A háborús helyzet a béke vagy a tűzszünet javára gyorsan változhat

„De a gyengíteni valamit vagy tönkretenni – szélsőségesen fogalmazva pusztítani – nem ugyanaz. A háború pedig az utóbbiak irányába tolja a súlypontot. Az Egyesült Államok például önti a pénzt Ukrajnába.

Azért egy valamit ne felejtsünk: az első puskalövés nem az Egyesült Államokból érkezett, hanem Oroszországból. Lehet sokat magyarázni arról, hogy az ukránok, illetve az Egyesült Államok kiprovokálta ezt a háborút, de azért ne toljuk már a felelősséget ilyen látványosan Washingtonra, amikor Vlagyimir Putyin adta ki a parancsot Ukrajna lerohanására, egy olyan birodalom élén, aminek évszázadok óta lételeme a terjeszkedés, a Szovjetunió felbomlását pedig nemzeti sorstragédiának tekinti. Ezt a magyar történelem ismeretében semmiképp sem feledhetjük.

Ez teljesen így van, csakhogy már régen befejeződött volna a háború, ha az ukránok saját zsebből harcoltak volna.

Ez azért nem ok arra, hogy az oroszoknak szurkoljunk. Nekem van ezzel kapcsolatban egy kulcsélményem, amit már egyszer az ATV híradójában is elmondtam. Annak idején Otto Graf Lambsdorff német gazdasági miniszter, Orbán Viktor régi, mondhatni atyai jó barátjának 80. születésnapján voltam jelen szűk körben Berlinben, a Hilton szállóban. Ott volt velünk Henry Kissinger. Odament egy Európa-térképhez, ami a szálloda elegáns étkezőjének a falát díszítette, rámutatott és azt mondta: itt folyik a Dnyeper, hát nagyjából eddig fognak majd az oroszok eljönni, a többivel pedig azt kezd Európa, amit akar. Sokkoló volt az élmény, ez a brutálisan reálpolitikus megközelítés, de Henry Kissinger, aki közben a 100. életévét tapossa, ezt az álláspontját az orosz érdekekkel kapcsolatban néhány héttel ezelőtt megismételte. Ezekkel a dolgokkal nem most kell szembesülni először. S azzal sem, hogy Amerikának ott érdekei vannak. Bizonyos határozott diplomáciai lépések az utóbbi időben elmaradtak. Amikor arról beszél a miniszterelnök, hogy Angela Merkel idején nem lett volna háború, akkor valóban el kell gondolkozni azon, hogy a német kancellár és a francia elnök az orosz elnökkel tárgyalva bizonyos határokat szabott a további orosz terjeszkedésnek, mérsékelte az eszkalációt, tekintélyes politikusként élt a magas szintű diplomácia eszköztárával. Nem véletlen, hogy a Krím lerohanását követően nem történt erre fegyveres reakció. Ez az egyensúly azonban megroppant. Azzal, hogy a britek elhagyták az Európai Uniót, az a transzatlanti láb kiesett, ami az Európai Unióban korábban megvolt. Nagy Britannia egyértelműen az Egyesült Államok szövetségeseként működik. És hát Macron elnök pozíciója sem az, mint az előző ciklusban volt. Egy ilyen megroppant európai helyzetben, ebben a hatalmi vákuumban – úgy tűnik – az amerikai érdekérvényesítés is könnyebben teret talál magának, de ennél nagyobb baj, hogy az oroszok is felbátorodtak, ezért indították el most a háborút.

[..]

Végezetül hadd kérdezzem meg: Magyarország alapvetően a béke pártján áll, Németország pedig annak az Uniónak a szankciópárti oldalán, amely egyre inkább a háborút támogatja. Hogy lesz ebből valami emberbarát megoldás?

Őszintén remélem, hogy ez gyorsan változhat. A béke vagy – legalábbis – a tűzszünet javára. Kezdenek felerősödni a hangok, hogy a tűzszünetnek vagy az észszerű tárgyalásnak itt lenne az ideje. Látjuk azt is, hogy az Egyesült Államok elnökének politikáját már a saját táborán belül sem támogatják egyöntetűen. Az az összeg, amit az Egyesült Államok Ukrajna humanitárius és haditechnikai megsegítésére szánt, olyan mértéket ér el, amelynek a hatása az amerikai belpolitikában és gazdaságban is érezhető. Ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Mint ahogy a történtek fényében az amerikai befolyás ambíciószintjét is érdemes lejjebb srófolni a térségben. Ugyanúgy nem lehet az európai adófizetők terhére ezt a politikát a végtelenségig folytatni. Most hallottuk, mennyit szán az Európai Bizottság elnöke az európai adófizetők pénzéből Ukrajna megsegítésére. Ez 18 milliárd euró, amiről a jövő évre megegyeztek. Ha ez tisztán humanitárius, újjáépítési célokat szolgálna, akkor is sok lenne. De így, hogy esetleg olyan célra megy el, amit néhány nap múltán orosz rakéták semmisítenek meg, Európa jelenlegi helyzetében próbára teszi az európai polgárok szolidaritás iránti érzékét. Mindazonáltal meg kell állítani Oroszországot, és ha kompromisszumokat lehet is kötni, garanciákat kell kapni Moszkvától arra, hogy felhagy expanziós politikájával.

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton