„Miért idegesít, hogy Orbán Viktor disznót vág? Ezen gondolkozom, mióta láttam a videót. Sokáig nem tudtam, csak éreztem belül egy mély undort... és kerestem a magyarázatát.
Aztán ma reggel rájöttem, mi zavar: a szereptévesztés.
Kádárt például fotózták a kissámlin, krumplipucolás közben. Hogy jobban magáénak érezze a nép. Hogy azt érezzék, ő is csak egy a kisemberek közül, a nép egyszerű fia.
Én meg valahogy undorodom ettől. Egyrészt mert hazugság a teljhatalmú zsarnokról azt a képet festeni, hogy »közülünk egy«, másrészt mert nem is akarom, hogy a vezér ugyanolyan legyen, mint bárki más.
Nem a legjobbnak kéne vezetni? Annak, aki a legokosabb, legügyesebb, legrátermettebb?
Az én világképemnek jobban megfelelne, ha Orbán a kvantumszámítógépről tartana kiselőadást. Ha a globális felmelegedés elleni élharcos lenne. Ha aközben látnám, hogy azt végzi, ami a dolga.
De ő disznót vág. És mind tudjuk, hogy ezt kell tennie, ez a helyes döntés, hiszen az egységsugarú magyar állampolgár amúgy sem értene egy büdös szót sem, ha a kvantumszámítógépről beszélne vagy a globális felmelegedés ellen harcolna.
És ezért nem is baj, ha neki sincsen fogalma ezekről. Ha nem tudja elvégezni azt, ami valójában a dolga lenne.
De komolyan: el tudod képzelni, ahogy Churchill disznót vág egy választási kampányban? Vagy Deák Ferenc?
A krumplit pucoló vagy disznót vágó diktátor az ország szegénységi bizonyítványa. Amikor az az elvárás, hogy a másiknak se legyen jobb, a szomszéd tehene se éljen boldogabban, akkor sem, ha ő lenne közülünk a legjobb...
... ezért nem is kell a legjobb megválasztására törekedni. Elég, ha azt hazudja, hogy olyan mint mi. Elég, ha ezért szimpatikus.
A miniszterelnök tudjon jól moslékot adni a disznóknak és tudjon sok pálinkát inni. És legyen szegény – ahogy szegény Orbánnak köztudottan »nincs is vagyona«.
Akkor lesz jó vezére a népnek! Akkor nem lesz rá senki irigy! Ha pont olyan egyszerű, mint a szavazója.
És ne feledjük: ez a színvonal már háromszor volt elég Magyarországnak az elmúlt három alkalomból.”