„Szép és szabad vagyok” – Az égi zenekarhoz Póka Egon is csatlakozott

Idáig a puszta hír. Ám akik ismertek, vagy csak egy szerzeményét is hallották, esetleg láthatták játszani is, tudják, hogy nem túlzás azt állítani, pótolhatatlan veszteség érte a magyar zenei életet.

Lehetne említeni a lemezek, együttesek, produkciók impozáns sorát, amik nevéhez köthetőek, ám engedjék meg, hogy vállalt elfogultsággal két mesterművet emeljek csak ki. 1984-ben jelent meg Hobo zseniális Vadászat albuma, amit Póka Egon zeneszerzőként és basszusgitárosként is jegyez, olyan társak oldalán, mint Tátrai Tibusz, Deák Bill Gyula vagy Bergendy Péter.

Tizennégy évvel később egy másik korban, másik stílusban, egy másik kultikus zenekarban pedig megírta a Babba Máriát, a P.Mobil újköri történetének legerősebb alkotását. A Székely himnuszt idéző basszusszóló alatt tényleg sírnak a húrok keze nyomán, szerencsés az, aki láthatta élőben is.

E sorok írója már ebben a második alkotói periódusában, a P.Mobilban élvezhette jellegzetes játékát, a koncerteket feldobó, szatirikus humorát, illetve azt az egyedülálló improvizációs készséget, ami a Deep Purple-t vagy a Metallicát simán beleszőtte a Mobil-klasszikusokba.

Tegyük hozzá, zenepedagógusként, a kőbányai zeneiskola megálmodójaként, számos tehetség felfedezőjeként is szilárd helye van a magyar rockzene panteonjában.

Személyében Bencsik Samu és Radics Béla után újabb kiválóság csatlakozott az égi zenekarhoz. 

Nyugodj békében, Póka Egon!