Élelmiszerhiány lesz, és elég hamar – Huub Ruël holland közgazdász a Mandinernek

 A MCC vendégoktatóját a Corvinák oldalra írt cikke kapcsán kérdeztük az ukrajnai háború világgazdasági következményeiről, valamint a járványidőszak és a háború okozta sokk utáni lehetséges mentalitásbeli változásokról.

***

Az ukrajnai háború egy 2008-ashoz hasonló világgazdasági válságot fog eredményezni? Miben hasonlít, és miben különbözik a két válság természete?

Minél tovább tart a háború, annál mélyebb negatív gazdasági hatásai lesznek. A növekedésre szörnyű hatással lesz. Ha a hazám, Hollandia helyzetéről beszélhetek: a holland kormány február közepén még nagyon optimista volt, mert az adatok azt mutatták, hogy a két évig tartó járványhelyzet után gyors lendületet vett a gazdaság. Aztán jött az ukrajnai háború. Most különböző forgatókönyveket vázolnak fel a közgazdászok,

Mélyebb válságba tehát, mint ami történt 2008-ban?

Nagyon nehéz ezt most megmondani, de vélhetően mélyebbe. 2008-ban a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom rendült meg, így azt vissza kellett szerezni, és ennek érdekében a kormányok be is avatkoztak a pénzügyi intézmények működésébe. Most azonban olyan helyzet van kialakulóban, hogy a krízis nemcsak a pénzintézeteket érinti majd, nemcsak a növekedést nullázza le, hanem például az élelmiszer-utánpótlást is, és várhatóan egy új migrációs válságot is előidéz.

Milyen állapotba került mára az orosz gazdaság a nyugati szankciók következtében? Valóban rövidtávon beomolhat, és bekövetkezhet ott az államcsőd?

Az orosz gazdaságot nagyon keményen megütötték a szankciók. Áruk tűnnek el a polcokról, és az orosz államnak szakaszosan képesnek kell lennie törlesztenie külföldi adósságait. Nehéz helyzetbe kerültek, de

Látjuk most a rubel-elszámolásos esetet. Még annak árán is lépni fog, ha az orosz lakosság szenved. Láttunk már a történelemben csődbe jutott államokat, például Argentínát – ma mégis egy létező állam, tehát az államcsőd nem a világ vége, azt is túl lehet élni. Az államcsőd azonban objektíve egy veszélyes helyzet, de Oroszországnak óriási ásványkincs- és erőforrás-tartalékai vannak, így szerintem meg tudja valahogy oldani.

Huub Rüel holland közgazdász, az MCC vendégoktatója

Kína segíthet Oroszországnak megúszni a fizetésképtelenséget?

Arra tippelek, hogy ezt Kína nem fogja nyíltan meglépni. Egyrészt azért, mert Kínának nem érdeke belesodródni ebbe a konfliktusba, nem akar a Nyugat-Oroszország-konfliktusban részt vevő állam lenni. Másrészt, Kína kapcsolata Oroszországgal egy nagyon opportunista, pragmatikus viszony,

Valamilyen burkolt pénzügyi támogatást el tudok képzelni a részéről, de nyílt kiállást az oroszok mellett nem.

Lesz bármilyen morális kötelezettsége a Nyugatnak Ukrajna háború utáni pénzügyi megsegítésére, az elképesztő mértékű háborús rombolás utáni újjáépítésre?

Ha egy szóval kell erre válaszolni, akkor a válasz: igen. Valóban van egy morális kötelezettség erre, ha nem akar a Nyugat képmutató lenni – évekig ugyanis valóban a nyugati integrációval kecsegtették Ukrajnát, és a nyugati értékek alapján ilyen helyzetben segíteniük kell Ukrajnán.

Még akkor is, ha az infrastruktúráiban szinte teljesen megsemmisített Ukrajna újjáépítése egy pénznyelő automata lesz is? Készen áll a Nyugat – legalább részben – fizetni a számlát?

Ukrajna azért különböző történet, mint Afganisztán. Kulturálisan sokkal közelebb áll a Nyugathoz. Ráadásul ez az ország elhatározta, hogy közeledni akar a Nyugathoz, vannak aspirációi az EU-tagságra. Ami azért egy bonyolult ügy.

Ugyanakkor a hősies ukrán háborús ellenállás az európai közvélemény szimpátiáját kivívta, így most nagyobb esélyük van a csatlakozásra. Az oroszok miatt azonban ennek mindenképp kemény következményei lennének. Ami a segítségnyújtást illeti: az afrikai példák azt mutatják, hogy a fejlesztési pénzek általában elcsordogálnak úton-útfélen, a befektetési gyakorlat pedig azt mutatja, hogy az amerikaiak és a nyugat-európaiak nagyon jók abban, hogyan kell befektetni a saját hasznuk érdekében. Ez azonban nagy hiba lenne Ukrajna esetében. Más gyakorlatra lesz szükség.

Mennyire súlyos az élelmiszerhiány, illetve az éhínség fenyegetése az orosz műtrágyaexport és az ukrán gabonaexport megszakadása miatt?

Azt már most látjuk, hogy az élelmiszerárak jelentősen megemelkedtek. A háború elhúzódása azt jelenti, hogy nagyon gyenge vetés történik Európa-szerte, és így az aratás is gyenge lesz. Ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy

Mennyire hamar? Ősszel?

Ez a folyamat már elkezdődött. Szerintem kora nyáron már látni fogjuk, hogy mennyire súlyos a helyzet.

Mely régiók a legveszélyeztetettebbek?

A gazdag öbölmenti arab államok megoldják, tudnak majd vásárolni gabonát, de a környező országok bajba kerülhetnek a Közel-Keleten. Szíria vagy Jordánia például. Az észak-afrikai országok is, főleg a Száhel-övezetben fekvő államok. Az éhínség valós probléma lesz.

