Megkapó Budapest szépsége és kreatív energiája – Richard Florida urbanista a Mandinernek

2022. augusztus 12. 06:01

A járványok és háborúk is arra figyelmeztetnek, hogy mennyire függünk egymástól globálisan – mondja Richard Florida kanadai urbanista, az MCC Feszt egyik előadója lapunknak. Interjú!

2022. augusztus 12. 06:01
null
Szilvay Gergely

Richard Florida amerikai-kanadai urbanista a Torontói Egyetem professzora és a New York University School of Professional Studies kutatója. A Rutgers College-ban politikatudományt, a Columbia Egyetemen városi tervezést tanult. Leginkább a kreatív osztályról szóló elméleteiről és könyveiről ismert (The Rise of the Creative Class, 2002; Cities and the Creative Class, 2005; The Flight of the Creative Class, 2005; Who's Your City?, 2008). Legutolsó kötete a New Urban Crisis volt (2017). Társalapítója a CityLabnak, a városokkal és urbanizmussal foglalkozó vezető kiadványnak. Vállalkozóként a Creative Class Group alapítójaként világszerte szorosan együttműködik vállalatokkal és kormányokkal. A kreatív osztályról szóló elképzelése szerint a nagyvárosi régiók vonzzák a mérnököket, művészeket, melegeket, és mindenkit, akit ő „nagy bohémoknak” nevez, és ezáltal az ilyen régiók jobban fejlődnek. Olyan, saját maga által kialakított indexekkel dolgozik, mint a „bohém index”, „meleg index”, „sokszínűség index”. Torontóban él a családjával. A 2022-es, esztergomi MCC Feszten a városok jövőjéről szóló panelbeszélgetés résztvevője volt.

***

A városok jövőjéről adott elő az MCC Feszten – mit lát most a legnagyobb kihívásoknak?

Arról beszéltem, hogy a városok miként teszik lehetővé a kapcsolódást és közösségalkotást. A városok azáltal kreatívak és sikeresek, hogy össze tudják hozni az embereket, hogy azok együttműködjenek az új ötletek kifejlesztésében – és ez ugyanígy lesz a járvány utáni világban, amikor a kreatívok nem feltétlen fognak reggel kilenctől délután ötig dolgozni az irodában. Az élhetőség – ami megfizethetőséget, kényelmi szolgáltatásokat, sokszínűséget, kulturális tőkét jelent –, és

Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a városok továbbra is vonzók legyenek a fiatalok, bevándorlók, művészek és szokatlan gondolkodók számára, akik a jövőt csinálják

Milyennek találta az MCC Fesztet?

Nagyon élveztem, főleg a panelbeszélgetést Carlos Morenóval és Jonathan Reichentallal a startup városokról, okosvárosokról és a járvány utáni világ 15 perces városairól. Moreno 15 perces városokról szóló elképzelése talán a legfontosabb új elmélet az urbanizmus utolsó fél évszázadában.

Hogy tetszik Magyarország?

Nagyon szerettem Esztergomot, ami új volt számomra. Budapestet meglátogattuk hét évvel ezelőtt a feleségemmel, Ranával, és

legyen szó akár művészetekről vagy technológiáról.

A kreatív osztályról szóló elméletei működnek az Egyesült Államokon kívül is?

Abszolút. Valójában nagyobb kreatív osztályokat találunk – és némely esetben jobban tervezett, jobban kormányzott városokat is – Amerikán kívül. Toronto, ahol élek, fontos kreatív központ. Akárcsak London, Párizs, Budapest, Amszterdam, Oslo, Koppenhága, Stockholm, Genova, Dubai, Tel-Aviv, Peking, Sanghaj, Hongkong és Szingapúr.

A Who’s Your City? című kötetét azzal kritizálták a Lokalista Kiáltvány (Localism in a Mass Age) szerzői, hogy nem igazán veszi figyelembe a gyökerek és közösségi kapcsolatok fontosságát: nem érezheted mindenhol ugyanúgy otthon magad, és kulcsfontosságú, hogy hol születtél. (A kiáltványról itt írtunk.) Nem becsülte alá a szülővárosunk, szülőhazánk súlyát?

