Nem hátrál a kormány a tényleges életfogytiglan ügyében

A romagyilkosságok két elkövetője, az újkori magyar Bonnie és Clyde-ként is emlegetett bűnözőpáros egyik tagja, valamint egy ároktői bandatag is pert nyert az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), amely kimondta, hogy a rájuk kirótt tényleges életfogytiglani szabadságvesztés embertelen és megalázó büntetésnek minősül, így sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének vonatkozó paragrafusát. A bíróság a jogsértés megállapítása mellett Kiss Árpádnak és Kiss Istvánnak, a romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat elkövetőinek fejenként 2000 euró kártérítést ítélt meg.

Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára az ítéletet kommentálva a Mandinernek elmondta: ahogyan korábban, a strasbourgi bíróság most is azt állapította meg, hogy a magyar szabályozás nem felel meg az elvárásaiknak.

– szögezte le az államtitkár. Ugyanakkor hangsúlyozta: ne legyenek kétségeink, életfogytiglani börtönbüntetésre csak nagyon súlyos bűncselekményekért ítélnek embereket, nem egyszerű botlásokról van szó ezekben az esetekben.

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés, azaz a „tész” intézményének bevezetéséről egyébként még 1999-ben, az első Orbán-kormány alatt döntött a parlament, és az új alkotmányról szóló 2011-es nemzeti konzultáció eredményeképpen alkalmazásának lehetősége az Alaptörvénybe is bekerült, miután a válaszadók 93 százaléka értett egyet azzal, hogy a bíróságok kiszabhassanak ilyen büntetést a kiemelt súlyú bűncselekmények esetén.

A „tész” bevezetését megelőző kilenc évben a nem tényleges életfogytiglan számított a legsúlyosabb büntetésnek, azelőtt pedig a halálbüntetés. Utóbbit azonban az Alkotmánybíróság 1990-ben hozott határozata nyomán eltörölték.

A tényleges életfogytiglan létjogosultságáról folyamatos vita zajlik hazai és nemzetközi porondon egyaránt, de egy-egy társadalmi felháborodást okozó bűncselekmény után a halálbüntetés visszaállításának kérdése is rendre előkerül.

Orbán Viktor egy 2015-ös rádióinterjúban is felvetette, hogy újra nemzeti hatáskörbe kellene adni a halálbüntetés kérdését.

Ahogy Völner Pál szavaiból is kiderül, az EJEB nem először marasztalja el hazánkat a kormány által követett szigorú büntetőpolitika miatt. Egy 2014-es ítélet nyomán módosították is a szabályozást, bevezetve egy kötelezően lefolytatandó kegyelmi eljárást, amelyre a büntetés megkezdése után negyven évvel van először lehetőség. A módosítás értelmében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről egy külön testület, a kegyelmi bizottság dönthet majd, amelynek öt tagját a Kúria elnöke jelöli ki a büntetőügyekben eljáró bírók közül. A bizottság indokolt véleménye köti az igazságügyi minisztert, de nem köti a köztársasági elnököt, aki kimondja a végső szót.

Ez azonban még mindig nem volt elég az EJEB-nek, egy 2016-os ítéletben ismét elmarasztalta hazánkat, mondván, túl hosszú a felülvizsgálatig tartó negyven év. A bíróság huszonöt évben állapítaná meg a határt. A kormány azonban, ahogy azt Völner Pál is nyomatékosította, nem hátrál tovább.

A strasbourgi ítéleteknek nincs egyéb jogkövetkezményük, nem írhatnak elő jogszabály-módosítást, ezért sokak szerint ezeket az eljárásokat egy állandó nyomásgyakorlási eszközként kell értékelni. 

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokága megkeresésünkre közölte:

A most pert nyert elítéltek mellett egyébként olyan bűnözőket találunk a „tész”-esek között, mint a 2009-es csepeli kettős gyilkosság elsőrendű vádlottja, Kun Tamás, a bőnyi rendőrgyilkos Györkös István – vagy éppen Tóth István, a battonyai rém.

A 2012-ben brutális kegyetlenséggel megölt tizenegy éves kisfiú, Szita Bence gyilkosait 2014-ben ítélték jogerősen tényleges életfogytiglanra, de azóta mind a hárman elhunytak a börtönben.

A nyitóképen: Kiss Árpád elsőrendű, Kiss István másodrendű és Csontos István negyedrendű vádlott (középen j-b) a romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosságok harmadfokú büntetőperének tárgyalásán a Kúrián, 2016. január 12-én. (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)