Ezek éppen azok az államok, ahonnan a migrációs hullámok 2015-ben megindultak. Újra nagy nyomás lesz Európán a következő hónapokban?

Ebben egészen biztos vagyok.

Az európai államoknak erre fel kell készülniük. A konzervatív Magyarországnak ugyanúgy, mint a liberális Hollandiának. Bár fontos tudni, hogy Hollandia kulturálisan egy konzervatív ország. A közösségi médiában zajló vitákból látható, hogy a hollandok többsége nyitottabb az ukrán menekültek befogadására, mint anno a szíriaiakéra. Kulturálisan közelebb álló népnek tartják az ukránt.

Ha már szóba hozta ezt a kérdést, mi a fő különbség a magyar és a holland mentalitás, politikai gondolkodás között?

A fő különbség a kormányzati politikák és a kommunikáció szintjén jelentős, az emberek szintjén azonban érdekes módon nem. Az Orbán-kormány világosan a magyar nemzeti érdekek alapján cselekszik, a szuverenitást hangsúlyozza, és kulturális kérdésekben konzervatív álláspontot képvisel. A holland kormány kulturális ügyekben nem konzervatív, liberális nyelvet beszél, a liberális agenda üzeneteit harsogja.

Ugyanakkor a holland emberek többsége nem a hivatalos narratívában gondolkodik, nem a hivatalos kommunikáció nyelvén beszél, az ő hétköznapi gyakorlatuk más.

A háztető ég a fejünk felett, összeomlóban a régi világrend, az EU és benne Hollandia pedig továbbra is doktrinális értékvitákba bonyolódik bele. Ön szerint a háborús fenyegetés, a gazdasági veszélyek miatt eljön az idő, amikor az EU nem olyan ideológiai ügyekkel fog foglalkozni, mint az LMBTQ-jogok, a politikai korrektség, a jogállamiság körüli végtelen viták, hanem a húsba vágó kérdésekkel?

Továbbra is a mainstream szociálliberális értékeit fogja promotálni. Ugyanakkor a mélyben már elindultak változások. Ilyen például, hogy az uniós védelmi miniszterek megegyeztek, hogy egy gyors reagálású hadtestet állítanak hadrendbe, vagy az, hogy végre növelik a védelmi kiadásaikat a NATO-követelmények szintjén. Vagy: holland farmerek a profit helyett egyre inkább a fenntarthatóságra koncentrálnak, a mezőgazdasági körülmények változásait látva. A radikális liberalizmus az individualizmust erősítette meg az európai társadalmakban – minden egyén kiteljesíti a saját vágyait, de együtt nem tartanak igényt egy közös identitásra, nem érzik, hogy egy közösséghez tartoznak. Ez nagy baj.

Háború, éhínség, migráció, csökkenő energiaforrások, sűrűsödő természeti katasztrófák. Ön keresztény, ezért kérdezem: ezek a jelenségek nem emlékeztetik önt a Bibliában jelzett végidők disztopikus jeleire?

Tagadhatatlanul azok a jelek mutatkoznak, amelyek a bibliai előrejelzésekben szerepelnek. De nem szabad ennek túlzott jelentőséget tulajdonítani, van felelősségünk a holnappal kapcsolatosan. Fontos az értékeink mellett kitartani. Én kereszténydemokrata meggyőződésű ember vagyok, gazdasági területen kapitalista nézetű, de az elmúlt évtizedekben uralkodó, a liberális szabadpiaci dogma által vezérelt úgynevezett

A járvány során sokunk abban reménykedett, hogy ez a sokk most elhozza azt a mentalitásbeli változást, hogy az emberek nem akarnak visszatérni a válság előtti hibás pénzügyi, gazdasági gyakorlataikhoz, de sajnos ez nem valósult meg. Most meg itt van a háború.

Most sem reméli, hogy ezen sokkhatások miatt végül az üzletemberek, politikai vezetők máshogy állnak majd hozzá az üzlethez, a cégek működtetéséhez, a gazdaság irányításához?

Az emberek most egy kemény leckét kapnak, és ebből tanulhatnának. Ezek a rendkívüli körülmények, amelyek közepette élünk, megtaníthatnának minket, hogy más módon kell a befektetésekhez nyúlni, többet kell honvédelemre költeni, és így tovább. Régen azt gondoltuk, hogy nem fogadjuk el az autoriter kormányzást a kormányoktól, most pedig

Fogyasztói társadalom és individualista vágyak – ez a jelen régóta. De felelősségnek is kellene ehhez párosulnia – írja ön egy cikkében a Corvinák honlapján. Vállalati társadalmi felelősségvállalás – lesz olyan valaha is?

A 19. században csak néhány nagy vállalat létezett, a munkások tömegei pedig szegények voltak. Egy évszázad során rengeteg cég jött létre, és az általános életszínvonal a munkavállalók számára is jelentősen javult. A jelenkor problémái között ott van például a légszennyezés ügye: a kínai városok levegőminősége a legrosszabbak között van, így itt, Európában gondolhatnánk azt, hogy csak nekik van mit tenniük, de ez nem így van. Nekünk is cselekednünk kell, még ha egy probléma nálunk csak alig érzékelhetően van jelen. Jobb mások hibáiból tanulni, mint a sajátunkéból.

Az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés komoly problémák, az emberiség jövője nagyrészt azon áll, hogy a jelenben mi ezekre a kérdésekre megfelelő válaszokat adunk, és cselekszünk.

A Corvinák a Mathias Corvinus Collegium online tudományos ismeretterjesztő folyóirata. A folyóirat itt olvasható .

Fotók: Ficsor Márton