Szüleim első generációs amerikaiak voltak, és én is egyszerre élek amerikaiként  és kanadaiként – a lányaimnak kettős állampolgárságuk van. Kutatásaim és a saját tapasztalatom alapján úgy gondolom, hogy ami után a legtöbb kreatív személyiség vágyódik, az nem a szoros kisközösségek világa, ahol mindenki tud mindenki ügyeiről, és ahol a családod évszázados gyökerekkel rendelkezik, hanem olyan helyek, ahol kvázi névtelenül élhet, mármint úgy, hogy megvan a szabadsága, hogy újraalkossa magát. Ezért van az, hogy

– mert szeretnék, hogy lehetőségük legyen kigondolni új dolgokat. Nem azt mondom, hogy az embereknek nem kellene szoros kapcsolatot ápolniuk a barátaikkal és a családjukkal – ez magányos és lapos életet jelentene –, de nem hiszek a „vér és anyaföld” elképzelésében. A kreatívok nem gyökértelenek, de gyakran nyugtalanok.

Az ön „kreatív osztálya” nem hontalan, globalista elit, amit felül próbálja írni a helyi különbségeket és egy globalista neoliberális megközelítéssel áll a dolgokhoz?

Nem. Először is: ez nem az „én” kreatív osztályom. A kifejezés nem normatív; ez egy gazdasági kategória, ami azokat takarja, akik a pénzügytől a balettig mindenféle olyan hivatásban dolgoznak, ami azáltal teremt gazdasági értéket, hogy értelmes, új formákat teremtenek. Másodszor: míg a legtöbb kreatív az elithez tartozik az iskolázottsága, képességei és anyagi lehetőségei alapján, ők nem azonosak a kapitalista osztállyal. Amit hangsúlyozni szeretnék, az az, hogy

– gyakran több közös van bennük és külföldi társaik közt, mint saját hazájuk városkáival és vidéki régióival. A kreativitás nem szereti a falakat – hanem keresztül tör a faj, a gender, a szexuális irányultság és a nemzetiség önkényes elképzelésein.

Milyen hatással volt a városokra a járvány?

A távolsági munka elterjedése átalakította az üzleti negyedeket, és feltett a térképre néhány magas felszereltségű vidéki helyet – ezek az úgynevezett Zoom-városkák. De a városok szociális funkciója erősebb, mint valaha. Az emberek kapcsolódni akarnak.

Sok amerikai városnak jelentős problémája van a bűnözéssel, Baltimore-tól San Franciscóig – utóbbit ellepték a hajléktalanok. Mi lehetne a megoldás a számukra?

Baltimore és San Francisco bajai másból erednek. Baltimore még mindig ipara hanyatlása és az egykori faji szegregáció miatt szenved.

– és annak, hogy az ingatlantulajdonosok mesterségesen magasan tudják tartani az ingatlanárakat, és így megakadályozzák a nagy népsűrűségre tervezett lakhatási megoldásokat. A városi bűnözés valóban magas egyes amerikai városokban, de nem mindegyikben és nem minden környéken. A gazdasági és faji szegregáció, a rossz iskolák és a fegyverek könnyű beszerezhetősége is szerepet játszik ebben. És nem csak városokban van magas bűnözési arány – sok külváros és vidéki régió még rosszabb. Valamint sok nagyváros – például New York – még mindig biztonságos.

Mit gondol, hogyan hatnak a városokra az ukrajnai háború következményei?

Az energiahálózatban és ellátásiláncokban mutatkoznak kihagyások, a gazdasági szankciók, az élelmiszerhiány mind hatással van a városokra. A járványok és a háborúk is emlékeztetnek minket, hogy mennyire erős a globális függőségünk.

 

