Oroszországot évekig fenyegetésnek fogja tartani a Nyugat – Stepper Péter és Ilyash György elemzése

Maráczi Tamás írása

***

„A háború következményeként az európai biztonsági architektúra megváltozása történik, a következő évtizedekben ez lesz az első számú biztonsági kihívás” – szögezte le a szakértői beszélgetés elején az ukrajnai háború európai biztonságra gyakorolt hatására vonatkozó kérdésre Stepper Péter. A NATO-szakértő szerint

sok európai ország, NATO-tagállam nem tudta saját választópolgáraival elfogadtatni a haderőfejlesztés ötletét, az orosz támadás után azonban több állam (Németország és Olaszország) szinte azonnal bejelentette: növelik a védelmi kiadásaikat.

Stepper szerint ez különösen a német esetben jelentős esemény: Németország eddig korlátok közé szorította védelmi költségvetését, visszafogott volt a szövetségesi katonai akciókban való részvételben, most azonban a NATO-követelményt teljesíteni akarja, „GDP-arányosan a költségvetés 2 százalékát katonai fejlesztésekre tervezik költeni, az évi 50 milliárd dolláros védelmi büdzsét egy 100 milliárdos kiegészítő csomaggal fejelték meg”.

A 2014-es orosz katonai akció, Krím elfoglalása a NATO-szakértő szerint ébresztően hatott: egy geopolitikai kihívó jelentkezett Oroszország személyében az EU szomszédjában. Az addigi aszimetrikus háborúk (Afganisztán, Irak) után a NATO-nak a legrosszabb forgatókönyvre kell felkészülnie:

– vonta le a konklúziót Stepper.

Ilyash György, a Külügyi és Külgazdasági Intézet Oroszország-szakértője

Hogyan lehetett volna elkerülni a háborút?

Az eredők között Ilyash György felhívta a figyelmet a NATO felelősségére: a Nyugat nem kezelte Oroszországot nagyhatalomként, több mint tíz éve hangoztatott biztonsági aggályait elemezték ugyan, de nem gondolták, hogy az oroszok egyszer olyan katonai kapacitásokra tesznek szert, hogy követeléseiknek érvényt tudnak szerezni. Mint mondta, amikor Moszkva először jelentkezett az aggályaival, akkor még az foglalta le az energiát, hogy megpróbált kievickélni az 1990-es évek elején bekövetkezett összeomlás következményeiből. A nyugati hatalmak ott is hibát követtek el, hogy a 2008-as grúziai, majd 2014-es krími és a szíriai

Az Oroszország-szakértő szerint Ukrajna bánhatja, hogy nem elégedett meg a minszki egyezmények elfogadásával, a két, azóta már függetlenségét deklaráló szakadár terület autonómiát kapott volna, ehelyett most az ukrajnai civil és katonai infrastruktúra megsemmisülése zajlik. „A mai események ismeretében a minszki egyezmények egy csodaszer lett volna” – tette hozzá.

– értett egyet kollégájával Stepper Péter, megjegyezve azonban azt is, hogy nem tudjuk, hogy volt-e egyáltalán őszinte szándék a feleknél a tárgyalásos megegyezésre. Az amerikai narratíva azt hangoztatja hónapok óta, hogy az oroszok megegyezési hajlandósága elterelő lépés volt, folyamatosan a támadást készítették elő – de az is lehet, hogy ez a narratíva csupán az amerikai információs háború része.

Stepper Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet NATO-szakértője

Az eldöntött stratégiák alapján zajlik-e az ukrajnai háború?

