Amikor nem sokon múlott, hogy Magyarország is háborúba sodródjon

Tapintani lehetett a feszültséget, amikor a jugoszláv külügyminisztert az előző nap este történt barcsi bombázásokról kérdezték. Vladislav Jovanovic a budapesti sajtótájékoztató előtt még a horvátoknak küldött magyar kalasnyikovok miatt reklamált, 1991. október 28-án viszont már az atrocitás miatt kellett magyarázkodnia a sajtó képviselői előtt:

A belgrádi kabinet később azzal védekezett, eredetileg a verőcei cukorgyár volt a célpontjuk. Majd a szabadkai magyar-jugoszláv vegyes bizottsági tárgyaláson semmit sem ismertek el. Sőt. Itt az a konklúzió született, hogy nem titkos belgrádi kormányzati akció vagy a jugoszláv légierő vezetésének döntése állt a bombázás háttérében, hanem „két-három reptéri katonaszemély közös tevékenységének eredménye”.

De mi is történt harmincegy évvel ezelőtt Barcson?

1991. október 27-én, 20 óra 51 perckor egy jugoszláv vadászgép Barcsot támadta. A MiG-21-es háromszáz, háromszázötven méteres magasságból dobott le kettő darab, a Hunting Engineering által gyártott BL755 típusú, MK3-as változatú kazettás bombát. Ezek a tizenkétezres település centrumától távolabb robbantak fel, a bombák tárolására szolgáló kazetta a temetőbe csapódott; és személyi sérülés ugyan nem történt (két kutya elpusztult), de jelentős anyagi kár keletkezett több épületben is.

a Magyar Honvédség rádiólokátorai Barcstól 15 kilométerre, Verőce térségében érzékelték a MiG-21-eseket, de az egyre csökkenő repülési magasságuk miatt (1500 méter alatt) már nem tudták őket tovább követni, csak a bombák becsapódását követően „kerültek elő” ismét.

Tudatos támadás történt, és nem műszaki hiba

Fodor Lajos vezérezredes, korábbi vezérkari főnök egy tavalyi interjúban azt mondta, nem tudni, ki vagy mi motiválta igazából Belgrád, illetve az „anonim” pilótákat döntését.

Anekdoták természetesen születtek. Így például: a gépeket horvát származású pilóták vezették, akiknek az volt a célja, hogy Magyarországot belerángassák a konfliktusba Zágráb oldalán, Belgrád ellenében. Vagy fordítva. Ezt viszont cáfolta az a puszta tény, hogy Zágrábnak ekkor még nem volt légi ereje.

– állapította meg Fodor. A látási viszonyok kitűnőek voltak. A magyar településeken működött a közvilágítás, a Dráva túloldalán nemigen. Másrészt a vizsgálatok, számítógépes szimulációk megállapították, hogy a vadászgépek ráfordultak a célpontokra, a kazettás bombák pedig élesítve voltak, nem pusztán leestek egy esetleges műszaki hiba okán.

– jegyezte meg Fodor, jelezve azt is: az incidens után összeülő magyar-jugoszláv bizottság döntött arról, hogy a magyar és a belgrádi kabinet között forródrót létesüljön. Ezen keresztül tudták értesíteni egymást arról, ha a határtól délre, északra, 20 kilométeres sávban repülőtevékenység folyik.

Szükség is volt erre, mert korábban is a jugoszláv légierő csapásmérő légi egységei a horvát erők elleni támadó manőverek egy részét magyar terület fölött kezdték el. Több esetben még a magyar légtérben tartózkodtak, amikor tüzet nyitottak a határ másik oldalán lévő célpontjaikra; ezért rendszeresek voltak a jegyzékváltások,

Magyar álláspont: nem felülni a provokációnak

„Nem gondoltam arra, hogy háború lesz – emlékezett vissza Jeszenszky Géza, egykori külügyér az Átlátszó cikke szerint. – Nem ez volt az első légtérsértés, de ez volt a legsúlyosabb provokáció. Eldöntöttük, hogy nem ülünk fel a provokációnak, mert világos volt a szerb vezetés célja: Magyarországot belerángatni a konfliktusba.”

„Egy ideig nem tudtam elszakadni attól a rémképtől, hogy ezek a bombák a 27-én esti bombavetési iránytól néhány száz méterrel oldalra, a város belső területei felé repülve is becsapódhattak volna – ezt pedig már Hollósi Nándor, a légierő akkori parancsnokhelyettese nyilatkozta.

hiszen a ledobott kazettákból kiszabadult, összesen 288 db kiskaliberű repeszbombát éppen az élőerő pusztítására tervezték. […] Arra gondoltam, hogy ha egy ilyen eset megtörténne, akkor a magyar zászlókkal letakart koporsók láttán a közvélemény jelentős része megtorlást követelt volna, amelyet nagyon nehéz lett volna leszerelni.”

Nyitókép: MTI