Mi a magyar észjárás – és mi van az amerikaiak fejében?

„Kályha melletti beszélgetéssel” zárult az MCC Budapest Summit rendezvénysorozata, mely során Peter Boghossian filozófus, oktató, író, az MCC vendégoktatója, Rod Dreher, a The American Conservative vezető szerkesztője, az MCC és a Danube Institute vendégoktatója és Orbán Balázs, az MCC kuratóriumának elnöke, államtitkár beszélgettek. A műfajt Boghossian egyfajta őszinte „hangosan gondolkodásként” definiálta. Az angol nyelvű beszélgetés elején Dreher megemlítette, hogy bár Boghossian baloldali, mégis szabadabban tudnak itt közösen beszélgetni a konzervatív MCC-ben, mint bárhol az Egyesült Államokban.

Boghossian számára a Magyarországon való tartózkodás nagy tapasztalat volt, és egy olyan szellemi pihenés, amire szüksége volt, mivel otthonát, Portlandet „elbukott” városnak írta le, ahol bűnözés uralkodik. Pozitív meglepetés volt számára, hogy amikor ellenzékiekkel akart találkozni, az MCC segített neki megszervezni a beszélgetéseket, és hogy amikor Krekó Péter és Orbán Balázs találkoztak, a két férfi kezet rázott és normális hangnemben eszmét cseréltek, ez szerinte Amerikában ma elképzelhetetlen.

Dreher szerint Amerika ma ott tart, mint Spanyolország nem sokkal a polgárháború előtt. A társadalom szétszakadt, az ellenfeleket dehumanizálják.

Rod Dreher bedobta, hogy Joe Biden egy kutyafetisiszta drag queent nevezett ki Amerika vezető nukleáris ügynökségének élére Sam Brinton személyében, amit ő hihetetlen fejleménynek nevezett. Boghossian ellenkezett: szerinte, ha jó munkát végez a férfi, akkor ki érdekel, mit talál izgatónak. Maximum azért lehetne tiltakozni ellene, mert széles nyilvánosság előtt beszél erről. Dreher és Orbán úgy vélték, hogy a magánélete nem befolyásolja egy szakértő alkalmasságát, mivel egy felnőtt azt csinál, amit akar. Orbán szerint a „vörös vonal” ott van, amikor az adott személy szexuális preferenciáit másokra akarja kényszeríteni. 

Dreher szerint viszont a helyzet nagyon gyorsan romlik, már semmit sem lehet mondani az ilyen viselkedésformák ellen. El sem tudja képzelni, mennyire retteghetnek Brinton alkalmazottjai, hiszen ha bemegy egy női ruhában a munkahelyére, csak arra vár, hogy valaki megszólja, hogy aztán tönkretehesse annak az életét. Boghossian úgy látja: nem mindegy, hogy egy rendőr vagy egy kertész rendelkezik erőszakos fétisekkel, a kontextust is látni kell. Dreher szerint vannak olyan devianciák, amiket szégyellni kell és meg kell bélyegezni. Boghossian úgy vélte, hogy a fétisek nem erkölcsös vagy erkölcstelen dolgok,

Rod Dreher jelezte, hogy ha nem lehet elítélni, amit Brinton csinál, akkor felmerül a kérdés: akarjuk-e, hogy a gyerekeink majd az ő „beteg kutyái” legyenek? Dreher fél, hogy az út végén a pedofília lapul. Boghossian vitatta, hogy a gyerekekre veszélyes, ha rátalálnak egy videóra Brintonról.

Orbán azt felelte, hogy ő két gyermek édesapja, és kihívást jelent megmagyarázni nekik a világ dolgait. Bizonyos életkorban már meg lehet magyarázni az eltérő nemi viselkedést, de bizonyos kor alatt nem. „Ezért meg kell húzni a határt.” A politikus hasonlata szerint az ember képzelheti magát szarvasnak, de nem mehet fel az autópályára, a kérdés tehát, hogy van-e autópálya a képletben.

Orbán Balázs feltette a kérdést: miképp lehetséges, hogy Amerikában ezekről a dolgokról vitatkoznak? Magyarországon ugyanis azon vannak, hogy a társadalmi viták olyan dolgokról szóljanak, amelyek az emberek többségét érintik. Boghossian szerint az Egyesült Államokban egyszerűen nem tudják megállapítani a fontossági sorrendet az erkölcsi kérdésekben, az, hogy névmásokról vitatkoznak, „őrültség”. A kommunisták a gazdasági piramist akarták lapossá tenni, a woke eszme pedig a privilégium-piramist akarja feje tetejére állítani.

Dreher hozzátette: a marxisták a hatvanas évekre elveszítették a gazdasági vitát, és ezért a kultúrára álltak rá.

Orbán szerint az is gond lehet, hogy az amerikaiak hozzászoktak, hogy ők a vezetők, nincsenek kihívók. De most az USA stagnál, új szereplők léptek a világporondra. Magyarország most magabiztosabb lelkiekben, ami furcsa, mivel sokkal kisebb, mint Amerika. Dreher szerint Magyarország kicsi és szegény ország, ezért nem engedheti meg magának, hogy hibázzon, eközben Amerika „beleőrült” a pénzbe és a hatalomba. A Bush-kormányok alatt Amerika azt hitte, hogy ő formázza a valóságot, ez elbizakodottság volt, és most meglesz a böjtje. 

Peter Boghossian feltette a kérdést: lehet rossz dolgokat értéknek tartani? Sajnos igen, hiszen most komplett társadalmak épülnek erre. A woke eszme egy kulturális méreg, amely leépíti a társadalmat. Boghossian kénytelen feltenni a kérdést: milyen értékekkel járunk jobban, a keresztény vagy woke értékekkel – vagyis a teljes társadalmi megsemmisítéssel? Nem jobb-e a megbocsátás értékét szem előtt tartó társadalomban, még akkor is, ha nem hiszünk Jézusban? Orbán Balázs szerint ezt gondolja a magyar kormány is, mert bár a magyar emberek többsége nem jár templomba, a többség fontosnak tartja a keresztény értékeket.

Ezen felül a hazafiasság is gátat szabhat a woke nézeteknek. Rod Dreher figyelmeztetett, hogy az állam tiszteletének nem szabad bálványimádásba csapnia. A szeptember 11-i merényletek után elhitte, hogy Amerika dolga Irakban beavatkozni, de utólag rájött, hogy csak játszottak az érzelmeivel, a demokrácia exportálása csak az imperializmus leplezése volt.

Orbán szerint a magyar emberek nem támogatnák a beavatkozásokat. Ezen a ponton szavaztatták a közönséget, hogy akarják-e, hogy Magyarország beavatkozzon a világ különböző pontjain, de csak az amerikaiak tették fel a kezüket, az előadók nagy derültségére.

Az esemény végén kérdések hangzottak el, többek között Katy Faust amerikai írónő is kérdezett, akinek Szemünk fényei című könyve most jelent meg magyarul az MCC Pressnél. Faust jelezte, hogy amerikai jobboldaliként a kicsi állam és a magántulajdon híve, nem támogatja az újraosztást, a magyar kormány viszont komoly szociális politikát folytat, ennek okai iránt érdeklődött. Orbán azt felelte, hogy a magyar kormány a valóságot nézi és praktikus politikát folytat: az árstop például nem volt kapitalista döntés, de segítette az embereket. 

Fotók: Molnár Mihály