„Szigorúan nem »szakértői« gyors helyzetértéklés következik.
1. Ukrajna nem létezik, nem is létezett soha. A hozzánk közeli nyugati rész és a keleti rész két külön világ. Putyin mindössze annyit tesz, hogy de jure is szentesíteni akarja azt, ami de facto már évek óta a helyzet. Itt Hruscsovok húzogattak vonalakat, és az ilyenek tartóssága pont akkor látszik, amikor összeomlanak olyan összetákolt egységek, mint a Szovjetunió meg Jugoszlávia.
2. A 2008-as grúz balhéval sokan vonnak párhuzamokat, de rengeteg az eltérés. Akkor valóban a grúzok mentek neki az oroszoknak (amikor Putyin épp olimpiázott), egyértelmű volt, ki akarja erősebben a konfliktust. Most viszont Putyin lépett. Semmi jel nem utal arra, hogy a kedélyeket az elmúlt hetekben hűteni vágyó ukrán vezetés élezni akarta volna a konfliktust. (Időközben biztos rájöttek, hogy a feláldozható szerepét játsszák a nagyok brenkóskodásában.) Nyilvánvalóan azért lépett Putyin, mert tudta, hogy megteheti, de egyelőre nem látom értelmét, hogy benyaljuk az ukrán gleiwitz sztoriját.
3. Két veszélyes baromság létezik a helyzettel kapcsolatban a honi közéletben. Az egyik (jellemzően az ellenzéki) szerint szügyig bele kell állni és atlanti héjaként hadat üzenni a Szovjetuniónak. Ez a múlt században egyszer olyan jól bejött, hogy jobb lenne, ha kihagynánk. A másik, hála Istennek csak a margón létező megfejtés szerint csatlakozzunk Putyinhoz egy majdani virágzó Eurázsiai Unió reményében. Egyik sem érdekünk. Felejtsük el azt, hogy a Nyugat, az EU vagy az USA a »jó arcok«, a ruszkik meg a rosszak, de azt is felejtsük el, hogy Putyin a civilizáció megmentője, »kereszteshadjáratot« folytat a hagyományos értékek megvédéséért és álljunk mellé. Ideologikus baromságok. Mindkét fél az érdekeit akarja érvényesíteni, és egyik sem mindig szép eszközökkel.
4. Magyarország egyetlen érdeke tényleg a béke, de nem azért, mert viráglóbáló hippik vagyunk, hanem azért, mert a szomszédunkban zajló konfliktus eszkalálódása semmilyen értelemben nem tesz jót nekünk. Az eddigi kormányzati nyilatkozatok - egyelőre - a maximumot jelentik, amit ebben a helyzetben mondani lehet, azaz az EU és a NATO tagjaiként azt tesszük, amit tennünk kell, és közben igyekszünk asztalhoz ültetni a feleket.