Hogy tudtok a Nyugatról hadoválni, ha tesztek minden uniós alapelvre, elképzelésre?
„»Nem bontjuk le a kerítést. Maradjon. Mert nagyon sokan ezt hiszik biztonságuk garanciájának. Akkor legyen. Bármeddig. Nincs helye racionális érvelésnek. Nincs rá szükség. Ha kerítés kell, legyen!« – soha a büdös rohadt életbe nem gondoltam volna, hogy Gyurcsányt fogom idézni. De kénytelen vagyok, hogy elmagyarázzam: ha nem bontjátok le azt a búvaltoszott, emberellenes, irracionális háborús giccset a határról, az öncélú politikai szadizmus emlékművét, akkor felesleges kormányra készülni. Akkor ugyanazt a gyáva, megalkuvó, önző, politikai elképzelések, tartalmak nélküli autokrata demagógiát hozza az ellenzék, amivel a Fidesz itt terpeszkedik. Mire való a kormányváltás, ha érdemben, lényegileg nem történik semmi? Ha ugyanolyan sunyi taktikázás megy, a propagandával felhergelt, nyüszítő ösztönök kiszolgálása?! És hogy a rossebbe veszitek a szátokra Európa nevét, hogy tudtok a Nyugatról hadoválni, ha tesztek minden Uniós alapelvre, elképzelésre?
Öt éve halt meg Kakuk György barátom. A DK egyik nagyon becsületes politikusa (a nagyon kevesek közül). Öt év. Ez nem sok idő. Emlékezni kéne rá. A menekültútvonalról írt riportjaira. Arra, ahogy a legnagyobb hidegben, esőben, fagyban, kétségbeesett tömegekkel menekült együtt, akadályt nem ismerve volt a bajban lévőkkel. Arra, amikor kiutazott Irakba, a tűzvonalba: hogy látni lehessen kik, és miért jönnek. Arra, amikor kiment a szerb-magyar határra, hogy kerítést bontson. Arra, amikor a magyar hatóságok megmotozták, előállították, őt mint kerítésbontót-határsértőt.
De hát nyilván, ebben a társadalomban, ebben a politikai kultúrában úgy tűnik el egy ember, egy életmű, mintha soha nem lett volna. Úgy köpjük szembe saját bajtársainkat, saját legjobb barátaink kezét úgy engedjük el, úgy fordítunk hátat legjobb embereinknek, mintha soha nem lettek volna. Mintha soha semmit nem tettek volna le az asztalra. Mintha nem kötelezne az örökségük. Mintha nem az lenne a kicseszett dolgunk, hogy azokért, akik szívüket, a lelkület kitették elénk, feláldozták a maradék energiáikat, az utolsó leheletükkel is meneteltek – azoknak az emlékét, üzenetét körömszakadtunkig ápoljuk. Hűséggel és kompromisszumok nélkül. J
Nem fogok Gyurcsánnyal vitatkozni. Erre a szemforgató gyalázatra már nem érdemes válaszolni.
Álljon itt csak annyi: 2017 januárjában, 52 évesen ment el Kakuk György.”
Fotó: Parászka Boróka, Facebook
A Szocialista Párt politikusa azzal vádolja Orbán Viktort, hogy szögesdrót-kerítésekkel váltja ki az európai szolidaritást – ő ehelyett azt javasolja, hogy Magyarország inkább fogadjon be migránsokat.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete szerint az újságíró a szakmai hitelessége is megkérdőjelezhető.
A balos publicista szerint tisztázni kellene, jó-e, ha ugyanazok lépnek fel politikai döntéshozóként, cselekvőként, elemzőként és elszámoltatóként.
Az újságíró nem érti, hogy „hogyan vált nyilassá ez a rezsim? Húsz év alatt, a szemünk előtt, a passzív asszisztenciánk mellett...”
A szociáldemokratára maszkírozott szocialistára maszkírozott kommunisták egykori üdvöskéje, a magyar ellenzék állócsillaga esszét írt az Indexre.
A két újságíró között már hosszú ideje húzódik a konfliktus.
Az Abramsokból ötöt már kilőttek, pedig ezek a páncélosok úgy érkeztek meg Ukrajnába, hogy segítségükkel fordulatot lehet elérni a háborúban.
Aggasztó az ukrán katonák morálja, ami Zelenszkij szerint az online szerencsejátékoknak és a vele járó anyagi veszteségnek is köszönhető. Az elnök levélben kérte a Google-t és az Apple-t, hogy Ukrajna területén távolítsa el a kaszinóalkalmazásokat a szolgáltatásaik közül.
