A tekintély erejével

„Az 1989/90-es rendszerváltozás utáni kormányváltások átmeneti »balesetnek« bizonyultak, a 2010-es rendszerváltozás óta ugyanazon párt és kormányfő uralma alatt van az ország. Egyre többen szokták meg Orbán Viktor uralmát, és vették tudomásul, hogy van valaki, aki irányt mutat a nép számára. Ne tévesszen meg minket Budapest vibráló közélete és kulturális sokszínűsége, amelyből már-már az a látszat keletkezik, hogy a nyugati államokéhoz hasonló állandó, pezsgő viták folynak az országban. A MÜPA impozáns épülete előtt egy nyugati világban érezhetjük magunkat, de több vidéki választókerületben lénygében politikai egyhangúság honol, nem véletlen, hogy a kormánypárt jelöltje kétharmados többséggel tud győzni.

Aki az államhatalom csúcsán van, az felülről tekinthet le a népére, különösen akkor, ha az ellenerő mérsékelt és gyenge – ahogy azt a legutóbbi választások eklatánsan megmutatták. A magyar liberális demokrácia két évtizede (1990-2010) sokak számára káoszt, munkanélküliséget, nagy bizonytalanságot hozott. Orbán Viktor ehhez képest viszonylagos biztonságot emelt be a mindennapokba: a bűnözés a politikai napirendnek nem témája, a munkanélküliség viszonylag alacsony szinten van. A zavarosnak tűnő évek után felértékelődött egy olyan politika, amelyik biztonságot hirdet a lakosság számára. A kormányfő nem pusztán fut a közvélemény hangulata után, hanem képes alakítani, manipulálni azt, és nagyszámú híveire karizmatikus hatást is képes hosszú ideje gyakorolni.

És ha ez nem volna elég, számos helyi embere van a kormányhivatalok, temérdek település élén, akik a mindennapok szintjére transzformálják az erős államvezető akaratát.

Aki jóban van a helyi fideszesekkel, kaphat állást. Aki jóban van a döntéshozókkal, elnyerhet pályázati pénzt. Aki jóban van a médiahatósággal, kaphat rádiófrekvenciát. Ennek a hierarchikus függésnek a csúcsán Orbán áll. Mi ez, ha nem erő? Mit lehet neki ellenszegezni? Egy másik erőt.

Egy másik nagy politikai pártot, egy másik ideológiát, egy sokak számára szimpatikus kulturális alternatívát, nagy társadalmi mozgalmat, egy olyan politikussal az élen, akit egyértelműen támogatni tudnak az ellenzéki pártok, aki tehetséges szónokként emberek sokaságát nyűgözi le, akit egy nagy szervezet és hálózat segít, aki másfelől megfontolt, és tudja, hogy mit akar.

Miért szavazna a többség egy olyan politikusra, aki folyamatosan magyarázza a szavait, majdnem minden fellépésekor elnézést kér? Miért szavaznánk egy olyan politikusra, aki ugyanolyan esetlennek, csetlő-botlónak látszik, mint mi magunk? Orbán Viktor kihívójának már az ellenzéki létében is sugároznia kell magából a felsőbbrendűséget és a tekintélyt, ha hatalomra akar kerülni.”

Nyitókép: Facebook