Európa ma kulturális talajvesztettségtől szenved, mindennap tapasztalhatjuk ennek megnyilvánulásait.
Máthé Zsuzsa írása a Mandiner hetilapban
A kultúra tágabb értelemben az a modell, amely szerint élünk, amilyen elvárásokat megfogalmazunk a közösségeinkről, és amihez életvitelünket is igazítjuk. Egyfajta láthatatlan háló, amely körülvesz minket, befolyásolja életmódunkat, céljainkat, eszményeinket is, és kihatással van munkánk minőségétől kapcsolataink milyenségéig sok mindenre. Teszi ezt belénk ivódott gesztusainkkal, viselkedési normákkal, nyelvünk folytonos változásban álló, a világot leképező alakulásával.
Szent II. János Pál pápa az Evangelium vitae című, 1995-ös enciklikájában foglalkozik azzal az ellentmondással, amely a modern nyugati embert jellemzi: a jóléti társadalmakban élve egész egyszerűen elfelejtettük, hogy Isten teremtményeiként arra vagyunk hivatva, hogy részesei legyünk a titokzatos isteni terv megvalósulásának, amely a Teremtés könyvétől bomlik ki a Szentírás lapjain. Pedig egyedül ebből a „földöntúli” hivatásból fakad emberi méltóságunk, életünk értékessége – hívőknek és keresőknek egyaránt. Az életet értéknek tartó szemléletből, a keresztény emberképből származik mindaz, amit Európa adott népeinek és a világnak: szociális gondoskodás, a hatalomgyakorlás korlátainak kijelölése, a nemzetek sokszínűségének elismerése és a páratlan kulturális teljesítmény, amely az öreg kontinens szellemi öröksége a francia katedrálisoktól a német muzsikán át a magyar néptáncig.
Az emberi élet értékessége ellen irányuló tendenciákról váteszi gondolatokat fogalmazott meg a szentté avatott pápa: „A tudomány és a technika fejlődésével körvonalazódik egy új civilizáció, mely az élet elleni bűnök eddig ismeretlen arcát mutatja: a személyes szabadság jogán a közvélemény széles rétegei igazoltnak látnak bizonyos élet elleni bűnöket, s nemcsak büntetlenséget, hanem egyenesen jóváhagyást követelnek az állam részéről, hogy szabadon, sőt ingyenesen hajthassák végre azokat. […] Mindezzel olyan döntések, amelyeket korábban az erkölcsi közvélemény vétkesnek tekintett és elítélt, társadalmilag elfogadottá válnak. […] A végeredmény drámai: az eltompult lelkiismeret csak nagyon nehezen találja meg a különbséget jó és rossz között az emberi élet értékét alapjában érintő dolgokban.”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A húsvéti szent három nap kezdetén, a kampány finisében beszélgetett Orbán Viktor Máthé Zsuzsával, a Szent István Intézet igazgatójával, a Misszió DPK alapítójával a Karmelita kolostorban. A beszélgetés középpontjában a hit, a keresztény politika és Európa jövője állt.
Az MMA-elnök szerint a bajok nem itt és nem most kezdődtek. Hanem amikor kétszázötven éve úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk életünkből a tekintélyt és legfőképpen a Fennvalót.
Hogyan szabályozza, cenzúrázza a médiát az EU úgy, hogy tagállamoktól von el jogköröket és liberális NGO-kra bízza a közösségi platformok ellenőrzését? Béky Zoltán médiajogász a legújabb kötete kapcsán kérdeztük az uniós cenzúráról. Interjúnk.
Nagy horderejű döntést hozott egy amerikai esküdtszék: a felperesnek 3 millió dollár kártérítést megítélve kimondta, hogy tech cégek tudatosan függőséget okozó algoritmusokkal működtetik oldalaikat.
Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság a Digitális Szolgáltatásokról szóló jogszabályt (DSA) a magyar választások befolyásolására használja.
Miután szerdán kiderült, hogy a Facebook korlátozza a kormányfő bejegyzéseit, csütörtökön az EU bejelentette, hogy háttérbe szorítja azokat a tartalmakat, amelyeket „vitathatónak” minősít.
A beszámolók szerint a támadásban egy erőmű és több lakóház is megrongálódott.
A verőfényes Szent Péter teret teljesen megtöltötte a pápa szavait hallgató tömeg, amely egészen a térre vezető sugárút közepéig ért.
