Így erősítené Magyarország a kisebbségek jogait az Európa Tanácsban

A szomszédságpolitika a külpolitika speciális területe, a szomszéd államokkal való kapcsolatok fejlesztése a feladata. Milyen módon kapcsolódik ez a határon túli magyar kisebbségek ügyéhez, a nemzetpolitikához?

A magyar nemzetpolitikának három alapelve van, amelyet 2010-ben fogalmaztunk meg: 1. minden magyar számít, 2. a magyar egy világnemzet (vagyis: a világ minden táján élnek magyarok), 3. a szülőföldön való boldogulás elve. A szomszédságpolitika nem az anyaországi ügyekről, nem is a diaszpóráról, hanem a Kárpát-medencei ügyekről szól. A nemzetpolitikának két dimenziója van: az egyik az ún. magyar-magyar kapcsolatok (ezt a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága viszi, ők tartják a kapcsolatot a határon túli magyar szervezetekkel), a másik pedig a külügyi dimenzió (ez a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz tartozik, és a kormányközi kisebbségi vegyes bizottságok munkájában valósul meg).

– ezek felállítását a környező országokkal a ‘90-es években kötött alapszerződések határozták meg.

Mik a magyar szomszédságpolitika legkiemelkedőbb eredményei az elmúlt tíz évben?

A magyar-magyar kapcsolatokban a legkiemelkedőbb eredmény a nemzet határokon átnyúló újraegyesítése volt, a kettős állampolgárság megadása. A másik pedig az, hogy a helyben maradáshoz, a szülőföldön való boldoguláshoz, egzisztencia-teremtéshez a magyar kormány elindított gazdasági programokat a környező országokban. Kezdve a Vajdaságban egy 50 milliárd forintos projekttel. Ma már van ilyen program Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában, Horvátországban és Szlovéniában is. Ami a kisebbségi vegyes bizottságok munkáját illeti – mind a hat bizottság magyar társelnöke én vagyok – a legnagyobb eredménynek az eszéki magyar iskolaközpont kollégiumának a felépítését tartom.

A V4 együttműködés jelentősen megemelte az elmúlt évtizedekben, években Közép-Európa jelentőségét az EU-ban, Magyarország bilaterális kapcsolatai is erősek – Magyarország regionális helyzete dominánsnak tűnik a Kárpát-medencei államok között. Az?

Valóban domináns. Azért, mert egy olyan klasszikusan európai értékrendet képviselünk, amely a keresztény gyökereken alapul, és Európának a történelme során ha problémái adódtak, mindig vissza kellett térnie a keresztény gyökereihez. Magyarország és Lengyelország ma ezt a politikát képviseli, ezért

Ezen kívül: az ország gazdasági helyzete nagyon sokat javult az elmúlt tíz évben, Magyarország gazdasági súlya megnőtt a régióban, és ezt tette lehetővé a határon túli magyarok gazdasági megsegítését is. A V4-ek az EU-ban a jól összehangolható közös érdekek mentén lépnek fel. A nemzeti kisebbségek kérdésköre nem tartozik a fajsúlyos témák közé, mert a négy állam érdekei ezen a területen eltérőek.

Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos

2001-es státusztörvény, oktatási-nevelési támogatás, magyar igazolvány és így tovább – kiépült a nemzetpolitikai intézményrendszer. A határok feletti nemzetegyesítés miatti félelmek csökkentek mára a szomszédos államokban?

A kettős állampolgárság, a határon túli befektetések, a magyar közösségek támogatása már ismert jogi formák voltak az Európai Unióban. Az viszont tény, hogy vannak érzékenységek a környező országokban. Az EU azon elvei, mint a tőke, az áruk vagy az emberek szabad mozgása mind alapelvek, és ezeket mind betartják a tagállamok – akkor nem értem, hogy az EU-n belül mitől kell félniük a szomszédainknak? Amire érzékenyek, azok a múlt sérelmei – ezeken túl kellene lépni. Észre kellene venni, hogy Közép-Kelet-Európának csak összefogással lehet sikeresen működnie, a globális gazdasági és politikai versenyben csak így van esélyünk. Meglepő volt számomra, amit a szlovák külügyi államtitkár, Martin Klus mondott nemrég, hiszen a magyar-szlovák kapcsolatok talán soha nem voltak ilyen jók: az államtitkár azt mondta, hogy ha Dél-Szlovákiában kettős állampolgárságot kapnának a magyarok, létrejöhetne egy olyan helyzet, mint a Kaukázus államaiban vagy Kelet-Ukrajnában, ahol szeparatista céljai vannak a helyi kisebbségnek. Klus úr azonban egy nagy dolgot elfelejtett: Magyarország és Szlovákia helyzete teljesen más, mint a fent említett régióké:

Az volt a nagy várakozás, ha ezek az államok az EU tagja lesznek, a nemzeti kisebbségvédelem kérdése egy csapásra megoldódik. Ez nem történt meg. Legutóbb az őshonos nemzetiségek védelméről szóló kezdeményezés, a Minority SafePack ügyében az Európai Bizottság úgy foglalt állást, hogy nincs dolga ezzel, a kisebbségvédelemnek már megvan az intézményrendszere. Hogyan lehet változást elérni?

Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy az uniós intézményrendszerre a nemzeti kisebbségvédelem terén nem lehet számítani. Az volt a remény, hogy az EU-hoz való csatlakozás után lesznek olyan kötelező uniós szabályozások, amelyek a nemzeti kisebbségek jogait szabályozzák. Sajnos, mai napig sem találhatók ilyen szabályok. Két dokumentum van, amelyek a ’90-es években születtek az Európa Tanács (ET) keretei között: az Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezmény és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája.

Ha egy ország ezeket a dokumentumokat elfogadja, akkor rá nézve kötelező érvényűek az azokban foglalt szabályok, de amikor háromévente ellenőrzik a betartásukat, a tagállami érvényesülésükről szóló jelentések bekerülnek a miniszteri bizottság elé, a hiányosságok megállapításán kívül nem történik semmi. Van egyébként egy módja, hogy kikényszeríthetőek legyenek: például a magyar-román vagy a magyar-szlovák alapszerződésben hivatkozunk az 1201-es ET-határozatra, vagyis ezek bekerültek a kétoldalú alapszerződésekbe, ettől kezdve viszont kötelezően végrehajtandóak.

Ha az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezményében sikerülne újabb kisebbségvédelmi passzusokat belefoglalni, az EU ennek hatására felvállalná már a tagállamok számára kötelezően betartandó uniós keretszabályok megalkotását?

Én optimista vagyok. Van egy esélyünk: május 21-én Magyarország átveszi az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának elnöki funkcióját, és azt fél éven keresztül fogja gyakorolni. A magyar kormány öt prioritást határozott meg, ebből az első a nemzeti kisebbségek hatékony védelmének az erősítése.

megfogalmazni alapelveket, melyeket a tagállamoknak be kell építeniük a saját jogrendjükbe.  

Az Európa Tanács székháza Strasbourgban

Az Európa Tanácsnak van olyan tekintélye, hogy ajánlásait az EU automatikusan beépíti az uniós jogba, és így kötelezővé válik a tagállamok számára?

Ezen a téren vannak hiányosságok. Sok esetben ugyanis az uniós intézmények inkább konkurálnak az Európa Tanáccsal, mint hogy együttműködnének vele. Az ET-nek azonban új főtitkára van, és új stratégiája is, amely ezt az együttműködést erősíteni akarja.

Az ajánlásait be kellene építeni az európai uniós szabályozásba, a magyar ET-elnökség többek között ezt fogja propagálni.

Az elnöki poszt milyen konkrét lehetőségeket nyújt a kisebbségvédelem terén szükséges változtatásokra?

Az elnöki funkciót ellátó állam kezdeményező szerepben van. Mi kezdeményezni akarunk. Abba az irányba, amelyről beszéltünk. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott asszonnyal készítettünk egy ajánlást, amelyet be fogunk mutatni az ET előtt. Ebben

kerüljenek be a tagállami jogrendszerekbe, és így a nemzeti kisebbségvédelem hatékonyabb legyen.

Melyek ezek az alapelvek?

1. „A nemzeti kisebbségvédelem nem belügy, hanem európai ügy”. Vagyis: ezt európai szinten kell kezelni. 2.

