Kilencvennégy évesen is dolgozott a likőrkirály

Zwack József 1821. április 1-jén látta meg a napvilágot egy kispolgári zsidó családban, a csehországi Batelovban. Szeszipari ismereteit szülőhazájából hozta, húsz éves kora körül már egyedi likőrökön kísérletezett. Azt vallotta, hogy az italokat nem esszenciákból, hanem a nevét adó anyagokból kell készíteni. Ez az alapelv és hetvenöt év kitartó munkája hozta meg számára a sikert. Kezdetben a mai Erzsébet térnél, a Marokkói-udvarban dolgozott, majd a Két szerecsen (ma Paulay Ede) utcába költözött. Húsz évvel később már az Üllői út 19. szám alatt készültek a likőrök, a ma látogatható Unicum gyár pedig 1892 óta működik a Soroksári út és a Dandár utca sarkán. Zwack József 1848 tavaszán, huszonhét évesen vette feleségül Sattler Máriát, akivel tizenegy nappal a forradalom kitörése után tartották menyegzőjüket. A párnak az évek során négy gyermeke született: Hermina, Róza, Ödön és Lajos. Utóbbi csatlakozott a vállalkozáshoz, majd a fiai, – Zwack József unokái – Béla és János is a likőrök bűvöletébe kerültek. Generációk dolgoztak egyszerre a vállalatnál, és ez a fajta tradíció ma is érvényben van.

Zwack József 1885-ben, a budapesti országos kiállításra igazi különlegességgel készült: likőrforrást állított fel. A Budapesti Hírlap beszámolója szerint „egy igen díszes, likőrös üvegoszlopokon nyugvó, lépcsőzetes, obeliszkféle emelvény oldalából forrásként folynak a legkülönfélébb likőrök, melyeket a cég egyik tagja minden egyes vendégnek kis poharakban kiszolgál.” A likőrforrás mellett a lapok azt is kiemelték, hogy a Zwack

hanem a legtisztább, gyógyító erejű, s különösen a gyomor bántalmai ellen hatásosan működő, kitűnő szeszes italokat.” A cég marketingje olyannyira sikeres volt, hogy 1886-ban, az akkor már bevezetett és közkedvelt Zwack-féle Unicumot a lapok a kolera ellen hatásos szerként reklámozták. Sőt, a Vöröskereszt Egylet legmelegebb ajánlásával hirdették a gyár azóta is legnépszerűbb italkülönlegességét.1893-ban nagy gyász érte a gyáralapítót, negyvenöt év házasság után elhunyt szeretett felesége, Mária. Az akkor hetvenkét éves gyáros hitvese elvesztését sosem tudta feldolgozni, és ettől kezdve végképp a munkába temetkezett. Aki ismerte, állítja, hogy az üzletben nem ismert tréfát, szigorú volt, és fegyelmezett.

Antall József egykori miniszterelnök (szemben balról), Görög Ibolya protokollszakértő és Zwack Péter. Fotó: Fortepan/Szigetváry Zsolt

Az üzletembernek azonban volt egy másik arca is: szívén viselte a szegények és rászorulók sorsát, és sokat jótékonykodott.1894-ben arról írtak a lapok, hogy Zwack József szerencsésen megúszott egy balesetet. A Svábhegyről tartott lefelé a kocsijával, amikor a lovak megbokrosodtak, és a kocsi felborult. A likőrgyáros kisebb zúzódásokkal megúszta a balesetet, amiért nem tudott elég hálás lenni a teremtőnek. Éppen ezért 25 forintot ajánlott fel a város vezetőségének, mondván, osszák szét a szegények között. 1896-ban a budapesti millenniumi kiállításon maga Ferenc József osztrák császár és magyar király is beszédbe elegyedett Zwack Józseffel. A császárnak feltűnt Zwack pavilonja, és nagy élvezettel nézte az elegáns formájú palackokat. „A gyár már régóta áll fönn, ugyebár?” – kérdezte Zwack Józseftől. „Igen, Felséges uram!” – válaszolta Zwack, majd a király megjegyezte: „Igazán,

Zwack József 1902-ben 2000 koronás alapítványt hozott létre a 9. kerületi Mester utcai népiskola négy szegény tanulójának évenkénti megjutalmazására. A Zwack-gyár alkalmazottai is hálásak voltak a tulajdonosnak azért, mert nyugdíjalapot hozott létre a gyár dolgozóinak. Zwack József szép kort élt meg. Kilencvennégy évesen is bejárt a gyárba, és a halála előtti évben is volt, hogy napi 400 levelet átnézett és aláírt. Vasárnap délelőttönként pedig fogta a kabátját, a cilinderét, és a külvárosi szegénynegyedeket járta, hogy személyesen ellenőrizze a tőle segélyt kérők valós anyagi helyzetét. Csak a családja tudta, hogy a tetemes vagyonából zsidó gyermekeket taníttatott, eladósorban lévő lányoknak adott hozományt a házassághoz, és szülők nélkül maradt gyermekek költségeit állta az árvaházakban.

Az Úri utca 45-ös ház kapuja. Itt élt a Zwack-család az emigráció előtt. Fotó: Nemzeti Hauszmann Program

A Generálisnak vagy Likőrkirálynak is nevezett Zwack József az első világháború alatt, 1915. február 20-án aludt el örökre. A Károly körút 3. szám alatti lakásából ment a gyászmenet a mai Salgótarjáni úti zsidó temetőbe, ahol imádott felesége mellé temették. Érdemes idézni a halála másnapján megjelent közleményt, amelyet a gyermekei fogalmaztak meg: „Mély fájdalommal jelentjük, hogy családunk feje, forrón szeretett atyánk, a legjobb nagypapa és dédapa, a leggyöngédebb rokon, Zwack József úr nagyiparos, e hó 20-án, életének 94-ik évében, rövid haláltusa után jobblétre szenderült.”

1926-ban aztán Zwack Lajos két fia, János és Béla is a világhírű likőrgyárnál találta meg a számításait. Bár a család 1917-ben áttért a római katolikus vallásra, a harmadik zsidótörvény értelmében üldözöttekké váltak. A vészkorszak alatt Zwack János testvére, Mici gellérthegyi villájában húzták meg magukat és sikerült épségben túlélniük a borzalmakat. A második világháború pusztítása a Zwack-gyárat sem kímélte, a bombák az üzemet is porig rombolták. A háború után a gyárat államosították. Ekkor a család az ország elhagyása mellett döntött.

A Zwack család az emigráció előtt a budai Várban, az Úri utca 45. szám alatt élt egy pompás neobarokk lakóházban. Zwack Péter később úgy emlékezett vissza, hogy szeretett ott élni, de aztán közbeszólt a történelem. Zwack Péter 1987-ben tért haza Magyarországra, majd ismét útjára indította a dédapja, Zwack József által alapított, nagy múltú céget. A Budai Várséták legújabb, Shalom, Buda! elnevezésű tematikus vezetésén a Zwack-család budavári életével is megismerkedhetnek az érdeklődök. Az új tematikus séta – amely a budai Vár zsidó örökségét, nevezetességeit, emlékeit mutatja be – az Úri utca 45. számú házat is érinti.