„Nem hinném, hogy Oroszország villámháborúra készült volna, a korábbi háborúk is hetekig tartottak. Ukrajna egy hatalmas területű állam, lehetetlen, hogy néhány napos hadműveletre terveztek az oroszok” – cáfolta Ilyash György a nyugati híradások visszatérő vádját, miszerint az orosz hadsereg nem tudja tartani a parancsnoksága által kijelölt katonai menetrendet. A kutató szerint

a nyugati források próbálják az oroszok akcióját rossz színben lefesteni. Ugyanakkor éppen a  dezinformációs vihar miatt ugyanígy lehetséges az is, hogy ez a tényező igaz, és  az orosz alakulatok valóban elakadtak az ukrán ellenállás miatt. Ilyen zavaros háborús helyzetben még a kutatók dolga is nehéz az eligazodásban – magyarázta Ilyash –, mivel a nyugati és az ukrán kommunikáció csőstől folyik, az orosz kommunikáció pedig központosított, egyszerű: az orosz honvédelmi minisztérium szóvivője rövid mondatokban összefoglalja, amit kommunikálni akarnak.   

„Nem gondolom, hogy az oroszokat meglepte az ukrán ellenállás, nem számíthattak könnyű megadásra” – vette át a szót Stepper Péter, egyúttal cáfolva azt az amerikai nézetet, miszerint Putyin egy forgatókönyvben, a háború megindításában gondolkodott volna. A KKI kutatója szerint több forgatókönyv lehetett az asztalon, ha Ukrajna demilitarizálásának,

Stepper szerint az sem igaz, hogy a Zelenszkij-kabinet csupán Washington bábkormánya lenne, ő úgy vélte, hogy az ukrán kormány autonóm szereplő, és éppen ők a fő játékosok a történetben. „Erőt mutatnak fel, amerikai modern fegyverek érkeztek hozzájuk, de aha z orosz hadsereg elhatározza, hogy nemzetközi jogsértések és civil áldozatok árán is véghez viszi az akaratát, akkor nem sok esélyük marad az ukránoknak” – vélekedett.

„Egyfajta alvajáró üzemmódban vannak a világ vezetői” – tette hozzá Ilyash György. Mint fogalmazott, a nyugati vezetők nem akarták elhinni az orosz követeléseket, majd azt, hogy Moszkva nyitott lenne a tárgyalásra. A másik oldalon

nem akart stratégiai fegyvereket telepíteni Ukrajnába. Ráadásul – nem alaptalanul – az oroszok meg vannak győződve, hogy Ukrajna nyugati támogatással előbb vagy utóbb háborút kezdeményezne Oroszország ellen, ezért Ilyash szerint az orosz offenzíva orosz értelmezés szerint egy megelőző csapás.

Stepper Péter, Ilyash György és Maráczi Tamás moderátor (e cikk szerzője) a Scruton Közösségi Térben rendezett beszélgetésen

A konfliktus lehetséges kimenetelei

Ilyash György szerint a háború berobbanásával egyre kevesebb opció marad; a háború előtt több diplomáciai kompromisszum volt az asztalon, valamelyik elfogadásával a háborút el lehetett volna kerülni. Ukrajnának

mert akkor értelmetlen volt az áldozathozatal. Az Oroszország-szakértő ugyanakkor paradox módon azt sem zárta ki, hogy a kialakult helyzet akár inspirálhatja is a feleket arra, hogy valamilyen diplomáciai kompromisszum irányába mozduljanak el.

Az orosz követelések azonban nagyobbak lesznek, mint a konfliktus előtt – vitte tovább a gondolatot Stepper Péter, hozzátéve, hogy még nem tudjuk, milyen hatásuk lesz a nemzetközi gazdasági szankcióknak az orosz pozícióra. „Azt azonban nem gondolhatjuk, hogy a SWIFT-ről való lekapcsolás eltántoríthatja Putyint ukrajnai stratégiai céljai megvalósításától” – hívta fel a figyelmet. A kutató rövidtávon nem, hosszútávon azonban már valószínűsíti a komoly gazdasági-társadalmi hatást a büntetőintézkedések révén; szerinte ha a konfliktus elhúzódik, az orosz lakosság tűrőképessége is gyengülni fog, és

a tárgyalóasztalnál kell megoldást keresnie.

