Mit tud az oroszok BMPT Terminatora?

Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól. 

***

Az első harckocsikat az az igény hívta életre, hogy nehezen járható terepen leküzdjék a mélységben kiépített állásokat, a szögesdrót-labirintusokat, és legalább a tüzérségi tűz repeszeitől megóvják a bennük utazókat. Egy szóval megoldják a korszak csatamezein azt, amire a gyalogság vagy a lovasság nem volt képes. Azt már csak a második világháború városostromainak pokla mutatta meg, hogy

Ez utóbbi leckét a Szovjetunióból frissen Orosz Föderációvá alakult állam fegyveres erői Csecsenföldön újra kénytelenek voltak megtanulni. A helyi támogatásban bízó orosz szárazföldi erők ugyanis ugyanazzal a megoldással támadtak a szakadár, akkor Icskeria Csecsen Köztársaságnak nevezett régióban, mint amivel eleinte Ukrajnában próbálkoztak.

A sűrűn lakott területekre – köztük a főváros Groznij toronyházai közé – gyalogsági támogatás nélkül beküldött járműoszlopok ugyanúgy jártak, mint keleti szomszédunknál. Jelentős problémát okozott, hogy az 1956-os szabadságharcosokhoz hasonlóan a 3-4. emeletről vagy feljebbről támadó gerillák ellen a legtöbb harcjármű nem tudott védekezni. Főfegyvereik ugyanis legfeljebb egy bizonyos szögig voltak csak képesek tüzelni. Ugyan a harckocsik rendelkeztek a célra alkalmas légvédelmi fegyverekkel, azonban a parancsnok által kezelt nehézgéppuska használatához ki kellett nyitnia a búvónyílást, ráadásul eközben teljesen védtelen volt. Átmeneti megoldásként ZSU-23-4 önjáró légvédelmi gépágyúkkal próbálták kísérni az oszlopokat, azonban a mindössze repeszek elleni védelemmel ellátott eszközök is súlyos veszteségeket szenvedtek.

amely képes magas csőemelkedésű fegyvereivel a magasabb szinteket is tűz alatt tartani.

Így született meg a BMPT Terminátor, amely első verziói egy 30 mm gépágyúval, 4 régebbi Kornet páncéltörő rakétával és egy 7,62 PKTM géppuskával voltak felfegyverezve. A 2000-ben bemutatott típus lényegében egy tornyától megfosztott harckocsi volt, amely helyére a fegyvereket tartalmazó távirányítású felépítmény került. Már az elnevezése is pontosan leírja feladatát: Bojevaja Masina Podgyerzski Tankov – azaz harckocsi kísérő harcjármű.

Videó a BMPT Terminatorról

Bár a T-72/80/90 család legsérülékenyebb jellemzője, az automata töltő berendezés kikerült a járműből, de még az alaptípus gyenge oldalsó és hátsó páncélzatát is jelentősen meg kellett erősíteni. A túlélés esélyének növelését szolgálta a reaktív páncélzat felszerelése, erősebb tűzoltó rendszer beépítése, és a küzdőtértől falakkal elválasztott üzemanyag tartályok használata. A második, rendszeresítésre javasolt változat egy T-72-es alváz fenti szempontok alapján elvégzett jelentős átépítésével készült. A toronyba pedig két 30 mm 2A42 gépágyú, négy lézerirányítású ATAKA rakétavető, két 30 mm gránátvető és egy 7,62 mm PKTM géppuska került, négy fős személyzet mellett.

azonban a jellemzően elhúzódó orosz fejlesztési programokhoz hasonlóan a tesztelés csak 2010-re ért véget. Egy kisebb széria megrendelése után a nagyobb tömegű gyártás beindulására azonban egészen 2017-ig kellett várni. Eközben a gyártó Uralvagonzavod 2013-ban bemutatta a BMPT-2 Terminator-72 változatot. Ez azonban nem egy új típust jelent, hanem egy átépítő készletet, amely segítségével a mostanra elavult T-72-esekből, illetve a megépült alap BMPT-kből építhető át a modern és a tapasztalatok alapján módosított változat.

A modernizáció során a két gránátvető kikerült a harcjármű fegyverzetéből, így lehetővé vált a kezelők számának háromra csökkentése. A továbbfejlesztett tűzvezérlés mellett, a teljes küzdőtér rendelkezik vegyi, és sugárvédelemmel. A rakéta indítókonténerek védelmének növelése mellett a készlet képét képezi a nyugati járműveken is látható SLAT (grill-rács) páncélzat, amely a nehezebben páncélozható hátsó részeket védi.

Ugyan a hírek szerint a T-14 Armata bázisán egy hasonló feladatú eszközt, a T-15 Terminator-3-at is kialakították, a bemutatott képek alapján nem lehet eldönteni, hogy a magas csőemelkedésű gépágyú és a többi fegyver a szabvány lövészpáncélos, vagy a módosított, városi harcra átalakított változathoz tartozik. Mivel az eszköz a BMP T-15 megjelölést viseli, amely hagyományosan az orosz lövészpáncélosok megnevezése, élhetünk a gyanúval, hogy mindössze a rendszeresítendő szállítójármű fegyverei lettek a városi harc körülményeinek figyelembevételével kialakítva.

használatának módja legalább annyira fontos. Nos az alapos orosz tesztek során a harcjármű harcászati alkalmazásának módját is kidolgozták. Hírek szerint városi harcokban két BMPT kísér egy harckocsit, míg nyílt terepen pont fordított az arány. Ugyan a páncéltörő fejjel is felszerelt Ataka rakétáknak köszönhetően a BMPT sem teljesen védtelen harckocsikkal szemben, mégis fő feladata a városi harc.

BMPT Terminator akcióban

Azonban nem szabad elfelejteni: nincsenek csodafegyverek! Az a néhány tucat, legfeljebb pár száz Terminator, amely rendszerben van nem fog csodát tenni, különösen, ha rosszul használják őket. Egyetlen eszköz sem elpusztíthatatlan: több rakéta, vagy páncéltörő lövedék találata a legerősebb védelmet is legyőzi. Hamarosan elkerülhetetlen, hogy megjelenjenek a megsemmisített BMPT-ket bemutató felvételek, és megszólaljon a károgók kórusa.

Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: azt, amit az elfogulatlan szakértők minden egyes alkalommal hangsúlyoznak, a közvélemény pedig csak nem akar megérteni. Ez a konfliktus sok mindenben valóban más, mint a korábbiak. Egy dolog azonban nem változott Clausewitz óta: a háború a politika folytatása más eszközökkel.

Ezen semmilyen katonai eredmény nem változtat, egy teljes összeomlás kivételével.

Ennek pedig még semmi nyoma nincs egyik oldalon sem. A vágyvezérelt nyilatkozatok ellenére sem.

Nyitókép: BMPT Terminator az ukrajnai háborúban (Viktor Antonyuk / Sputnik / Sputnik via AFP)