Fotó: Richard Florida Facebook

Összesen 35 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bunko_jobbos
2022. augusztus 13. 18:16
1. Ez a faszi egy nagy nulla, összekeveri az okot az okozattal. Egyszerűen annyiról van szó, hogy a nagyobb városokban sok pénz van, ezért odamennek a kreatívabb, okosabb emberek. És ők általában kicsit elvontabbak, szabadosabbak, mint a többiek. Szóval attól mert a városodban kurva jó légkört teremtesz a buziknak, még nem lesz kreatív. A durva, hogy mit keres ez az MCC Feszten, és hogy ebből jól meg lehet élni. :-) A világ megérett a pusztulásra -- szokta mondogatni egy munkatársam, mikor égbe kiáltó faszságokat hall. Ebből meg lehet élni. :-)))) 2. Tipikus magyar zsurnaliszta trükk, hogy a címben megdicsérik a magyarokat vagy a magyarságot, és akkor már minden kishitű magyar odakattint, hogy elolvassa. Itt is ez történt. Budapestről kb. ez az egy sor van a cikkben, nem is erről szól az egész. Egyébként meg a magyarok a világ legnagyszerűbb népe. Ezt tudom, és nekem nem kell ilyen megerősítgetés mindenféle jöttmenttől. Ez egy kicsit mérgezi Magyarországot, hogy mindig ki akarjuk vívni a külföldiek rokonszenvét. Tudom, hogy a franciák egy gusztustalan nép, de ők pl. szarnak rá, hogy mit gondolnak róluk. Nekünk is egy kicsit így kellene gondolkodnunk. 3. A 15 perces város is faszság. Az USÁ-ban teljesen élhetetlenek a városok, autó nélkül fingani sem tudsz, nem 15 percre van minden, hanem mérhetetlen távolságra. És ott vannak a nagy kreatív központok, a Google, Faszbuk, ilyenek. Szóval ez is baromság. Annyi igazság van benne, ilyen városokban jó élni. Ezért jó minden európai város. De nem ettől függ a gazdasági csoda. 4. Az is kerül, hogy az amerikai városok minden problémája abból fakad, hogy magas a rasszizmus meg hasonlók. Mint a kommunizmusban a vörös farok, hogy minden mű, bármiről is szólt, a végén kellett valami munkásmozgalmi osztályharcos baromság. Kár erre a faszira ennyi időt pazarolni.
Bocskai István
2022. augusztus 12. 12:24
Érthetetlen, miért hívnak ilyen buziaktivistákat az MCC-re.
csapláros
2022. augusztus 12. 10:12
1. A faszi egy dolgot hagy figyelmen kívül, hogy mindegyik városnak van KÖRNYÉKE is, olyan régiója, amely számára megadja (meg kellene adnia) mindazokat az ellátásokat és szolgáltatásokat amelyek egy kisebb településben már nem nyújtható. Magyarországon az öt nagyváros (Pécstől Debrecenig) és a legtöbb megyeszékhely, valamint néhány történelmi városunk is legalább annyira kreatív a helyi viszonyok között, mint a főváros, amely a globális világvárosok között is egyelőre megállja a maga helyét. 2. Sajnálatos módon, a rendszerváltás kenterbe vágta azt a településfejlesztési szakmát és szervezeteket, amelyek a szocializmusban sem tudták elérni, hogy a politika a városnál is kisebb településeknek is hasonló helyi boldogulási lehetőségeket kínáljanak az eredetileg ott lakók számára, mint a nagyobb, központi települések. Addig, amíg Ausztriában még a hegyi, a Bécstől és a nagyobb városoktól is elszigetelt szállások, tanyák is tovább virágoznak, Magyarországon sorra pusztulnak, rohadnak le és el az aprófalvas térségek és a tanyák is. Ez a MI problémánk és nem ennek a főbaromnak zagyvaságai a meleg, a bohém és a sokszínűség indexeiről. 3. Arról nem is beszélve, hogy ma még bamba pofával bámulja minden szakmabeli azt is, hogy a rendszerváltás utáni nagy lehetőségként, a határ menti együttműködések nyomán, hogyan is nyerik vissza az ottani városok lassan-lassan a Trianon előtti évszázados vonzáskörüket: Győr a Csallóköz, Pozsony a Szigetköz vonatkozásában, de ott a két Komárom, Balassagyarmat, Szombathely, Grác, Szabadka, Szeged, Gyula vagy Arad és Nagykároly is. De ott a börzsönyi Ipoly menti térség is, ahonnan Szlovákián, a párkányi hídon át érhető el legkényelmesebben a legközelebbi nagyváros, Esztergom is.
masikhozzaszolo
2022. augusztus 12. 09:53
Ez olyan férfi, mint az a nő a filmben, amelyik kivágta a nagypapa nagy gonddal, hosszú időn át érlelt sajtját a kukába a hűtőből. Neki az romlott. Pedig csak KREATÍV volt a nagypapa.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!