Nem lett erős momentum Trump számára a félidős választás – Mártonffy Balázs és Baranyi Tamás elemzése a Mandineren

A felmérések által jelzett papírforma látszik beigazolódni: a republikánusok visszahódítják a Képviselőházat, de a Szenátusban ismét mandátumegyenlőség körvonalazódik, halvány demokratapárti többséggel.

Miért maradt el a republikánus áttörés? Miért nem büntették meg jobban a választók a rekord alacsony népszerűségi mutatókkal rendelkező demokratapárti elnököt? Hogyan fut rá innen a két év múlva esedékes elnökválasztásra a két nagy párt?

A Mandiner Vita két vendége Mártonffy Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Kutatóintézet vezetője és Baranyi Tamás, a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese volt.

--

Az adás itt tekinthető meg:

***

A legutolsó előrejelzések egy „vérbővebb” republikánus előretörést jeleztek,

– kezdte a beszélgetést Baranyi Tamás, hozzátéve, hogy ezen adatokból november 8-án, a választás napján még arra lehetett következtetni, hogy a republikánusok kampánytémái, a gazdaság és az életminőség kérdései domináltak a szavazásnál.

Általános tendencia, hogy az elnöki ciklus felénél, a félidős választásokon a választók büntetik az elnököt és a kormányzatot, valamiféle ítéletet mondanak a ciklus első felének kormányzati teljesítményéről, és így az „ellenzéki” párt átveszi a Képviselőház feletti ellenőrzést – emlékeztetett az Amerika-szakértő, viszont úgy vélte, hogy az meglepetés, hogy

Mártonffy Balázs arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábbi választásokkal ellentétben idén pontosak voltak a felmérések: a Képviselőház megszerzése borítékolható volt a republikánusok részéről – bár a vártnál kevesebb helyen sikerült a republikánusoknak fordítaniuk – , és az előrejelzések nagyon szoros verseny jeleztek előre a szenátori posztokért, és ez így is lett. A szakértő akár egy egymandátumos különbséget is valószínűnek látott a részeredmények alapján, a végső kép majd a három állam (Georgia, Nevada és Arizona) versenyének végeredményéből fog kirajzolódni. Ezen államokban sok a levélszavazat, így ezek összeszámlálása akár napokig is eltarthat, az eredményre tehát még várni kell - tette hozzá.

Mártonffy Balázs

Választói tudatosság

Baranyi Tamás szerint a félidős választások komplex szavazások, mert kormányzókat, helyi és szövetségi képviselőket, szenátorokat és főügyészeket is választanak, míg az elnökválasztás egy tisztább helyzet: két elnökjelölt, két nagy párt között kell dönteni. Ebből adódóan rendre 20 százalékkal kevesebben szoktak részt venni a félidős voksoláson, mint a nagyobb téttel bíró elnökválasztáson, és a helyi ügyek itt sokkal hangsúlyosabbak, mint az országos jelentőségű elnökválasztáson.

Mártonffy Balázs ezzel egyetértve elmondta:

hiszen egy választó ugyanazon a szavazólapon megszavazhat egy republikánus kormányzót, egy demokrata szenátort és egy demokrata alsóházi képviselőt is, attól függően, hogy kit talál alkalmasnak, illetve hogy milyen pártnak a támogatója. Az NKE Amerika Kutatóintézet vezetője hozzátette: a választók különbséget tesznek az elnök és a párt, a Kongresszus és az adott lakhelyük által delegált képviselő megítélése között, vagyis: a felmérések szerint a Kongresszus országos megítélése nagyon gyenge, de a szavazók a saját képviselőikkel sokkal nagyobb mértékben elégedettek, ugyanígy a pártjukkal szimpatizálnak, a pártjuk színében kormányzó elnökkel viszont nem feltétlenül.

Baranyi Tamás

Kinek és miért sikerült a kampány?

A republikánusok azzal kampányoltak, hogy a félidős választás egy népszavazás Joe Biden elnökségéről, míg a demokraták az abortusz kérdését és a demokráciát érő fenyegetés ügyét hangsúlyozták – hívta fel a figyelmet Baranyi Tamás, aki úgy vélte,

ez érdekelte a felmérések szerint leginkább a választópolgárokat, ugyanakkor meglepetésre az abortusz kérdése is feljött a második legfontosabb témának a kampány során, így a demokraták ezt jól tudták tematizálni, és főleg a nagyvárosi fiatalok körében tudott mozgósító hatással lenni.

Mint fogalmazott, a felmérések alapján az amerikaiak túlnyomó többsége Biden kormányzati teljesítményét gyengének találja, így az ennek bírálatára épülő republikánus kampánystratégia racionális volt, de az előzetes eredmények azt mutatják, hogy az elégedetlen demokrata szavazók is végül a saját pártjukra voksoltak, ami a demokratapárti kampány hatékony mozgósító erejét mutatja, illetve esetleg azt, hogy a konzervatívok kampánya a jó felmérési előrejelzéseket látva kiengedett a kampányfinisben – vélekedett a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese.