A nyelvi vagy oktatási jogok mind az identitás alá tartoznak. A cél, hogy a nemzeti kisebbségek őrizzék meg identitásukat, mert csak akkor őrizhető meg Európa sokszínűsége. 3. „Az identitás biztosításához szükséges az egyéni és kollektív jogok gyakorlását is biztosítani”. A kollektív jogok terén jönnek a nagy problémák – ezeket Szlovákia, Románia és Ukrajna nem fogadja el. 4. „A nemzeti identitás és az állampolgárság nem szükségszerűen azonos”. Ugyanakkor nem szükségszerű, hogy ez a két fogalom ellentétben álljon egymással. Kárpátalja példája: egy emberöltő alatt legalább ötször kellett volna identitást váltania egy kárpátaljai faluban élő embernek, hiszen annyiszor változtak meg a határok a feje fölött. 5.

Az a nemzeti közösség, amely ott lakik több száz éve, kultúrát és rengeteg értéket teremtett azon a területen – lehet, hogy többet is, mint az aktuális többségi nemzet. Európában a határok gyakran változtak, az ott élő emberek azonban maradtak.

Kalmár Ferenc 2013. április 24-i felszólalása az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén Strasbourgban

Egy záródokumentumba kerülnének ezek az alapelvek, vagy ezekkel kiegészítenék a  régi Kisebbségvédelmi Keretegyezményt?

Mindegyik járható út lehet, több lehetőség is van. Van egy elgondolásunk, sok tényezőtől függ, hogy miként valósítható meg.

Célokról beszéltünk, azonban jelenleg még csak az elnökség előkészítése zajlik. Milyen programja, prioritásai vannak még a magyar elnökségnek?

Öt prioritásunk van, az első tehát a nemzeti kisebbségek hatékony védelme, a második: ifjúságpolitika, gyermekjogok, családi értékek védelme, romák lehetőségei, a harmadik: a vallásközi párbeszéd, a negyedik: kiberbűnözés, mesterséges intelligencia, az ötödik pedig: környezetvédelem, táj- és élőhelyvédelem.

Milyen programokat, konferenciákat szerveznek az elnökség idejére, és milyen tematikában?

Az elsőt Strasbourgban rendezzük meg, a témája pedig az lesz, hogy az Európa Tanácsnak mik a lehetőségei a nemzeti kisebbségvédelemben, mik az eredmények és a kihívások. A második Budapesten lesz, és NGO-kat, kisebbségvédelmi kutatóintézeteket és jogvédő szervezeteket hívunk meg, hogy mondják el tapasztalataikat, véleményüket. A harmadik budapesti rendezvényünkön az európai jó gyakorlatokat akarjuk áttekinteni – az autonómia-ügyeket is megvitatjuk majd, többek között szándékunkban áll meghívni ide a moldovai gagauz autonóm tartomány és a szerbiai Vajdaság képviselőjét is. A negyedik zárókonferencia ismét Strasbourgban lesz, és ez már a jövőről fog szólni: kutatók, jogászok, politikusok fogják megvitatni a kisebbségvédelem módjait, a jövőben járható utakat.

A határon túli magyar közösségek számára milyen jogi forma lenne a legjobb helyzetük megnyugtató rendezésére? Kulturális vagy területi autonómia?

A magyar kormány mindig azokat a célokat támogatja, amelyeket a határon túli magyar közösségek megfogalmaznak maguknak. A Kárpát-medencében sehol egyik magyar közösség sem fogalmazott meg hivatalosan olyan követelést, amely máshol Európában nem működne már. Nincsenek tehát a valóságtól elrugaszkodott célok, óhajok.

Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy reális és elfogadható európai cél.

Milyen módon lehetne a szomszédos államokkal az autonómia fogalmában úgy megállapodni, hogy ők garanciát kapjanak arra, hogy nem lesz elszakadás, a magyar kisebbség pedig arra, hogy lesz valódi önrendelkezés?

Ez nehéz tárgyalássorozat eredményeképpen születhetne meg. De például Románia erről jelenleg nem is akar tárgyalni. Ettől függetlenül a célokat mindig napirenden kell tartani, és erre valók többek között a kisebbségi vegyes bizottságok. Az autonómia valóban azt jelenti, hogy a kisebbség ad egy garanciát a többségi állam integritásának megőrzésére, cserébe pedig megkapja a legszélesebb körű demokratikus jogokat. Mert

Erre van európai példa: Dél-Tirol, Aland-szigetek és mások. 2003-ban pedig Andreas Gross svájci képviselő az autonómiákról készített az Európa Tanács számára egy remek jelentést, amelyet el is fogadott az ET Parlamenti Közgyűlése – a benne foglalt ajánlásokat is lehetne használni.

Fotók: Földházi Árpád; MTI