elmarasztaló ítéletre. A fordulatot John Demjanjuk, a sobibóri koncentrációs tábor őrének ügye hozta meg.
Egy müncheni bíróság 2011-ben öt év börtönre ítélte az időközben elhunyt lágerőrt, bűnrészesnek találva őt 27 ezer zsidó fogoly meggyilkolásában. Bár a vádlott aktív közreműködése a gyilkosságokban nem nyert bizonyítást, a bíróság megállapította, hogy felvigyázói munkaköréből szükségszerűen következik, hogy köze volt a foglyok halálához. Az ítélet szemléletváltáshoz vezetett a német igazságszolgáltatásban, a ZSt így vizsgálatot kezdett a lágerek személyzetének valamennyi ismert, még élő tagja ellen. Stutthof egyik őrét 2020-ban, 93 éves korában ugyancsak két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, amiért a náci párt önkéntesekből álló fegyveres szervezete, az SS tagjaként közreműködött 5230 rab meggyilkolásában.
(BBC, MTI)