Miután a Legfelsőbb Bíróság kivette az alkotmányos védelem alól és

és ezzel komoly mobilizációs lendületet vettek – vélekedett Mártonffy Balázs, aki szerint a téma később kifulladni látszott, mert az infláció és a többi gazdasági kérdés hangsúlyosabbá vált. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Kutatóintézet vezetője elmondta: a demokrácia kérdése volt még egy hatékony üzenete a Demokrata Pártnak, azt sugallták, hogy aki meg akarja őrizni az amerikai demokrácia értékeit, annak rájuk kell szavaznia. Ezzel összefüggésben külön érdekesség, hogy az előzetesen vagy levélszavazatok formájában voksolók között túlnyomó többségben a demokraták szavazói vannak – tette hozzá.

Érdekes módon a felmérésekben a szavazói preferenciák között nem szerepel a demokrácia-féltés – válaszolt Baranyi Tamás, aki ebből arra következtet, hogy a Demokrata Párt ezt a narratívát saját szavazóinak a mozgósítására használta, és ebben rutinja is van, most eredményesnek bizonyult.

Mártonffy Balázs szerint

mert a félidős választás nem biztos, hogy alkalmas erre – ha bejött volna a stratégia, akkor a népszerűtlen Biden miatt most vissza kellett volna esni a Demokrata Pártnak, de nem történt jelentős visszaesés. Biden nem volt népszerű elnök, de 2020-ban azzal nyert, hogy „ő volt a nem-Trump elnökjelölt” – fogalmazott az Amerika-szakértő.

A demokraták eredeti stratégiája az volt, hogy Trump ellen, a demokrácia védelmében mozgósítanak, ez módosult az abortusz kérdéssel – folytatta kollégája gondolatát Baranyi Tamás. Bár Trump személye megosztó tényező, a republikánusoknál mégis döntő jelentősége volt, hogy mely jelöltjeik mögé állt be a kampányban a volt elnök, és melyek mögé nem – magyarázta a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese.

Hogyan fordulnak rá a pártok a 2024-es elnökválasztásra?

Baranyi szerint Donald Trump kicsit kivár most,

nem elegendő a helyzet ahhoz, hogy a volt elnök újraindulási ügye nagy lendületet vegyen. Ráadásul a Republikánus Párton belül van mozgolódás az országos tisztségekért való indulásban.

„A demokratáknál egyelőre nincsenek erős jelöltek, ebbe beletartozik Joe Biden is” – fogalmazott a KKI szakértője, aki szerint rövidesen elindul majd a pártban a „castingolás” a 2024-es jelöltségért.

Mártonffy Balázs úgy vélte, Trump terve az lehetett, hogy 2024-ig kiüti a többi potenciális elnökjelöltet a pártban, de ez két év alatt eddig nem sikerült, vannak még ambícióval bíró emberek, így ez a verseny még nem dőlt el.

De ha durva előválasztási kampány alakul ki közöttük, akkor a végső versenyre kettőjük közül egy „sérült” ember kerül majd ki a demokraták elleni küzdelemre, és a megosztott, veszekedő pártbeli hátország sem lenne jó ómen a 2024-es megmérettetésre.

Az Amerika-szakértő a demokraták „castingjánál” a kaliforniai kormányzó, Gavin Newsom belépését valószínűsíti, mert ő egy helyi sikeres politikus, míg a többi jelölt túlságosan kötődik a Biden-kormányzat munkájához.

Baranyi Tamás szerint akárki jön majd ki győztesen a republikánusok előválasztásából, össze fognak zárni a közös jelölt mögött. Erre példa az, higy Donald Trump az előzetes nagy előválasztási viták ellenére meg tudta nyerni a 2016-os választást. Mártonffy viszont úgy vélte, hogy nem biztos, hogy egy DeSantis-győzelem után minden Trump-szavazó elmenne voksolni DeSantisra az elnökválasztáson – és ezzel Trump tudja zsarolni a Republikánus Pártot.

Mekkora mozgástere lesz Bidennek?

Az amerikai kormányzatnak viszonylagosan

– magyarázta Baranyi, hozzátéve, hogy a költségvetési ügyekben viszont a megosztott Kongresszusban nagyon nagy harcok várhatók majd. Ha egy elnök elveszíti a többségét a törvényhozás mindkét házában, az a politikájára nézve egy óriási legitimációs csapás, de „a nagy arányú vereséget már ki lehet zárni, ez a legitimációs deficit nem fog jelentkezni” – összegzett az Amerika-szakértő.

vagyis saját törvényjavaslatokat átvinni a Kongresszuson, és ezzel kényszerhelyzetbe hozni Bident – magyarázta Mártonffy Balázs.

A Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese szerint a külügyi és nemzetbiztonsági vezetés még a két kamara elvesztése esetén is akadálymentesen tud üzemelni, de az igaz, hogy a „kreatív külpolitikai gondolkodásra kevesebb mozgástérrel”. Az Amerika Kutatóintézet vezetője ezzel egyetértve felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedekben a Kongresszus sok külpolitikai hatáskörét átruházta az elnökre, így annak a Kongresszus jóváhagyása nélkül is sok lehetősége van önálló külpolitikát folytatni.

--

Nyitókép: Donald Trump a választások napján november 8-án, miután leadta szavazatát a floridai Palm Beach-en  –  forrás: Eva Marie UZCATEGUI / AFP