a teljesen cenzúrázott lapokból is kiderülhet, mi az, amiből hiány van, hiszen nyilván azt lopják a legtöbbet.
Az OSINT-hez egyébként számos egyéb terület tartozik a hagyományos és közösségi média figyelésén kívül: ilyenek például a nyilvános kormányzati statisztikai adatok, az akadémiai publikációk, vagy éppen a kereskedelmi big data. Ezek elemzése azonban meghaladja egy-egy ember erőforrásait. Fentieken kívül az olyan határterületekről származó információk is segítenek, mint a HUMINT (human intelligence) és az OSINT határterületének számító, az adott országból érkező pletykák, szóbeszédek és személyes beszámolók. Sőt egy harmadik, relatív független országból érkező szűrt, vagy éppen torzított információk sokszor érdekesen ellenpontozzák a hivatalos forrásokat. Én például arról, milyen bődületes mennyiségű nyugati páncéltörő rakéta érkezett Ukrajnába, egy szerb barátomtól értesültem. Elmondta, hogy a grillrácsok sokszor betöltötték szerepüket, de egy harckocsira sokszor 4-6 rakétát is indítottak, amelyek előbb-utóbb átütötték a vékonyabb oldalsó vagy hátsó páncélzatot.
Fentiek miatt a sajtóban nyilatkozó legtöbb szakértő nyílt forrásokból tájékozódik. Persze nem beszélhetek mindannyiuk nevében, de az OSINT a legegyszerűbb módja annak, hogy az ember képben legyen és még véletlenül se szólja el magát.
Ráadásul a sajtóban megjelenő térképeket összeállító blogokat is nagyrészt volt hírszerzők készítik. Ilyen például, az Institute for the Study of War vagy a Bellingcat. Az előbb említett térképek és a hozzájuk fűzött kommentárok sokszor önellentmondásban vannak, így még többet elárulnak a valós helyzetről.
Összefoglalva az elhangzottakat: a közösségi média számtalan lehetőséget kínál a tájékozódásra, azonban