Ilyash Görgy hasonlóképpen vélekedett: nem tartotta valószínűnek, hogy a gazdasági szankciók rövidtávon az orosz rendszer megrendülését hozzák, de abban az esetben, ha az oroszok nem tudják megvalósítani rövid távon a céljaikat, és a konfliktus az afganisztánihoz vagy a szíriaihoz hasonló több éves konfliktussá szélesedik, nem tartja kizártnak, hogy a politikai váltás is bekövetkezhet.

A nagy kérdés azonban az, hogy lesz-e valaha EU- és NATO-tag Ukrajna? Ilyash György szerint belátható időn belül nem lesz az. Mint mondta, a következmények nagyban attól függenek, hogy a háborúnak mik a lehetséges kifutási forgatókönyvei, hogyan végződik a konfliktus. Ukrajna esélyei nem jók, mert először is meg kell, hogy maradjon mint állam, másrészt Oroszország számára

Arra a kérdésre, hogy a katonai beavatkozással mik az oroszok végső céljai, a KKI kutatója azt válaszolta: a Krím orosz felségterületként való elismerése, a két szakadár entitásnak a korábbi adminisztrációs területi határok mentén történő állami elismerése, illetve Ukrajna demilitarizációja. „Hogy ezeket túl mi az orosz szándék, azt nehéz megítélni, de úgy tűnik, Ukrajna állami létét nem akarják megszüntetni” – mondta Ilyash, felhívva a figyelmet arra, hogy az oroszok ezt 2014-ben is megtehették volna, de nem tették.

Milyen lesz az új valóság az ukrajnai háború után?

Oroszországnak azzal kell számolnia, hogy ez most jó pár évig fenyegetésként lehet rá tekinteni, és a védelmi kiadások emelése, a biztonság érdekében az európaiak hajlandók lesznek néhány más célról lemondani – vélekedett Stepper. „Az európaiak ellenálló képességét, értékek melletti kiállását nem kellene alábecsülni” – mondta, emlékeztetve, hogy közvélemény-kutatások szerint 20 évvel ezelőtt a nyugati világ a legnagyobb fenyegetésnek a terrorizmust tartotta, a konvencionális háborút akkor csupán a megkérdezettek 5-6 százalék ítélte annak. „Kíváncsi vagyok, hogy néhány év múlva az európai felmérések mit mutatnak majd; a nagyhatalmi versengés, az új hidegháború és a katonai fenyegetés milyen faktort jelent majd” – hangoztatta.

A NATO-szakértő szerint 2008 óta zajlik a védelmi szövetség

A haderő-modernizációs programok elmaradtak, gyenge a  parancsnoki rendszer koordinálása, nincsen elég összehangolt hadgyakorlatozás, a különböző tagállami harcászati rendszerek összekapcsolhatósága sem flott. Nem véletlen, hogy Oroszország lépni mer, érzi a NATO gyengeségét.

Stepper elmondta: a NATO biztonsága az amerikai nukleáris elrettentő erőn alapul, de hogy ennek bevetésére nem kerüljön sor, ahhoz az szükséges, hogy „a hagyományos hadi komponensek szintjén se jöjjön létre egyensúlytalanság az ellenféllel – ezért most az elrettentés szintjét növelik”.

Hogy az orosz fenyegetés arra készteti-e Finnországot és Svédországot, hogy hosszú évtizedeken át deklarált semlegességi politikájukat feladva kérjék a NATO-tagságot, Ilyash György azt válaszolta: ha Oroszország az ukrajnai háborúban meggyengül, akkor ezt meglépheti a két ország; ha nem gyengül meg, akkor nem biztos, hogy érdemes vele egy konfliktust megkockáztatni a NATO-tagság miatt.

és azt még nem tudjuk, hogy az új világba mi minden fér bele” – zárta gondolatát az Oroszország-szakértő.

A beszélgetésről készült videó teljes egészében itt tekinthető meg.

Nyitóképen: Az ukrán területvédelmi alakulatok egyik tagja egy férfival beszél egy orosz légicsapásban megrongálódott lakóépület romjai között a Kijev közelében lévő Horenka településen március másodikán. Fotó: Ficsor Márton