„Már készítik Berki Krisztián sírhelyét – fotó” – címmel olvashatjuk ma reggel a Bors címlapján a nap legfontosabb hírét: a május 6-án 41 évesen elhunyt celebet a Farkasréti temető 31-es parcellájának egyik sírhelyében helyezik végső nyugalomra ma délután fél háromkor; a cikk csámcsog egy sort a gyászoló özvegy könnyein, felidézi, hogy sok híresség is eljön az eseményre. Ahhoz, hogy azt a nélkülözhetetlen információt is begyűjtse a kedves olvasó, hogy fehér ruhás gyászolókat szeretett volna az FTC egykori vezérigazgatója, már a Blikkre kell átnavigálnia.
Aztán ott vannak a családtagok, a különféle barátok és ismerősök megszólalásai, egyszóval a temetés körüli médiafelhajtás is éppen olyan, mint Berki élete körül volt.
Minden emberi élet elvesztése tragédia, különösen, ha az érintett ennyire fiatalon távozik, ugyanakkor jogos a sokak által felvetett kérdés: a botrányhős-celeb halála pontosan mivel is érdemel több figyelmet, mint egy átlagemberé, aki mondjuk cserébe nem büntetőfékez, polgárpukkaszt és él látszólag irigylésre méltó körülmények között, miközben gyakorlatilag semmivel sem járul hozzá a világhoz, sőt.
S ha megpróbáljuk az indulatot lehántani ezekről a kérdésekről, érdemes lehet közelebbről is megvizsgálni őket.
Mégis mitől volt érdekes egyáltalán ez az ember? Mitől érdekes a halála?
Miért lesz médiaesemény a temetéséből is, és miért generál százezres, milliós kattintásszámot
minden apró hír, ami erről szól, egy országban, ahol állítólag nyolc általános fölött senki sem néz vagy olvas bulvárt (érettségi fölött meg tévéje sincs senkinek, önbevallása szerint)?
A kérdések megválaszolásában segítségünkre van Guld Ádám, a Pécsi Tudományegyetem docense, aki hosszú évek óta kutatja a bulvármédia és a celebek valóságát.
Olyanok is megjelenhettek a médiában, akik korábban sosem
Guld a fenti kérdéseknél messzebbről indít. Mint elmondja, a médiatechnológia változásai hozták magukkal azt, ki kaphat médiafelületet; a rádió, majd a tévé hőskorában még a kevés kiválasztott – politikusok, a kulturális élet meghatározó szereplői, és a szórakoztatóipar legtehetségesebbjei, az úgynevezett sztárok. Majd jött a sok kereskedelmi tévécsatornával tűzdelt világ, ahol megnőtt a kereslet a médiaszemélyiségek iránt, s olyanok is megjelenési lehetőséget kaphattak, akik korábban sosem – fogalmaz a kutató – az emberek figyelmét fenn kellett tartani, elsősorban gazdasági okokból, szenzációkkal, botrányokkal, bármivel. Ugyanakkor, jegyzi meg, valamennyire vigyázott is a médiaipar az igazi tehetségekre, akiknek a (piaci) értékét nem akarta elégetni így,
ehelyett eldobható termékekkel helyettesítette őket, ők lettek a celebek
– fejtegeti. Ők viszonylag hamar kaptak viszonylag nagy figyelmet, s viszonylag hamar alá is hullottak az ismeretlenségbe, az olyan bulvárműsoroknak köszönhetően, mint a valóságshowk, a tehetségkutatók vagy a talk showk.